20110822

Egészen délután olyan volt a nap, mint a többi. Csak jónéhány fokkal melegebb. Úgy is mondhatnám, hogy hőség ezerrel, és még sok van sajnos belőle hátra.

Na, de a lényeg, hogy alig hazaért egyik cimbijétől Dani, máris jött fél4-kor a másik egy “havercsaj”, hogy hadd menjen át lurkó medencézni.Mondom okés, mehet, de egy óra múlva itthon legyen. Gyerkőcök elmentek, én még kicsit tévéztem, aztán fél5-kor elindultam a szokásos hátizsákokkal a gyerekek után, gondoltam kimegyünk a játszóra. Megyek a kislányhoz, mondja a mamája, hogy Norbiéknál vannak. Még beszélgettünk 10 percet…. Na, jó volt negyedóra is, de ki nézte. Szóval megyek másik országos cimborához nincsenek ott. Irány a játszótér. De ott sincsenek. Kezdtem méregbe gurulni, magamban már a heti szobafogságot helyeztem kilátásba. De csak nem hagyott nyugton a dolog, elmentem a titkos bunkerba, ám ott sem voltak, de a közeli focipályán sem. Irány vissza játszóra, mikor meghallottam Norbi kiabálását. Visszamegyek hozzájuk, mondják elment Dani nem tudják hova. Vissza a játszóra a cuccokért. Felhívom mamát, aki közli Dani otthon van és alszik. Aztaleborult szivarvégit neki…..

Hazaslattyogok, Dani fennt van, én jól legorombítom, és a szokásos prédkiációt levágom neki. Dani elpityeredik, mama védelmébe veszi. Ami igencsak ritkaság, magamban csodálkozom is rajta, hogy no csak- no csak védi Danit. Dani lefittyedt szájjal könnycseppek a szemében elmondja, hogy nagyon fájt a feje és hazajött. úgy látszik elkerültük egymást. Megsajnálom a csórikámat, megölelgetjük egymást. Tényleg látom rajta, hogy nem stimmel vele valami. Fél algopirint adtam neki. Alszik, felébred, megint alszik kicsit, megint felébred. Úgy látszik nem csak én nem bírom a hőséget, hanem ő is nehezebben viseli, mint általában. És úgy látszik ő is ugyanolyan fejfájós-migrénes lesz, mint én.

Remélem nem lesz semmi baja.

Na, a másik, hogy újra van egy hívatlan látogatónk. Dani még mit sem sejt arról a kisegérről, aki meglátogatott bennünket. Ám ez a vizit kicsit hosszabbra nyúlik, ugyanis egyenlőre ellenállt a csapdánknak. Öt helyre tettem ki ragacsot, benne finom falatokkal. De ez a kis cincogi úgy látszik nem éhes, mert még nem harapott rá. Akarom mondani, nem ragadt bele. Tegnap is láttam, amint a szobából kisurrant mamához. Mert ami van macska a környéken, azok nem fognak egeret sajnos, mert az egyik szomszédnéni előszeretettel eteti őket finom csirkelábbal, és hasonló finomságokkal. Így aztán már smafu egeret fogni. Valahol meg is értem. Ha macska lennék lehet én is inkább ennék csirkét, mint egeret. Az legalább nem büdös és nem vinnyogna.