y az a rossz Hát,
ja. De tényleg. Ez az én formám. Senkivel nem történhet meg, csak
velem. Na, kikeveredtünk a náthából, Dani sokkal hamarabb, pedig nagy
gyógyszerkúrára sem volt fogva. Én még mindíg szenvedek, de már csak egy
kicsit. És dolgoztam. Kemény 4 napot, mert Dani ma hajnalra
belázasodott. Nem vészesen, de igen. Nem kap levegőt. Hognyavalya törje ki ezt az időjárást. Vagy bármit, ami engem akadályoz, hogy egy kis pénzt összehozzak. Tavaly itthon dekkoltam az egész évet, a bicajos balesetet leszámítva 2-szer volt beteg a gyerek. Most meg végre kicsit dolgozhatnék, és a karácsonyi ajándékra valót meg tudnám keresni, erre kismajmócám visszazuhan immáron másodszorra 2 héten belül a takonykórba. Bár rossz kedve nincs, és nem fájlalja semmijét, de lázasodik (most adtam neki fél algot), alig kap a nóziján levegőt, és többet fekszik, mint kéne. Szóval azt nem is csodálkoznék, ha “elbocsátanának” alkalmi munkahelyemről. Úgy látszik el vagyok én átkozva.
Na, de leesett az első hó, Dani ott ült fél óráig a teraszajtó előtt és nézte, ahogy duzzad a hó vastagsága. Sajnos nem sokáig élvezhetjük, nagyon olvad. Viszont csinálunk egy kis madáretetőt. Dani találta ki. Vettem sózatlan szotyit. Van egy üres flakonunk, vágok rá egy nagyobb lyukat, szórunk bele szotyit, és mehet máris ki a teraszra. Cinkék és más madárkák biztos nagyon fognak örülni neki.
Akartam még valamit, de már nem emlékszem rá mit. Na, majd eszembe jut. Vagy, ha nem, hát kisnyúl.
Ja, akartam kérdezni, senki sem farmerozik? Elkezdtem, azt hittem egy hónapig csinálom, aztán törlöm, mert meg fogom unni. Hát nem ez történt. nem gondoltam volna, hogy a travi után is van élet. Illetve játék. 🙂