Nincs cím megadva

 Hurrá, jó lett a rendszer. Ja, hogy a kirándulás és élménymesélést ígértem. Szóval nem mentem el a kirándulásra. Az eső ellenére viszont Daniék mentek. Két kocsi, két szülő, 6 gyerek. Simán elbírtak velük. Én pakoltam Daninak mindent, szendvics, chips, üdítő. Délután 3-ra visszaértek. Persze egész nap zuhogott, már kezdtem azt hinni, hogy uszonyt fogok növeszteni a végén. Na, szóval visszaértek, Dani fel volt pörögve,  hazaértünk, gyors vetkőzés, és a kérdést odaszegeztem neki, hogy akkor kérek most mesélést a kirándulásról. Na, két mondatba elintézte nekem a beszámolót. Első mondat: – Anya voltak hajók, meg vízimalmok, meg ilyesmi. Második mondat: –  De képzeld, volt egy izé, és csinált ilyen nagy örvényeket, hú, anya nagyon nagy volt, veszélyes is, mert lemerülhet az ember a folyó fenekére. Na, anya akkor kérhetek valami finomságot! – és ott hagyott a szobában, mert épp a hűtő felé vette útját. Na, ennyit a kirándulásról. Aztán később elmentünk a suliba mert valami muri készült. Ott is jól elvolt, úgy fél 7 körül azért már szóltam neki, hogy talán haza kéne indulnunk. Viszont este 9-kor már aludt. Ilyen is régen volt.

Ja, és majd elfelejtettem válaszolni nektek. Szóval, doktorbácsi nős, egyéves kislány apukája.  De egyenlőre megtartom, nem megyek máshoz. Csak meg ne bánjam. :))))))

És hétvégén megint esőt mondanak, pedig Veszprémi állatkertbe utaznánk csoportosan. Busszal. Most megint vasárnapra szaródik el az idő? Jaj, és pénteken végre eljutok fodrászhoz. Mert kezdek egy birkához hasonlítani. A hajam nő, és göndörödik. Pénteken megszabadulok a loboncomtól. Nem is tudom akartam-e még valamit, de ha eszembe jut majd jövök. 🙂