Hát mit volt tennem, visszamentem fogdokibácsihoz. Újra kaptam injekciót, lezsibbasztott, aztán megint kitisztította a foghelyet. Ugyanis fájt még mindíg, enni nem nagyon tudtam, aludni ma reggel tudta 6-tól 8-ig. Ez a két órás alvás igencsak kiveszi az erőmet. Meg a kényszer fogyókúra. De ez a tisztítás már nem fájt, inkább kellemetlen volt, éreztem, ahogy a másik fogat is kapargatja. Doki mondta, hogy ez bizony lassan fog gyógyulni, készüljek fel,hogy akár 2-3 hétig is eltart. Gyökér nem maradt bennt szerencsére. Az antibigyót szednem kell, meg borogassam az arcom, és persze alapos fogmosás elengedhetetlen. Mivel féltem, én annyira nem mertem a gyulladt íny felé menni, féltem, hogy megsértem, vagy ilyesmi. Most éppen nem fáj, csak alig tudok beszélni, mert zsibbadt vagyok. Testileg és lelkileg is, mert nagyon kimerültem a sok éjszakázástól és éhezéstől. A tejbepapi gondolatától is már rosszul vagyok. De valamit mégiscsak ennem kéne este, de, hogy mit azt még nem tudom.
Doki bácsi mondta, hogy ha elfogy az antibiotikum, és még mindíg nagyon fáj, akkor menjek vissza a dokihoz, aki kihúzta és ő majd kitisztítja megint. Hát, remélem erre nem kerül sor. Nincs semmi kedvem hozzá. Úgy, hogy valószínüleg vár rám még pár rossz éjszaka és nappal is. Pedig most tudnék aludni, de hát menni kell játszótérre, meg vacsit csinálni, fürdetni, ilyesmi. Két napra szívesen kölcsönadnám Danit, hogy egy jót tudjak pihenni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: