Na, ez az OTP…. Mondjuk egyik kutya, másik eb…. Szóval elmentem egyikkisvárosba, hogy kis betétünket meghosszabbítsam és a kamatot felvegyem. Én kis naív…. Alig kamatozott valamit a pénzünk. Mert ugye hiába emelkedett a kamat, átlagos számítottak, osztottak, szoroztak, gyököt vontak, logaritmust számoltak… És a végén csak a kamat 75%-át kaptam meg. Ugyanis még kamatadót is vontak belőle. Ez felháborító, hogy amit mamáék megspóroltak abból még adózni is kell.
Ráadásul mama azt mondta, hogy amíg Dani itthon lesz, addig a felújítás is szünetelni fog, ugyanis ő nem fogja elviselni, hogy Dani is kotnyeleskedjen, míg a munkások dolgoznak. Szó sem lehet róla, majd akkor megcsináltatjuk szeptemberben, mikor Dani már újra oviba fog menni. Hiába érveltem, nem tudtam meggyőzni, hogy ne halasszuk már. Ne állt kötélnek. Úgy, hogy ma kétszeresen is bosszús voltam.
Na, és ma egy kis gyerekszáj. Dani és Perla hintázik:
Dani: – Anya gyere, adj egy puszit! (Megpuszilom) Perla: – Én is kérek! (Megpuszilom) Dani: – Anya ölelj meg! (megölelem) Perla: – Engem is! (megölelem) Dani: – Én szeretem az anyukámat! Perla: – Én is! Dani: – Az én anyukámat? Perla: – Igen. Dani: – De ő az én anyukám! Perla: – Nem baj, az én anyukámat is szeretem, meg tiedet is!
Hát, nem tudtam megállni, hogy ne nevessem el magamat rajta, annyira aranyosak voltak…:))))))
édesek lehettek a lurkók, már várom én is az ilyen gyerekszáj történeteket. :)))
Szia!
Először is nagyon örülök, hogy újra írsz és újra köztünk vagy. HIányzotál, habár már habár nem mindig írok hozzászólást azért olvaslak ám. További szép napokat
caroline
Habár utólag elolvasva előző hozzászólásomat, úgy találom sok lett a habár-habár. 🙂 Bocsi