Nem elfelejteni 3. rész

Nincs cím megadva

Nos, ebben a gyönyörű időben sikerült megfáznom. Bár egyenlőre a torkom fáj, de nagyon rossz úgy felébredni hajnal fél5-kor, hogy ezernyi tűt szúrnak a torkomban. Az óraátállást annyira nem érzem, szerencsére Dani sem egyenlőre. Simán el tudtam aludni 11-kor, illetve a téli számítás szerint 10 órakor már csucsukáltunk.
Találtam a neten egy játékot. Logikai. Van egy kocka, a tábla másik felén valahol pedig egy X, az a cél. Nos, úgy kell eljutni a célba, mint ha egy labirintusban kéne menni. Csak az a nehezítés, hogy ajtókat kell kinyitni, de nem mindegy milyen sorrendben, ugyanis vissza is zárható. Mint ha térbeli derékszögeket kéne a helyes irányba téríteni. Nos, ami nekem közel fél órámba telt, az Daninak 5 percbe. Simán leköröz már ebben a logikai játékokban. És azt gondolom, hogy az ilyen jellegű játékok “építőek” számára. És persze nekem sem árt némi agytorna.
Pénteken volt ilyen turizás, a németektől kapott a község egy csomó ruhát, meg ilyesmiket. Magamnak nem találtam semmit, de ezt már megszoktam. Daninak egy nadrágot, pár pólót és néhány pulóvert sikerült guberálnom. De a lényeg, hogy 34-es görkorcsolyát is sikerült elhappolnom. Nos, az ő lába 30-as, szóval jövőre simán jó lesz a lábára, és meg is tanulhat görkorizni. Igaz használt, de kit érdekel az a néhány horzsolás az orránál, mikor egyébként meg tök szuper. Ja, meg egy biciglis sisakot kisördögöm fejére. Nagyon tetszik neki szerencsére.
Ha jóidő lesz, akkor azért hétvégén csak nekirugaszkodok újra a két keréken való biciglizéssel. Hát, ha sikerül most. Az sem baj, ha nem, de legalább megpróbáljuk megint.
Egyébként valamelyik nap beszélgettem óvónénivel, mikor Danit vártam az úszásról. Óvónéni szerint ne aggódjak már ennyit. Daninál higyjem el, vannak rosszabb teljesítményű gyerek. És tényleg higyjem el, hogy Daninak azon a napon tényleg nem volt jónapja, ugyanis manóm nem aludt egyik nap, és foglalkozott vele. Simán megoldott minden olyan feladatot, amihez hasonló volt a felmérőn, és lúrkóm hibátlanul megcsinálta mindegyiket. Lehet a memóriában nem a legszuperebb, de van másfél évünk, nem lesz Danival semmi gond, de ne görcsöljek és ne rágjam magam.
És készen lettek az ovisképek, az elsőn kis ördögösen vigyorog, még a szeme sem áll jól. A másik két képen pedig tipikus ovis arc néz ránk. :))

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Csónak says:

    🙂 🙂 🙂
    Ugye-ugye, mi is ezt mondjuk Neked itt többen is!!!! Nyugizol már kicsikét? Pusszanat!!!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!