Nincs cím megadva

Köszönöm a kedves köszöntőket lányok, igazán jólesett. :))) Én majdnem elfelejtettem, mint mindíg. :))) Ezúton hadd kívánjak druszámnak Vadmacseknek is boldog névnapot!

Egyébként jól vagyunk, megvagyunk. Telnek a hétköznapok, kissé egyhangúan ugyan, de lassan csak múlnak a nyári szünidős napok. Voltunk Dani egyik csoporttársánál Szilveszternél egy kósza délutánt töltöttünk náluk, és jól sikerült, a lúrkók nagyszerűen érezték magukat, és csak a falu túlsó végére kellett átmennünk. És tegnap délután kimentünk a játszira is, ahol mikor még kettecskén voltunk, Dani megkérdezte, hogy akkor neki nincs apukája? Mondtam neki, hogy van, csak mikor még a pocakomban volt, akkor nagyon csúnyán viselkedett, és hogy ne bántsa őt, se engem, inkább elköltöztünk tőle. Azt hittem fog még kérdezősködni, de a következő pillanatban már inkább a 101 kiskutyáról beszélgetett velem Dani és arra volt jobban kíváncsi, hogy az ő lába mikor lesz akkora, mint az enyém. Szóval ennyivel megelégedett. Egyenlőre. Úgy, hogy én jobban paráztam ettől a kérdéstől, de simán ment mindent.

Danit leginkább most azt bosszantja és azért volt vasárnap nagyon szomorú, mert nem nyertük meg a lottót. Ugyanis az ő nagy álma, hogy költözzünk emeletes házba, mert ő akkor az emeleten lakna, és lenne egy kutyája, meg egy macskája, és mind két állatot Pál-nak fogják hívni. Komolyan majdnem elsírta magát, mert nem nyertünk. Vígasztaltam, hogy ez egy ilyen szerencsejáték, és talán majd máskor fogják kihúzni a számainkat.

A medence pedig kinnt árválkodik napok óta a teraszon, holnap leengedem, és kitisztítom. Dani ugyanis nem fürdik benne, mert ahogy ő mondogatja mostanában, anyu, egyedül olyan uncsi. Meg persze mostanában minden uncsi. Hisz jóformán egész nap egyedül van. Na, de három hét és újra indul az ovi. Most már nagyon várja, hogy végre elkezdődjön, és újra lássa a csoporttársait és barátait.