Nem elfelejteni 3. rész

Nincs cím megadva

Na, itt vagyok. Köszönöm az érdeklődést, itt vagyok, csak eltűntem kicsit. De benneteket olvaslak ám.Miért tűntem el? Mert ilyen szinten nem történik semmi különös. Dani oviba jár, és elvagyunk, mint a befőtt.

Most éppen megint hótszerelmes belém, megkérte a kezemet immár századszor. És hát ilyenkor persze egy anyuka simán belemegy abba, hogy igent mondjon.
Jövő hónap végefelé elkezdődik az iskolaérettségi, mindenkit megnéznek, hogy valóban alkalmas-e arra, hogy szeptemberben elkezdje az iskolát. Mivel szerdán voltunk pszihodokinéninél (Mara néni), szóval megkérdezte, hogy még mindíg szeretném-e, hogy Dani maradjon még egy évet az oviban. Álláspontom nem változott, úgy, hogy nem engedem, mert nem érzem felkészültnek Danit erre. Mara néni nézegette a papírokat majd közölte, hogy valóban iskolaköteles, de felmenthető. Hurrá!…:) Az ovivezető viszont nem engedi, hogy annyira vizsgálódjon Mara néni. Teszteket nem enged kitölteni, különben is, elégedjen meg a doktornéni azzal, hogy az óvónénikkel közösen elbeszélget, és majd úgy állapítja meg. Hát, nem tudom, engem ez egyáltalán nem győzött meg arról, hogy valódi képet kapna-e egy-egy gyerekről. Van egy júliusi gyerek a csoportunkban. A szülő viszi ponciustól pilátusig, hogy papírjai legyenek arról, hogy bizony bár évvesztes a lúrkó, hadd menjen iskolába. Van erre egy ellenpéldám. Ismerős anyukának a csemetéjét mindenki érettnek mondta, anyuka engedett is, hisz ő is úgy vette észre, hogy az ő egyszemje bizony mindenképp alkalmas arra, hogy simán vegye az első osztályos akadályt. Hát, mindenki tévedett. Nem kitűnő tanuló, és bizony most már bánja, hogy azt hitte, az óvónénik és a pedagógus is igaza van. Így második osztályban bizony szenved a gyerek. De nagyon. És elment a kedve az egész tanulástól. Pedig olyan jó dolognak tűnt.

Daninak van egy amulettje. Ez lett az ő jóálom amulettje. A párna alatt van, és minden este ráteszi a tenyerét és elmondja a bűvös mondatot: – Védjél meg a rossz álomtól! – és csodák csodájára, valóban nincsenek rossz álmai.

Velem meg végképp nem történt semmi különleges, tengődöm csak itthon. Viszont ma végre kibukkant a  napocska a felhők mögül, így jó kinézni az ablakon. Simogatja az arcomat a finom napfény.

Pusz mindenkinek!

u.i.: Csónakom, néha rúgjál fenékbe, ha elkódorognék!



Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Bambi1978 says:

    érdekes, hogy nem engednek az ovónénik teszteket kitölteni, pedig ez az ő javukat is szolgálná… remélem, hogy sikerül Danit még egy évig az oviban tartani, és jövőre már ügyesen kezdheti szeptemberben az elsőt! 🙂

  2. Csónak says:

    Tudod, nekem nagy a szám, de a szívem is, így a seggberúgás marad csupán ijesztegetés 🙂 De látod, nem csak nekem hiányoztatok…

  3. Csónak says:

    Ja, és én sem bántam meg, hogy visszafogtam a gengszteremet az oviba. Hadd játsszon még egy évet, hiszen ha elkezdődik az iskola, onnantól sok-sok hosszú évig tanulhat folyamatosan….


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!