Isten vagyok….

 Hogy lettem anyából egy Isten, illetve Istennő? Dani ugyanis azt hiszi rólam, hogy én vagyok a mindenttudó, mindentlátó, mindentmegcsináló. Tegnap este közölte, hogy én vagyok a legokosabb, legügyesebb és legszebb anyuka a világon. Ezt idáig nem mondta, viszont miután tőlem hallotta vagy százszor, hogy ő nekem a világon a leglegleg, így most jutott eszébe, hogy ezt viszonozza. Miután egy hete úgy döntött, hogy még sem dínóvadász lesz felnőtt korában, hanem inkább mozdonyvezetővé avanzsál vissza. Egy hete a tube-on mozdonyokat és terepasztalokat néz, és vele együtt nekem is néznem kell ugye. Ráadásul azt hiszi, hogy én, mint mindentmegtudcsinálni Istenség, majd pár perc alatt meg tudom neki csinálni a terepasztalt, és ő vígan villanyvasutazhat. Nem tudja kis agyával felfogni, hogy azokat a maketteket is felnőttek csinálják, és nem gyerekek. És nemcsak sok munka fekszik benne, hanem rengeteg pénz. És persze tudás, amivel én még nem rendelkezem. Mivel a pénz értékével ugye azért nincs tisztában, így azt sem tudja felfogni, hogy azért egy mozdony 60ezer-ért lehet beszerezni, és hogy ez mama nyugdíja és anya gyes-e viszonylag édeskevés. Most már úgy gondolom, hogy ha dínóvadász lenne, az sokkal kevesebb anyagi befektetéssel járna, tehát felőlem nyugodtan maradhatott volna a palentológus szakmánál.

Persze ő azt látja, hogy anya vásárol be, anya vágja le mindenki haját, anya cseréli le a villanykörtét, anya varrja a jelmezt, szóval mindent én csinálok, így szentül meg van győződve, hogy én valóban mindenre képes vagyok. Azért bevallom, már lassan ott tartok, hogy elméletben valóban meg tudnék csinálni egy terepasztalt, annyi blogot jártam be és néztem és olvastam, hogy ott tartok, már csak valaki megszponzorálna, tényleg simán el tudnám készíteni.

Na, de más. Van a falunkban egy nagyon jó kezdeményezés, és már csak azt sajnálom, hogy egy hónapban csak egyszer van ilyen. Szóval minden hónapban egyszer van egy délután. Összegyűlnek az emberek, családok, gyerekek és össznépi játszás van, és beszélgetés egy pohár teával és zsíros deszkával. Tegnap délután elmentünk, és remekül éreztük magunkat. A gyerekek labdáztak, rohangáltak, ping-pongoztak, lufikat hajkurásztak. A felnőttek pedig beszélgettek, kártyáztak, stb… Nagyon jó ez. Következő alkalommal viszek egy kis muffint is meg tollast. És nekem külön öröm volt, hogy végre beszélgethettem olyan dolgokról is, amik végre nem a gyerekről szóltak.

Visszatérve egy régi kérdésemre, hogy ki tudja megfejteni, hogy mit jelent a heti huti gréndzsörsz, hát jelentem mai napig nem sikerült megfejteni. Viszont egy valamire rájöttem. Az alábbi dalrészletre ki ismer rá:- stáp-stáp-stáp stéjuáp, stéjuáp….. Na? … Valaki? … Hát, jó, elárulom. Ez a régi Bee Gees szám, ami a Szombat esti láz című filmből van. – há-há-há sztéjin álájv, sztéjin álájv – csak Danis fordításban hangzik el. 😀 😀 😀 Jó mi?

Vigyázzatok magatokra! 🙂