Sajnos akárhogy is nézzük itt az ősz. Ez nálunk abban teljesedik ki, hogy Dani, mama és én is megfáztunk. Daninak csak az orra szürcsög, délután az oviban sírva ébredt, mert nem kapott levegőt az orrán át. Nekem is folyik a nózim, a fejem lufi, és a közérzetem sem túl jó. Mamának meg fáj a torka. Hát igen, most, hogy kicsit csalóka az idő, így aztán nagyon hamar benáthásodtunk.
Tegnap megint voltunk lovaskocsizni. És Danim le is esett róla. Be akarta a biztosító láncot akasztani, viszont a lovacskák elindultak. Danim meg a hirtelen rázkódás következtében a földön, illetve a betonúton landolt jó fél méternyi “zuhanás” után. Először nagyon megijedtem, mikor elkezdett sírni és fájlalta a térdét. Szerencsére az ijedtségen kívül nagy baja nem lett. Még a bőr is épphogy egy picit horzsolódott le, még csak nem is vérzett. Talán az a szerencse, hogy Dani aránylag már jól tud esni. Így gyerkőcömet megvígasztaltam, sőt azért meg is dícsértem, hogy milyen jót akart nekünk azzal, hogy a láncot be akarta akasztani, és milyen ügyesen tud esni. De azért legközelebb hagyja ezt az akasztást inkább ránk, felnőttekre. Öt perc után mint ha misem történt volna, már együtt nevetgélt és torzsalkodott Bencével, Bálinttal és Lillával.
Jobbulàst kivànok a nàthàbol! Küldök egy kosàr szeretetvitamint:)
Én is sokszor rácsodálkozok a gyerekekre, hogy milyen dolgokat megúsznak! Mintha gumiból lennének!
Ma reggelre Katám is taknyos lett,remélem nem adja tovább senkinek,legfőképpen Istikének,mert akkor lőttek a jövőheti kórházasdinak.:))
Nektek sok-sok gyógypuszi ment fénypostán-gyorsan nyiss ablakot!:)))
Remélem màr meggyogyultatok!