Milyen volt az első éjszaka? Valahogy sejtettem, hogy nem lesz olyan egyszerű, mint gondoltam. Dani már az esti mese után mondta kissé fátyolos szemmel, hogy hiányozni fog neki a nagy ágy. Mondtam neki, hogy az első pár éjszaka hiányozni fog, de hamar meg fogja szokni, és mégis jobb kipihenve felébredni. Elég sokat köhögcsélt, bekentem a hátát is balzsammal, meg itattam vele lándzsást. De a kezét azért fogtam neki, bár 5 perc után már elég jól elzsibbadtak az ujjaim. Ráadásul nem is aludtam jól, talán a szeles időjárás, na, meg nem sokára piros napok jönnek, ilyenkor nem vagyok igazán önmagam. Végülis valamikor hajnalban arra ébredtem, hogy Dani lába a hátam közepét rugdossa, ami nem esett túl jól. Nem sokára rá morogva átmentem az ő ágyára és ott folytattam a durmolást.
Remélem a ma éjszaka jobban fog telni, bár próbálok felkészülni rá, hogy újra az én felségterületemen fog szuszókálni.
Hát, igen, sajnos nem egyszerű ez az átszoktatás így 7 év kényszer együttalvás után.
Előbb-utóbb úgyis meg fogja szokni a saját ágyát, hidd el! Mi is ma fogjuk először altatni a vonatos ágyban éjszaka, kíváncsi vagyok, mikor fog ébredni és kikötni köztünk…