Még csak alig 3 hete nincs ovi Daninak, de szétveti az unalom. Hát, erről én tehetek? Végülis tök mindegy, mert ha jó idő van, ha rossz, ő unatkozik. Persze egy szuperanyu nem hagyná unatkozni csemetéjét, hanem mindenféle kreatív tevékenységet találna ki, és minőségi időt töltene gyerekével, hisz nemsokára kirepül a fészekből és sajnálni fogja. De én nem vagyok szuperanyu, így aztán Danit hagyom unatkozni. Elvégre nem 24 órás szórakoztatóipar vagyok, és nem is bohóc, és még véletlenül sem vagyok kreatív, csak szimplán az anyja vagyok.
Emlékszem, mikor gyerek voltam, nem unatkoztam. Legalábbis egy darabig. Ugyanis szűk “utcánkban” akkor minden házban minimum 2 gyerek volt, így szünidőben, de suliidő után is össze tudott verődni minimum 30 gyerek, és rengeteg játékot tudtunk kitalálni magunknak.
Sajnos azonban a mi generációnk felnőtt, és szűk közegünkben összesen 3 gyerek van, és még 3, akik néha-néha kijönnek a játszótérre, de egyébként soha nem látni őket. És bizony egy idő után semmi újdonság nincs, tegnap is szétunták magukat mind a 6 gyerek a játszótéren, elvégre ezer éve odajárnak, és már az sem jó. A szülőktől is hallom, hogy bizony már várják a szeptembert, amikor elkezdődik újra az ovi, és az iskola is. És jó tudni, hogy nem csak én vagyok ilyen kreatívtalan, hanem más szülő is küszködik azzal, hogy néhány órával hogy tudnák lefoglalni a gyereket, míg ők főznek, mosnak, takarítanak, vasalnak, szóval délután 3-ig végezzenek minden háztartási melóval.
Egyébként Dani büntiben van. Két hétig nincs dvd nézés, sem számítógépes játék (kivéve a 15 perces oktató matematikai játék), se Minimax, sem Animax. Legszívesebben szobafogságra ítéltem volna, de ilyen jó időben ezt nem tehetem meg vele. Ugyanis a nagyságos úr tegnap “megszökött” Norbihoz, én meg agyonkerestem a játszótéren. Tegnap még egy hét megvonás volt, azonban ma Erzsi nénitől nem jött egyenesen haza, hanem újra egy szó nélkül cimborájánál kötött ki. Így ráhúztam még egy hetet, plusz 15 perc sarokban állás gondolkozással egybekötve, ja és kétszer ráhúztam a fenekére (remélem nem ítéltek megkövezésre).
Kíváncsi vagyok, hogy fogja a megvonásokat bírni, egyenlőre még jól viseli, bár tuti, hogy este megpróbál a lelkemre hatni, és bűnbocsánatért fog esedezni. De nem tágíthatok, mert akkor újra és újra meg fogja csinálni.
Bocsánat előre is! Nem okoskodni akarod, de ajánlok egy jó módszert! Próbáld ki, hogy bevonod abba a munkába amit csinálsz. Amíg vasalsz, addig ő hajtogasson, ha főzöl adj neki tisztítani való dolgokat, a takarításban is tud segíteni, pl. porszívót tologatni vagy port törölni. Közben persze beszélgetni is tudtok. Tudom, hogy így kicsit hosszabb lesz a munkára szánt idő, de hidd el megéri!
Grat. az átaludt éjszakákhoz az új ágyban! No és a cipőkhöz is!!!
A nyári szünet ilyen szempontból hosszú lesz nektek, de hátha nem is lesz olyan unalmas! A büntit megértem és nem kövezlek meg a seggrerveréssel kapcsolatban!