Hát, elmúlt a nyár. Egyik szemem sír, a másik nevet. Dani alig várja az ovit, ahogy közeledett augusztus vége, számoltuk visszafelé a napokat. Már csak 10-et kell aludni, már csak 9-et, 8…,7…, 6…., és eljött az utolsó nap. Itthon. Ráadásul itt a hideg, az eső, már nem lehet órákat kinnt tölteni a játszón. Dani már ma reggel teljes ektázisba esve ugrándozott, hogy holnap végre mehet oviba és találkozhat a többiekkel. Hiába voltak programok neki, minden, azért igen, csak hiányzik neki az a rend, játszás és minden, ami az oviban megtalálható. Mondjuk az ovi most éppen jobban hasonlít egy háborús övezethez, hisz folyik a bővítés. És ilyenkor, igaz, elég rossz hasonlat, de ha a Nagy házépítésben egy hét alatt fel tudnak húzni egy 500 négyzetméteres házat, kerttel és minden egyébbel, akkor egy könnyűszerkezetes 100 négyzetméter itt miért készül el több, mint fél év alatt. Igaz, még nincs is kész, úgy a felénél tartanak. És akkor a 100 gyerek bekényszerül 3 csoportszobába. Szerintem ez elég durva. Arról nem is beszélve, hogy ugye új óvónők lesznek, és a gyerekeket is meg kell ismerni, ráadásul ugye a végzős nagycsoportnak is jó lenn egy tanterv. Mikor fognak hozzálátni a foglalkozásokhoz, nos ez mindenki számára rejtély. Legalábbis a szülők részére rejtély, hisz ki tudja mikor lesz szülői értekezlet is. Na, de majd csak lesz valahogy.
Ja, a csoportépítős mizériáról jutott eszembe, úgyis pár napja történt. 20 fős csapat jött a játszótérre. 60-as évekbeli ruhákba bújva, és zászlókkal, meg transzparensekkel, hogy Éljen Május 1.-e, meg ilyesmi. A gyerekeket megkérték, hogy pár perc erejéig menjenek le a csúszdáról, mert videót szeretnének felvenni. Két egyenruhába bújt fickó felmászott a szúszdára, az volt a tribün ugyanis. Aztán elkezdtek a többiek énekelni. Jó, nem nevezném éneklésnek, inkább siratódalnak, mert úgy danolásztak, mint ha temetésen lennének. Elvonultak a tribün előtt, közben énekelve integettek az egyenruhásoknak. Ja, és persze vették őket kis kamerával. Nos, ebben mi a csapatépítés? Ha valaki ezt nekem elmagyarázná jó volna, mert az én alulképzett agyamnak ez olyan magas, mint tehénnek a gatya. Egy jó dolog volt benne, hogy a kis zászlókat aztán odaadták a gyerekeknek. Na, és persze tényleg csak 10 percig tartott, igaz jó párszor felvették a vonulásukat.
Na, ha elkezdődik az ovi biztos több minden fog történni, úgy, hogy majd még jövök. Puszi Mindenkinek! 🙂
Jaj, most volt egy jó gyerekszáj, szereplő Mama kontra Dani. Lúrkó és Mama játszásiból vitatkozik. Mama: – Tudod mit Dani? Le vagy te tojva! Dani: – Mama, honnan látod, hogy le vagyok tojva? 🙂 🙂 🙂
Azt a 10 percet ki lehetett bírni és a gyerekeknek jó móka lehetett!
Hát igen, a magyar építkezés-felújítás tart így. Nem értem én sem, de hát érdekes módon máshol minden gyorsabban megy….
A gyerekszáj nagyon tetszett és kíváncsian várom az ovis történeteket is.
Csapatépítés: a munkatársak együtt, mindenki részvételével valami “égőt” csinálnak együtt, hogy összébbkovácsolódjon a banda. Ez csak az egyik módszer. Van, ahol közös ivászat a csapatépítés, vagy egy hét fullextrás hotelszobázás, vagy gruppen sz….lés, vagy lendületbehozó idióta amerikás ujjongós-kiabálós-extázisbaesős előadások a gazdagodásró-gazdagságról-szuoerságokokról és bármiről, amivel hülyíthetnek. Na, elég kimerítő választ kaptál??? 🙂
A gyerkőcök meg legalább látták, hogy ilyen is volt anyáik idejében 🙂
Építkezés: a Ti ovitokon gondolom “dolgozik 6-7 munkás, ami azt jelenti, hogy max. 2-3 fő végez effektíve munkát. A nagy házépítésben pedig igazi szakik dolgoznak, rendes ütemtervük van, napi 24 órában folyamatosan dolgoznak, és ne feledkezz meg a sok szomszédról és maszek vállalkozókról, akik a hírnév, a reklám és a jószívük miatt rengeteget segítenek!