Nem elfelejteni 3. rész

Nincs cím megadva

 Drága Eprem! Köszönöm szépen a csigucit,  kiraktam a szobaablakunkban, majd teszek fel képet, hogy büszkélkedhessek. Nagyon meghatott a kis ajándékod, nem gondoltam volna, hogy még a szülinapomra is emlékszel, én már ugyanis nem tartom számon. :DDDDD

Csoda történt. Mama megengedte, hogy Norbi átjöjjön Danihoz. Végre. Két év után néhány órára van partnere a fiamnak. Jaj, annyira fel van spanolva most, azt sem tudja Dani mit is mutasson meg Norbinak. Mondanom sem kell, hogy a szoba csatatér, de nem érdekel annyira. Jól érzik magukat és ez a lényeg. Tűz és víz a két fiú, de alapvető dolgokban azért egyeznek. Norbi most látott igazán életében először számítógépes játékot is, így aztán tátott szájjal nézte Dani mit is ügyködik rajta. Viszont síneket csináltak, meg függőhidat. Most épp a mesekönyves polcot pakolják szét és nézegetik. De, nagyon hamar elrepül az idő, még fél óra és Norbinak indulnia kell haza. Pedig most kezdtek volna belemelegedni a játékba. Na, de majd máskor is átjön. Mama már sík ideg egyébként, látom rajta és hallom a hangján is.

Szombaton megyünk újra tesztre, szegény Andinak fő a feje a torna miatt, ugyanis a gyakorlatok 7-8 éves kortól ajánlott, mert elég nehezek, és monoton is. Na, de majd meglátjuk.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Eper says:

    Nagyon örülök, hogy örülsz! Igaz, nem nagy dolog, de pont az volt a célom, hogy meglepjelek, mert tuti nem szàmitottàl rà!
    Köszi, ma màr szép napom van emiatt!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!