Kezdődik az őszi szünet a suliban, jó bő egy hét, majd csak 7.-én indul újra a suli. Tulajdonképpen nem is baj, hisz rengeteget dolgoztak idáig, és bizony azért látni Danin a fáradtság jelei.
Azért meg vagyok elégedve vele, már 31 jutalomkártyája van, és gőzerővel hajt, hogy az 50 darab meglegyen, ha így folytatja szerintem karácsonyfa alá odatehetjük az osztályfőnöki dícsérő oklevelet. A magatartása változó, van, hogy katica felmegy a virágig, aztán van, hogy azzal jön haza, hogy a pici kis bogárkája elköltözött a virággal együtt (ami azt jelenti, hogy nagy kópéságot csinált és levették a tábláról). Általában a wc-s bulik miatt repül el a katica, sőt a héten a nagyfiúk toalettjét kellett használnia. Bezzeg Dani ilyenkor itthon elmeséli, hogy ő tulajdonképpen ártatlan ezekben a dolgokban, de tudom, hogy csak magát akarja mentegetni vele.
Bírom, mikor hazajön, és még le sem vetkőzik, már az ajtóban mondja: – Anya van egy jó és egy rossz hírem! – Na, ilyenkor tudom, hogy galibát csinált már megint. Mert, ha nem ezt mondja, akkor minden rendben.:) De a világból ki tud üldözni, mikor látom az úton, ahogy cammog hazafelé. Sapkája félig rajta, a dzsekije és pulóvere (már ha a sajátját veszi fel, mert volt, hogy más pulcsiját hozta magán haza, nem is értem hogy lehet) kint lóg a nadrágon, komolyan, egy hajléktalant meghazudtolóan tud kinézni. Tegnap ráadásul a benti szandáljába jött meg, egyből küldtem vissza a suliba, hogy vegye át a cipőjét és abban jöjjön haza. Ráadásul nem ám a járdán jön, áááá, dehogyis…. Az túl unalmas lenne. Sokkal bulisabb, ha a földön jön, átugrálva a nagy kavicsokat, beleugrik a tócsák kiszáradt gödrébe. A kivágott fák törzse pedig kiváló akadálypálya hazafelé. De bírom ezeket a mindennapi kis jelenetet, az ablakból nézem és jókat szoktam rajta nevetni.
Szóval jön az őszi szünet, pár napig jól ellesz, aztán elkezdődik a szokásos unalom, mert már a játszótéren sem lehet majd játszani, bár most azért jó az idő, de sajnos gyerekek már nem lesznek kinnt, maximum a nagyok, de hát ők nem partnerek Dani számára. Na, de majd csak kitalálunk együtt valami jót.
Az esti korai fekvés viszont bevált, már fél 9-kor durmol, mint egy kismackó. De kell is neki, mert bizony elfáradnak az egész napi munkától.
És szerencsére most még nem is beteg, és remélem nem is lesz egyhamar.
Az almakompótot egyébként megúnta. Tegnap kitalálta egy mese után (mert abban épp erről volt szó), hogy ő megkóstolná a sütőtököt. Ma vettem egy kisebb tököt és megsütöttem. Egy kis mézet csurgattam még rá, mert ez még nem az igazán érett sütőtök, és így talán édesebb lesz. Kíváncsi vagyok ízleni fog-e neki. Babakorában hú, de szerette összeturmixolva egy kis krumplival, két pofára ette.
Na, minden jót nektek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: