Szeptember….

 Nos, szép lassan eltelik a szeptember. Milyen volt az első hónap? Először is, szép, napsütéses, még most is hétágra süt a nap. Velem egyenlőre minden okés; a szűrés eredménye csak október hónapban lesz meg. És még pszihómókushoz is be kell jelentkeznem, mert muszáj. Aztán velem más dolog nem is történt.

Dani már más tészta. Az iskola megy neki, szeret járni a suliba és nagyon lelkes is. A katicája hol felmegy, hol pedig lefelé, de alapjában nem jobb és nem rosszabb, mint a többi gyerek. Leszámítva, hogy imádja puszilgatni a csajokat, hol ennek udvarol, hol annak csapja a szelet. Bár tudom ez nála nem komoly, de már szóltam, hogy így elfutnak előle a lányok, úgy, hogy jobb, ha nem erőlteti ezt a puszilkodást. Ráadásul a szülők sem imádják ezt, nem is értem miért. Mint, ha ők nem lettek volna gyerekek…. Na, mindegy.

Ma kivételesen bementem a suliba, ugyanis Dani egyedül jön-megy. Karcsi bácsi elkapott egy percre, szólt, hogy Dani tegnap el-elbóbiskolt tanóra alatt. Hát, igen, így jár, aki nem alszik el időben. Ma beszélek Danival, és nagyon drasztikusra fogom a dolgot, este 8-kor tévét és villanyt kapcsolok ő pedig le fog feküdni aludni. Már előre tudom, hogy nem fog örülni neki, de muszáj pihennie. Ő, maga soha nem aludna,  ha nem lenne muszáj. Más gyerek álmos, fogja magát és elvonul aludni. Na, az én gyerekem erre teljesen képtelen. De ezen én most változtatni fogok. Biztos fog sírni, hogy a kedvenc rajzfilmjét nem fogja látni, de, hát ez van.

Hétvégén játszóház és modellkiállítás, hétfőn kontroll vizsgálat a Bethesdába, lesz program bőven.

Na, csók mindenkinek!