Ma ment is a vonat. Késés nélkül. Randink volt Nagyival Pesten. Valahogy sokkal hidegebbnek tűnt a levegő. Jól be is öltöztünk, persze aztán az úton rájöttem, hogy ennyire nem kellett volna. De legalább nem fáztunk. Találkoztunk Nagyival, akitől aztán Dani megkapta a rég áhított villanyvasutat. Hú, de boldog volt. Alig várta, hogy hazaérjünk és játszhasson. Rengeteg sín, jónéhány mozdony és szerelvény is volt hozzá. Egy kis bibi van, de ez az én ismerethiányosságomból ered. Amint váltókat raktunk fel csak külső vonal mentén mentek a vonatok. Ha másikhoz kötöttem a vezetéket, akkor meg csak a belső körön mentek a vonatok. És nem tudom hogy lehetne megoldani, hogy mindenképp zakatoljanak. Ráadásul csak az én fiam ilyen vonatmániás, nem ismerek senkit, akitől segítséget kérhetnék ezügyben.
De a lényeg, hogy Dani ma végre leült és 3 órán át játszott vele, és nagyon élvezte.
u.i.: Kérem, aki olvas engem és van olyan ismerőse, aki nagy szakértő eme témában, és persze van kedve néhány alapdologban nekem segíteni, örökké hálás leszek. Neten próbálok utána olvasni, de egyenlőre olyan fórumokba botlottam, ahol már egyetemi szinten űzik ezt a fantasztikus modellezést. Én meg totál kezdő és analfabéta egyszerű anyuka vagyok. Előre is köszönöm szépen!
Hááát, én végignézném nagyítóval a mozdonyt, alul-felül-oldalt-elöl-hátul, valahol biztos van egy apróka bizgentyű, amit be kell kapcsolni, hogy zakatoljon. Gondolom én. A váltó-dolog…Hmmmmm…. Talán a kis dobzszerű izén, amtől az “áramot” kapja, talán arra keresnék valami kallantyú-félét, és kapcsolgatnám serényen, hátha megmozdul a váltó a két sín között. De nincs benne magyar használati??? Az már tökre kötelező pedig….
Na írd meg, jutottál-e valamire az én szőkés ötletemmel 🙂
Hát gondoltam, megnézem a képeket nagyobban, de nem sikerült. Tehetnél fel álló fotót, a sínek találkozásáról közelit. Hátha attól okosabbak lennénk. Meg aztán apjukom vasutas, és ha hasonlít az igazira, akkor lehetséges, hogy egyből megmondja, mi a teendő!!! 🙂