Bő egy hónap mulva Dani születésnapja lesz. Kérdezgetem tőle, hogy mit szeretne kapni a hőn áhított csokitorta mellé. Más fiú valószínüleg Transformers figurákat, vagy a mostanában trendi Ben10 figurát kérne, esetleg toronyórát láncostól, és hasonlókat. Az én drága fiam mit kért? Meglepődtem, mikor mondta. – Anya, én egy váltósínt kérek, de olyat, ami ilyen keresztes. Meg egy órát. Egy ébresztősórát, tudod, amit fel lehet húzni. És beállítom, és reggel arra ébredek fel…. :)) Hihetetlen, komolyan. Úgy látom ezt a szülinapot olcsón megúszom. :)))))
Na, meg ma is meglepődtem. A nappaliban öltözködik, persze meg meg lehetne operálni, olyan lassan. Aztán megszólal.: – Anya nézd csak a tévét…. Nézem, semmit különöset nem látok. Mutatja a tévé alján a feliratot: ORION Nem tudom mit kéne látnom a feliraton. Kérdezem tőle, hogy mi az az érdekesség rajta, erre azt mondja:- Hát a 10-es számot. Jobban megnézem, és tulajdonképpen igazat adtam neki. hogy a nagy IO egymás mellett olyan, mint ha 10 lenne. Akkor most hogy is van ez? …..
Én úgy látom, hogy Daninak nincs semmi baja, csak más, mint az átlag. Csodálatos, ahogyan vele törődsz (szembe jut, velem apám hogyan gyakorolta a számokat: nyaklevessel!), eszedbe ne jusson magadat ostorozni. Ez a magyar rendszer annyira teljesítményorientált, skatulyázó és individuális teljeseítményre épített, hogy be kellene tiltani! (Hollandiában a gyerekek 7 éves korukban még mindig csak játszanak az iskolában, nincs házi feladat és mégis normális, tanult felnőttek válnak belőlük).
Bambu, én is úgy gondolom, hogy talán sehol a világon nincs ilyen követelmény, mint amilyen a hazai. És csodálkoznak, hogy már az alsó tagozatos gyerekek között is egyre több a depressziós gyerek. Nem is tudom, hol élnek azok, akik ezt kitalálják. Lehet ők sem ezen a világban élnek, hanem egy teljesen más univerzumban. Elkeserítő számomra.