Jaj, hol is kezdjem. Na… Szóval…… Mostanában, hogy Tomi elköltözött a falu túlsó végére, így Norbi lett Dani országos cimborája, és szeptembertől csoporttársak is lesznek. Most kezdenek összeszokni, eddig annyira nem voltak elájulva egymás társaságától, olyan se veled se nélküled kapcsolatban álltak. Norbi a kis vagánycsávó, és Dani, mint nagyobb és higgadtabb. Szóval kiegészítik egymást. Bár, életreszóló barátság ebből szerintem nem lesz. Mert két külön világ a két lúrkó. Vagy pont ezért lesznek azok, ki tudja.
Esik az eső. Már megint. Ahogy a filmben is mondja a főhös: – Mindíg nem eshet. Hát, ez most megcáfolandó. Igenis, mindíg eshet. És fog is. Sajnos. Pedig holnap megyünk Pestre éves kontrollvizsgálatra, és baromira nincs kedvem ilyen lucskos, esős, szeles időben bevinni Danit. Ráadásul kicsit taknyosan. Én viszont nyakig benne vagyok a náthába, szinte ki sem látszom a takonytól, szó szerint. De, hát, ha egyszer muszáj, akkor muszáj. Nem is utazástól kapok herótot, hanem, a félórás gyalogúttól, amit meg kell tenni a vasútállomásig, meg vissza. És újra imádkozhatok, hogy ha már az ötöst nem nyertem meg (szerencsére más sem), akkor legalább vegyék még egy évre vissza Danit. Mert, ha nem, akkor irány a munkaügyi központ, álláskeresési járadékért, vagy miért. Az 3 hónap, aztán mehetek szocisegélyért.
És lőn csoda ám, november elején megkapjuk a csoportszobákat, önkormányzat kijárta. Hurrá! ……. A fellebbező anyukák közül pedig csak hármat utasítottak el, de azok egyébként is otthon ülnének, tehát kár nem éri őket. És mivel kapnak új szobát, jár az ovinak egy takarítónéni is. Az önéletrajzomat már megírtam, holnap be is viszem, ugyanis már van egy jelentkező, aki viszont már dolgozik az iskolában, hát ha felvesznek. Nagyon jó lenne, helyben lenne, Danit is el tudnám látni, szóval ideális lenne. Jó, nem fogok kamiont bérelni minden hónapban a fizetés hazaviteléért, de ki nem szarja le. Lenne munkahelyem és nem kéne minden hónapban parázni a pénz miatt.
Fejlesztő Ági nénihez járunk, pénteken voltunk másodjára. Danit ott hagytam, hadd dolgozzanak nyugodtan. Én addig lóhalálában hazarohantam (40fokos emelkedő, írtó jó volt megmászni kétszer is), aztán vissza. Ági néni nagyon megdícsérte Danit, mondta, hogy a 45 percből 5 perc szünet volt csak, a 40 percet tulajdonképpen gyönyörűen végigdolgozta. És mivel Dani felfedezte a kaktuszokat, boldogan vállalta a heti egy alkalmat Ági néninél, hisz mindíg megnézheti a kaktuszokat. Meg a kis akváriumot, amiben halacskák vannak.
Voltunk ma gyereknapon. Sajnos kétszer is elmosta az eső a rendezvényeket, így kényszermegoldásként az iskolában lett megtartva sok minden. Pedig hatalmas ugáróvárak voltak, arcfestés, henna, kézművesség, mese elődadás, zenélés, felsorolni is sok lenne, mi minden volt
. Dani élvezte, no meg a többi gyerek is. Csak az volt a baj, hogy szinte minden pénzbe került. Ugyanis önkormányzat mindössze 150ezer forinttal támogatta. És még vendégül látott a falu és az iskola egy 50 gyerekből álló vendégsereget, akiknek gyűjtöttünk ruhát, és ágyhuzatokat, mert árvízkárosultak voltak Borsodból. Na, tőlük nem sajnálok semmit. Lehetett látni rajtuk a boldogságot és örömet, és ez mindent megért.
És íme sok-sok kép, amikor még nem áztatott el mindent az eső.
épp kb. 5 perce néztem be, hogy irtál e, de akkor még nem volt bejegyzés, de most elcsíptelek. 🙂 sajnálom, hogy elmosta az eső a gyereknapot, de azért a fotók alapján sikerült picit Daninak ünnepelnie. :))) drukkolok az álláshoz, tényleg szuper lenne, ha összejönne!!! sok puszi nektek