ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, komolyan……… .((((((( Szóval most voltam házidokibácsinál anyu papírjával. Hát, komolyan először lemerevedtem. Még engem cseszett le, hogy miért én vagyok ott és miért én vittem a papírt. Mondom neki azért, mert anyu két éve nem jön ki a lakásból, megbilincselve nem hozhatom elé. Mert, hogy akkor ő, mármint a dokibácsi ne is várjuk,hogy alkalomadtán eljöjjön. Nem is vártam, válaszoltam, nem azért jöttem hozzá, hogy megkérjem erre a nagy feladatra. Csak ez történt, itt a papír. Elmondtam, hogy anyum a lelkemre kötötte, hogy mondjam el dokibácsinak, hogy leszögezi, ő nem hajlandó elmenni sehova semmilyen vizsgálatra. Se kocsival, se velem, se nélkülem, se sehogy. Csak írjon fel valami gyógyszert, ha tud, ha nem akkor így is jó neki. Aztán 5 perc után már normálisan beszélt velem, mikor eljutott a doki tudatáig, hogy talán igen, a pánikbetegség azzal is jár, hogy beteg nem biztos, hogy el tud menni az orvosig. Egy 69 éves beteg az meg főleg. Ráadásul anyu csökönyös, makacs, én nem tudok hatni rá, tegnap az ügyeletes dokibácsi sem tudott ráijeszteni. Sajnos. ÁÁÁÁ, komolyan, és még én érzem magam rosszul anyu miatt. Mert engem szidtak le helyette nem is akárhogy.
Na, és persze Dani hipohonder hajlama ma megint előjött. Komolyan a fiam szenvedélybeteg lesz előbb-utóbb. Neki mindíg fáj valamije és persze rögtön követel valami gyógyszert. Persze tudom, ez is valami lelki nyavalya a gyerekemnek. Lehet, figyelmet követel tőlem. Na, jó, de könyörgöm egész nap nem csünghetek rajta és lesni minden szavát és óhaját. Na, remélem az ovi majd segít rajta. Mert lehet csak az unalom teszi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: