Hú, ma aztán felköptem és aláálltam. Legszívesebb elásnám magam szégyenemben. Elnéztem az anyák napi ünnepség kezdetét. Fél 4-kor kezdődött, én meg fél5-re emlékeztem. Így aztán lekéstem. Egy ismerős anyuka hívott 4-kor, hogy hol vagyok. Mondom épp a cípőt húzom, aztán megyek oviba. Miért? Hát, mert az ünnepségnek vége. Ekkor lettem ideges. Hát fél5-kor kezdődik nem? Nem, fél4-kor kezdődött. Dani sír, mert nincs ott az ő anyukája. Öt perc alatt ott teremtem. Erika azt mondta Daninak, hogy a munkahelyemről nem engedtek el. Így én is ezt hazudtam neki, mert ugye Dani úgy tudja, hogy én dolgozni megyek, míg ő oviban van. Szóval, remegett az idegtől a kezem, lábam. Mire odaértem Dani megnyugodott, és boldogan odaadta nekem az ajándékot. Meg sem érdemlem. Most is sírni tudnék, mert csalódást, és szomorúságot okoztam neki. Iszonyatosan fáj a lelkem, hogy a kicsi fiam mennyire készült és várta, hogy ott legyek. Én meg….. Lehet, ő már a következő fél órában túl is tette magát ezen, nem igen szokott lelkizni, nekem szerintem jobban fáj, mint neki. Persze bocsánatot kértem tőle, meg minden, de akkor. Na, és az óvónénik pillantása, hát arról már nem is beszélek. Nem elég, hogy majd meghalok az önmarcangolásba, meg a lelkiismeretfurdalásba, még az ő megvető pillantásukat is el kell viselnem. Pedig isten lássa, én aztán a két év alatt egyetlen szülőit hagytam ki, mindenen ott voltam.
Most úgy érzem, hogy nem érdemlek meg semmit. Pedig ezt készítette nekem a csepp fiam.
Drága Duma! Ne gyötörd magad, előfordul az ilyesmi! A lényeg, hogy Dani oda tudta adni az ajándékát neked, amit szívből készített, az ovónők rosszalló tekintetét pedig sz@rd le!!! Jó anyuka vagy, hidd el!!!!!!!! és megérdemled az ajándékot!!!!
Drága Duma! Nehéz megvigasztalni, de később rájösz, hogy vannak ettől fontosabb dolgok is. ez most a legfontosabb az óvónőknek volt, mert nagy munkájuk fekszik benne. A gyerekek sokkal lazábbak, mint a felnőttek. Az egész Anyák napja a felnőtteknek fontos és nem a gyerekeknek! Hosszan ecsetelhetném még,de felesleges, úgyhogy nyugodj meg!
Nyugi, Duma! Az ajándék szívből készült, szívből kaptad és igaza van nagymaminak, a műsor csak az ovónénik kreációja, ne legyen lelkiismeretfurdalásod. Egyébként meg egy Danimosolyos nap többet ér, mint egy anyáknapi műsor, nem? Nna, a Danimosolyos nap az Igazi anyáknapja! puszzzzka
Drága Barátosném! Mélyen átérzed a fájdalmad, hogy egy buta órafélrenézésért lemaradtál erről a fontos eseményről! Tudom, bárki bármit mond is, NEKED nem vigasz. Persze igaz, a gyerek pillanatok alatt túlteszi magát az ilyesmin, de egy anyuka…. Valaki biztos levidezóta, kérd el, nézd meg együtt a Danival, hátha megnyugszol egy kicsit. Pusszantózlak!
Javítok: ÁTÉRZEM!!!!! Látod, annyira vigasztalnálak, hogy közben hülyeséget írok…. Még jó, hogy megnéztem, mit írtam… 🙂