
Ó, igen, yesssyesssssyessss…….. Ma ismét elindult az új évad az oviban. Hát…. Hogy is kezdődött? Mama szokott ébreszteni reggel. Este mondom, akkor indulhat az 7 órai ébresztőszolgálat. Persze ahány óra van itthon annyiféle időpontot mutat. Bár gondolkoztam, hogy a falon csinálok egy órákból álló gyűjteményt, hogy a világ összes országában tudjam mennyi az idő. Na, de mama ugye kelt, de nem ám 7-kor, hanem 3/4 7 előtt pár perccel. Persze kora reggel nem vagyok éppen szalonképes sem küllemben, sem modorban. Csak dörmögtem magamban, hogy ez bizony emberkínzás. Mama persze mondja, hogy kislányom 7 óra van. Mire én, Mamikám, még háromnegyed 7 sincs. Nem baj lányom, legalább 7-ig felébredsz. Kössszzzzz……… Na, megcsinálom a kávét, közben didergek ebben a rohadt hidegben. Mert a lakás két nap alatt hőmérsékletben akkorát zuhant, mint a Bux index két napja. Minimum. Szóval kávézás közben felöltözök. Na, akkor 1/4 8 van, megyek oda Danihoz. Simogatom és jön a szokásos kis reggeli mondókám: – Jó reggelt kis manó, itt a finom kakakó! Na, amit utána láttam….. Dani ma reggel megdöntötte a világrekordot öltözködésben, mosdásban és fogmosásban. Ja, közben még elment pisilni és a kakaóját is megitta. Így aztán már fél 8-kor unatkozva megkérdezte, hogy mikor indulunk már? Arcán teljes feldobódottság, adrenalinszint az egekbe, ugrándozott, ficánkolt, danolászott, nevetgélt. Azért csak elindultunk, végig az úton ugrándozott, és jó nagyokat lépett (Micimackó után szabadon)…. 🙂 Na, odaérünk, gyorsan átöltözött, mentünk, óvónéni köszön. Én gyors puszit levágok lúrkónak, és közlöm vele, hogy csak uzsi után fog látni. Hát, az a nevető száj gyorsan lefittyedt, és azok a szomorú bociszemek….. Jaj nekem….. Azért jó voltam, mert kábé 2 másodperc alatt kimentem, míg óvónéni azzal foglalkozott, hogy Dani figyelmét elterelje.
Délután megyek érte, erre aszongya nekem: – Mér jöttél ilyen korán? …. Na, ennyit a reggeli szomorú bociszemekről. De azért boldog volt, mert ott volt Ancsi, ugye nagy barátnő. Meg Bálint, meg Boti, meg Norbi, meg Niki, és valahány név a naptárból.
Ja, és Anita néninek fogják hívni új óvónéninket. Hát, egyenlőre a bemutatkozásig jutottunk el. Én annyira figyeltem, hogy a saját nevemet mondjam, hogy másik anyukától kérdeztem meg, hogy is hívják az új ovisnénit. De az a felfordulás, ami ott még van? Van egy olyan érzésem, hogy az idén sem lesz sok nevelési óra, mert amilyen állapotban van az ovi, hát…. Persze mindíg elfelejtkezem a magyar munkamorálról. Egy dolgozgat ( de csak dolgozgat), 6 nézi.
Na, nem morgok…. Puszi mindenkinek!

De jó! Édes lehetett… Az enyém is örömködve kelt ma, ugyanis tegnap hazafelé közölte: Anya, nekem naggggyon jó ez az iskola! Igazán megfelelő! Akkor most már végleg lecserélem az ovit erre az iskolára! 🙂 Nemsokára szerintem Te is ilyesmiket fogsz hallani… 🙂
Ez nagyon jó, hogy Dani így várta az ovit, a bociszemek ellenére is. Néha én is azt veszem észre Bogyón, hogy kell neki a társaság, ezért már edződök a gondolathoz, hogy jövő ilyenkor bölcsibe fog járni (a gyes se sok, meg ha még törvényt is módosítanak)….
Kíváncsi vagyok a “Daniszájakra”…