Nehéz napok….

 Daninak megy a suli ezerrel. Csak úgy repül reggelente be az iskolába, már azt is nehezményezi, hogy a könyvtárig együtt megyünk, de ha már a közértbe indulok, legalább addig legyünk együtt. Aztán búcsúpuszi, és csak fut a lábain, nehogy bárki megelőzze. Lelkes, és boldog, hogy ő már iskolás, még délután is úgy kell noszogatni, hogy induljon el hazafelé most már. Remélem ez a lelkesedés kitart még jó pár évig nála. Próbálja gyűjteni a jutalom kártyákat, de nem mindenki kap, így ma is például hiába jelentkezett és rajzolt csodaszépet nem kapott.

Tegnap volt az első úszásóra. Ez azért új, mert ide írattam be a szállodába. Ugyanis ha már jobbak a lehetőségek, inkább ide helybe járjon, olcsóbb is egy ezressel, és azért nekem ez nagyon nem mindegy. Egyenlőre az is nagyon tetszett neki, csak a medence vize hidegebb, mint az előző volt. De azt mondta Dani, hogy jó volt és megy máskor is szívesen. Hát, igen, nem csodálom, melyik gyerek mondhatja el, hogy egy négy csillagos szállodába jár úszni tanulni.

Velem bonyolódnak a dolgok. Azt hiszem allergiások táborát fogom szaporítani. Először azt hittem megfáztam, de nagyon. Most már kezdem úgy gondolni, hogy ez inkább allergia lesz. Az orrom van folyamatosan bedugulva, de nem jön ki rajta semmi, csak egyszer-egyszer víz. Meg a fejemet érzem hétszer akkorának, mint alapesetben. 

Bejelentkeztem nőgyógyászatra is, mert szintén valami nem stimmel. Már riogatnak azzal, hogy rosszabb esetben lesz egy egészségügyi küret, hát én inkább ebbe bele sem merek gondolni. Először nézzen meg a doki, aztán majd meglátjuk. De parázok rendesen ettől az eshetőségtől.

Nehéz napok várnak rám, nem szoktam meg, hogy baj lehet velem. És ez roppant idegesít.