Első napok

 Óóóó, hogyaza……. Dani egyik könyvéből ki kellett vágni a vagdosnivalót, plusz a betűtartóba való kártyákat. Hogy vágatnám azzal, aki kitalálta. Ez egy kemény nyolc órás meló volt. És még lesz hátra kivágni való képek és szótagkártyák. 30 oldalanként.

Na, de öröm az, hogy Daninak tetszik az iskola. Egyenlőre. Így a 3. nap után is szeretne még iskolába járni.

Pénteken kapott 3 jutalom kártyát, és ma is kapott egyet. Legalábbis ő annyit vallott be, ugyanis ellenőrizni nem tudom, mert hogy nem hozott haza semmit. Nem csak ő, hanem az összes gyerek üres táskával ment haza.

Van minden gyerkőcnek egy virág, amin egy katica van. Ez a kis katica akkor megy lefelé, ha a lurkó valami galibát okozott aznap. Na, az én fiam ma összeveszett a ceruzával, amit leejtett a földre, és valahogy nem akart Dani kezébe mászni hosszas kérlelés után sem. Így a katica lemászott a virág levelére. De megígérte, hogy holnap jófiú lesz, és a katica újra visszamegy a virágra. Dani persze rögtön mondta, hogy a Karcsi bácsi katicája is lejjebb ment a levélre, mert elkezdtek egy feladatot és később jutott a tanítóbácsi eszébe, hogy nem is azt a feladatot akarta megcsináltatni velük. Hiába, no mindenki tévedhet ugyebár.

Egyébként gyúrunk a jutalomkártyára, mert 50 kártya összegyűjtése után tanítói dicsérő oklevél jár, 100 kártya után pedig igazgatói dicsérő oklevél, plusz ajándék (ceruza, matrica, stb….). Így aztán ma megegyeztünk Danival, hogy szépen viselkedik, és jól tanul, hogy a kártyákat megszerezze minél hamarabb.

De sokat játszott, persze a legtöbbet a barátnőjével Ancsival, és a Soma fenekét megbökte háromszor, de aztán a Soma is visszabökte, és a tanítónéni még csak rájuk sem szólt, mert nem vette észre, és ez tök jó volt. 

És egyedül jöhet haza mától kezdve. Olyan aranyos volt, ahogy baktatott a táskájával délután. Reggel elkísérem, úgyis közértbe kell menni, miegymás, de egy ilyen nagy fiú, aki ráadásul 10 méterre lakik az iskolától, már egyedül jöhet haza. Délután egyszer kinéztem a kapun, láttam ott hintázott, szerencsére pont háttal volt nekem, így nem látott meg. Mikor másodjára is kinéztem, addigra már nem volt ott. Rá 10 percre pedig itthon is volt. Persze, alig jött haza, befalt egy joghurtot és már iszkolt ki a játszótérre.