Nincs cím megadva

Ma délelőtt fél12-kor hívtak oviból, Dani lázas, 38,6. Rohantam érte, ott ült egy széken, látszódott rajta, hogy rosszul érzi magát. Gyorsan hazajöttünk, lázcsillapítószirup első körben. De az a fránya láz, csak nem akart lejjebb menni. Jött a hőn utált kúp. Na, az már hatott, egy óra múlva azért nyígott, hogy mikor medencézhet. Evett egy kicsit, majd elaludt. Aztán felébredt, akkor kihányta azt a pár falat ételt, amit megevett, és megmértem a lázát, hát ugrottam egy hátast, 39,9-ig meg sem állt a hőmérő. Gyorsan hűtőfürdő, zuhannyal. Mert nekünk nincs kádunk. Semmit sem használt, illetve annyit igen, hogy 39,4-ig ment le a láza, ám 10 perc elteltével újra emelkedni kezdett.

Hát, ugye orvos nálunk nincs, így ügyeletet hívtam. Ki is jöttek, doktorbácsi megnézte, de a gyerek torka jó, légzése rendben, nem fáj a feje, azóta nem hányt, nem folyik az orra, nem szédül. Viszont nem iszik, és a nyelvén látta a doki, hogy félig ki van száradva a gyerek. Most itatom, bár nagyon nem kívánja a lúrkó, de mindíg emlékeztetem, hogy a doktorbácsi azt mondta, ha nem iszik, akkor holnap irány a kórház, és mivel elmúlt 6 éves nem biztos, hogy ott maradhatok éjszakára is. Így, ha pár kortyot is, de tumkolom bele a vizet, mert az ásványvizet nem szereti. Dani szerint olyan furcsa az íze. 

Most éppen lement hála égnek a láza, étvágya nincs, inni csak úgy iszik, hogy előtte udvarlok neki 10 percig. Holnap reggel respektálnom kell doktorbácsinál, hogy történt-e valami az éjszaka folyamán.

Nem akarok kórházba menni, voltam már épp eleget. Meg egyébként is…. Nem akarom, hogy infúziókat kössenek Daniba, szegény már annyi szurit kapott, hogy 10 gyereknek egy évtizedre is elég lenne.

Jaj, kicsi fiacskám gyógyulj meg, mert úgy szeretném, ha visszakapnám a rosszcsont lúrkómat!