Nagyon eltűntem megint. De csak azért, mert nem történik semmi említésre méltó. Dani ugye itthon van, napi játszótéradagja megvan, egyébként meg semmi különös. Bár, azért most már hiányolja az ovit, pár napja emlegeti, hogy mikor mehet már. Hát, bizony az még egy kis idő, másfél hónap. Egyébként meglepően jól elvan itthon is. Múlt héten elmentünk teszkózni a barátnőjével Perlával, és a játszóházból alig tudtuk őket kivonszolni. Viszont napok óta nem aludtam ki magam, olyan vagyok, mint egy felmosórongy. Nem tudom miért, rosszat álmodok. Vagy még hajnal fél 1-kor is forgok az ágyban, mint a grillcsirke. Vagy valamikor hajnalban Dani ébreszt fel, mert szinte rámfekszik. Mostanában megint sűrűn fáj a fejem. Így aztán nincs túl jó kedvem.
Levettem a pótkereket a biciglijéről, de még annyira bénavári Dani, még tolni sem tudja rendesen, nem hogy bicajozni. Valahogy annyira nem érzett rá, de nem hagyom annyiban, majd még próbálkozunk a dologgal. Na, hát ennyi egyenlőre. Pusz mindenkinek!
Néha néha jövök àm olvasgatni! Nem vesztem el teljesen. Minden jot Neked és Daninak is!
Kivànok Nektek nem unatkozos szép napokat! Puszi.