Brrrrrrrrrr, de mérges vagyok, írtam egy oldalnyi, és elszállt. Ki tudja az éterben hol kószál bejegyzésem… :((( És miért nincs szmájlik itt? Pedig tök jó lenne.
Na, ne morogjak, mint egy bolhás kutya igaz?!
1. Elkezdődött a visszaszámlás. Ez azzal kezdődött, hogy tag vagyok egy helyi egyesületben. És kaptam Daninak játékot. Nem akármit, playmobilt. Kettőt. És vadiújak, oridzsi csomagolásban. Egyenlőre felcsempésztem a nappali szekrény tetejére, oda nem lát fel. Pedig úgy odaadtam volna neki, annyira nagy volt a kísértés. De várnom kell karácsonyig vele. Utánanéztem, hogy mennyibe kerülnek ezek a játékok, és elhűltem, mert 10ezer forint felett vannak.
2. Ez az egyesület csinálja évek óta a karácsonyi vásárt, és elkezdtük megbeszélni, hogy ki mit vállal ebben. Én mondtam, hogy 3-4 órát beállok árulni. Meg a falu fájának a díszítésében is részt veszek nagyon szívesen.
3. Hétfőn megyek alkalmi melót nézni. Egy kerámiás házaspár keres szomszédkisvárosba segítséget. Ha minden jól megy,hétfőn megyek át. Ha csak a karácsonyi távcső és vonat árát megkeresem, én már jól jártam.
4. Ági nénivel beszéltem. 1-2 évig még járnunk kell hozzá. Felkészített, hogy Danitól ne várjam el majd később, hogy kitünő tanuló lesz, mert nem lesz az, és készüljek fel, hogy neki lesz a legpocsékabb az írása. És a memóriája még mindíg a minimumon van, tehát gyakorolnom kell vele itthon. Tapsolva ütemezünk, 4 ütem már nem megy neki, csak 3. Az pedig nagyon kevés. Szinte semmi. A koncentrációja viszont javult, ez is valami.
5. Az összes barátja közül Dani az egyetlen, aki úgy mászik fára, mint egy kis majom. Egyik nap délután majd infarktust kaptam, mikor 6 méter magasról integetett nekem egy fenyőfáról. Zabszempróba pozitívat mutatott. Úgy, hogy nagyon büszke magára, és persze én is büszke vagyok rá. Mert ezt senki sem tudja olyan jól, mint ő. Ha lenne pénzem és autóm, tuti beíratnám egy sziklamászó tanfolyamra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: