Ahogy a szólás is tartja, inkább a szőrnyű vég, mint a szőrnyűségek vég nélkül. Hát ez a nyár nem az én nyaram. Volt ugye Daninak egy vírusos torokgyulladása, majd zakózott egy hatalmasat a bicajjal. Rosszul lettem hétfőn, most meg a fogam fáj. De nagyon-nagyon-nagyon. Nem bírom ki hétfőig, így ma este nagy nehezen tudtam szerezni egy kocsit, ami átvisz egyikkisvárosba. Reggel telefonálok a fogdokibácsinak, hogy mégis csak át tudok menni a szakrendelésre. Szerintem egyik bal felső fogam szórakozik, de hogy melyik, azt már nem tudom, mert a fél fejem fáj tőle. Persze vettem be fájdalomcsillapítót, meg öblögettem Corsodyl-lal is. Viszont alig tudok enni. Magamba préseltem ma 3 deci levest, meg tejbe áztatott háztartási kekszet.
A fogdokibácsit sokan dícsérik, bár már idős, nagyon kíváló szakember. Még 13 éves koromban volt szerencsém hozzá, mert akkor húzott ki egy fogamat, de azóta is nagy hírnek örvend a környéken. És hála égnek jó egészségnek is. Már csak a mai napot kell akkor kibírnom, a holnapi nap már elmegy.
Dani szerencsére jól van, még holnap megy táborba, Szinte az egész hetet végigmedencézték, meg uszodázták, meg vizipisztolycsatázták. Holnap is medencepartit rendeznek egy család jóvoltából.