Megkezdődött a ballagási mizéria. Mivel két nagycsoport van, így összevont ballagás lesz. Azért arra kíváncsi leszek, hogy a sok gyerek plusz hozzátartozók hogy fognak elférni. Mert ugye van, aki még a soha nem látott Húsvég szigeteki rokonokat is meghívják. Mint ha a gyerek nem az oviból ballagna el, hanem az esküvőjére készülne. Áááááá…….! Hogy rühellem a sok idióta szülőt. Még jó, hogy nem mindenki ilyen. Na, lesz kis tarisznyájuk, rajta a jelük és egy méhecske alakú díszgomb rajta. Benne egy kis pogácsa (ennek sütését én magamra vállaltam), lesz benne régi 1, vagy 2 forintos (szerencsére van olyan szülő, akinek otthon még van ilyen érme elrejtve), meg icipici kis zacskóba homok. Minden gyerek kap egy szál virágot. És hurrá, nem lesz héliumos lufieregetés. Ezt leszavaztuk, ellenszavazat nem is volt. A tortára pedig gyűjtjük az legköltséghatékonyabb árajánlatokat.
Mivel a csoportból sok gyerek nem ballag, így elhatároztuk, hogy az óvónénik és a dadus kap virágot, emlékkönyvet, és a csoportba a megmaradt pénzből veszünk egy cd-s lejátszót, mivel az óvónéni és a dadus felváltva hozza a sajátját otthonról. Így tuti biztos, hogy emlékezni fognak ránk.
Nem is értem, hogy van ez. Elég jómódú a falu, de még egy nyamvadt kétezer forintos üzenetrögzítőre sem futja, ha nem veszik fel a telefont (ami azért elég sűrű). De, hogy a csoportokba sincs egyetlen normális használható cd lejátszó, amin a gyerekek hallgathassanak néha gyerekdalokat….. Na, ezt most mi megoldjuk a következő évekre.
És lesz azért egy búcsúkirándulás a Vadasparkba, mert ugye illő az örökbefogadott Móric macinkat meglátogatni.
Azért annak örültem, hogy a mi csoportunk szüleinek többsége a földön jár, és semmi komolyabb luxust nem terveztek be. És tök jó volt hangulat is, sokat nevetünk.
Én már komolyan várom, hogy elballagjon Dani, aztán még egy hét ovi és utána eltöltheti az utolsó gondtalan nyarat.