Hjaj, ez a gyerek, ez a gyerek….. Óvónéni szerint drága magzatom kóros anyahiánnyal küszködik. Illetve, túlzott az irántam anyaimádata. Már reggel biggyedt szájjal ment be a csoportba, és nagyon le volt hangolva, alig reggelizett, és non-stop ott ült óvónéni mellett. Délután viszont kiosont a csoportajtóig és ott várt engem. És most akkor???? Mit csináljak???? Mondjam neki, hogy drága fiam, ne szeressél annyira, mert az oviban ez már-már betegesnek tartják?! Majd eljön még a pillanat, amikor elhúzza a kezét, nehogy meglássák, és csak lopva tudok neki puszit nyomni az arcára. Már, ha engedni fogja egyáltalán. Nem tehetek róla, hogy Dani mostanában nem Ancsit akarja elvenni feleségül, hanem engem, s csak velem hajlandó elképzelni a jövőbeli életét. Ahogy mama mondja: – nem baj fiam, majd elmúlik.
Viszont ma csináltam egy házi tűzhányót, illetve tulajdonképpen bájital lett volna, de tűzhányó lett belőle. Nem kell hozzá más, mint bármilyen üveg, és perce tömény ecet, 10- 20 %-os, az már mindegy. Ecetet beleöntjük az üvegbe, bele vagy ételfestéket, én temperát használtam, de csak annyit, hogy megszínezze a folyadékot, majd egy csomag szódabikarbónát raktam bele persze evőkanalanként, így is jó alaposan kifutott. De, hát ez a lényeg benne, hogy kifusson az üvegből. Daninak nagyon tetszett. Aztán jót birkóztunk, párnacsatáztunk.
Na, cupp mindenkinek! 🙂
Ezt mi is kiprobàljuk:) Nagyon jo.
nagyon cukik a képek, micsoda tűzhányót kutyultál, nagyon tuti. :))) használd ki, mig Te vagy az egyedüli szerelme a fiadnak, mert nemsokára majd a menyjelölteket kell vizsgáztatnod. 😉 sok puszi nektek