Nincs cím megadva

Míg az idő engedi Dani biciglivel megy oviba. Szerintem a wc-re is azzal menne, ha lehetne. Szóval elindulunk az oviba.

Az első kanyarban utol is érem, mert talál valami érdekességet (kavics, akármi) nézegeti. Megkerülöm, és szólok neki, hogy ne most, mert elkésünk. Újra feltápászkodik a bicajra és nekilendül. Közben kiabál nekem,  hogy várjam meg. Megvárom, majd megkerül ő a biciglivel, így megyünk tovább. Az első keresztőzédnél megáll, közbenéz és újra elindul. Majd megáll és az egyik ház kerítését birizgálja. Újra odaérek hozzá, szólok, hogy jöjjön. Én már vagy 10 méterre haladok előtte, mikor újra kiabál, hogy várjam meg. Visszaszólok, hogy akkor igyekezzen. A biciglit elkezdi a lábával tolni előre, mert ugye a kerítés minden egyes rácsának különböző hangja van. Főleg, ha egy kis ágat is odadörgöl hozzá. Aztán nekilendül megint. A következő keresztődésnél megáll. Egy autó megáll, int Daninak, hogy menjen, de lurkóm nem látja, én szólok neki, hogy mehet, mert átengedték. Úgy pár méter után megint megáll, felszed néhány gesztenyét, beleteszi a zsebébe. Közben bicigli a földre zuhan, magával húzza Danit is. Nagy nehezen feltápászkodik a földröl, de még térdelő helyzetben tölt pár percet. Újra szólok neki, hogy álljon már fel, mert túl hideg a föld ahhoz, hogy most imádkozzon, egyébként is kelet nem arra van. Feláll, felhúzza a kétkerekűt magához, felül rá, újra elindul.

Az utolsó keresztődésnél megáll, körbenéz, majd pár méter megtétele után befordul az ovi parkolójába. Mire odaérek már a biciglitartóba helyezi a járművét, és rohan befelé az oviba.

Az öltözőben már vagy 4 anyuka öltözteti, vetkőzteti gyerekeit. Dani leül, és elkezd bohóckodni a mellette ülő társával. Szólok, hogy vesse le a kabátját, sapkáját. Dani leveszi a sapkát, bedobja a szekrénybe, a kabátján a cipzárt lehúzza, a kabát is végre lekerül róla, persze az ujjával együtt kifordítva. Szólok neki: – Drágám, a kabát ujját fordítsd ki, és akaszd fel szépen. Ez újabb két perc, míg kifordítja, és megnézi, hol az akasztó. Naná, hogy nem az akasztójával akasztja rá, hanem az ujjával próbálja feltuszkolni. De még így is sikerül neki. – Dani a nadrágot is vedd le, ott van felül a másik. Nadrág lekerül róla. Se gomb kigombolva, se cipzár lehúzva. Csak úgy, erőlködik, ahogy próbálja magáról lehúzni. – Dani, ha kigombolnád és lehúznád a cipzárt, könnyebb lenne a dolog. – Jaj, anya, nyugalom, nyugalom! – mondja nekem összeráncolt homlokkal, és összehúzott szemekkel. – Kincsem, már mindenki bennt van, te meg még mindíg itt tötyörögsz! – Csak morog egyet rám, mint egy mérges kiskutya.

Végre a nadrágot is begyömöszöli a szekrénybe, felveszi a bennti ovis nadrágot. Persze fordítva, az eleje hátul, a hátulja az elején. Már nem szólok ezért neki. A szandit veszi végre, de már 8 óra 15 perc van. – Szívem, a szandinak a tépőzárát nyísd szét, mert úgy nem fog belemenni a lábad. Morogva szétnyitja és beletuszkolja a lábát, közben minden egyébbel foglalkozik. Megveregeti a társának a vállát finoman, aki mellette épp öltözködik. Egy másikkal vicces szavakkal köszönnek egymásnak. Azért nagy nehezen a másik lábára is felveszi a szandált.

– Na, gyere drágám, megigazítom a pólódat. – Ilyen pacuhán nem mehetsz be a csoportba! – beletűröm a pólót a nadrágba. Odakísérem az ajtóhoz. Puszit adunk egymásnak: – Szia drágám, uzsonna után jövök érted, érezd magad jól! Szeretlek! Szia! 

– Én is szeretlek anya, szia!

Ja, majd elfelejtettem, jobb oldalt hátul van egy újabb rágófog, és bal oldalon is fehérlik az ínye. Szóval van 23 fogunk már. :))