Dani ma volt élete első koncertjén. Még szerencse, hogy autóval vittek bennünket. Igaz, a hó szakadt, de óvatosan mentünk, és jöttünk is. Halász Judit koncertjén voltunk. Természetesen telt ház volt. Pár perces késéssel el is kezdődött. Mikor bejött a művésznő bizony majd elsírtam magamat a meghatódottságtól. Nem is tudtam merre nézzek, hogy ne vegyék észre a skacok. Sem. Meg a többi felnőtt sem. Egy órás volt, két ráadásdallal. Mert hát muszáj volt visszatapsolni. Nem is tudom ki élvezte jobban, mi szülők, vagy a gyerekek. A régi nagy dalokat énekelte. Hangja mit sem változott az évtizedek alatt. Remélem, még sokáig fog énekelni, hisz Halász Juditból csak egy van nekünk, és bizony drága kincs mindenkinek. Még most is, hogy itt írok róla, könnybe lábadt a szemem. Gyerekkorom nagy ikonja. Nem voltam fanatikus rajongó, de szerettem.
Ma aztán esett 10cm hó, volt mit sepernem. Sajnos ez a porhó esett, így még egy klassz hóembert sem lehet csinálni.
Szuper lehetett a koncert! 🙂 Megértelek, hogy meghatódtál, mikor először néztem Halász Judit Csiribiri filmjét és ott láttam az anyukákat és amiket énekelt, hát egy-két dalnál nekem is könnyes lett a szemem. Hihetetlen, hogy mi is ezeken a dalokon nőttünk fel és most a mi ölünkben üldögél egy pöttömke, akinek dudolhatjuk együtt Halász Judittal a kedvenc dalainkat. 🙂