
Na, azért a levesfőzésből egyszer egyenlőre elég is volt Daninak. Hiszen megcsinálta egyszer, így új kihívások szükségesek neki.
Vasárnap már mamára hárult az 5 perces leves elkészítése. Viszont lúrkóm kitalálta, hogy ő bizony még tortát
nem sütött. Mondtam, majd kitalálok valamit, mert ha rajtam múlik, akkor sosem fog sütni, mert én nem vagyok nagy cukrász. Aztán gondolkoztam a dolgon, hogy lehetne egyszerűen és gyorsan megcsinálni a tortát. Ma kaptam ötletet Benceanyujától. Szóval, a dolog pofonegyszerű. Veszek Dr. Oetker muffinport, van benne minden, forma, és dísz is. Két muffinra valót kiszedek belőle, kikevertetem Danival és bele is lehet máris tenni a sütőbe, így más alkalomra is jutni fog a muffinporból, és a formája is torta lesz.
Ugyanis köztudvalevő, hogy mama nem szereti az édes sütiket, és én sem vagyok odáig érte. Daninak meg minek sütni egy tepsire való piskótát. Szóval, én ezért nem is sütök soha.
Visszatérve Dani cukrászötletéhez, holnap megnézem lehet-e kapni a közértben ilyen port. Ugyanis nálunk egy nagy COOP üzlet van, amiben sok mindent lehet kapni, csak soha nem azt, amit szeretnénk. Itt nem lehet azt megtenni, hogy ha én túróscsuszát szeretnénk főzni, akkor tuti, hogy valami más után kell ötletet merítenem, mert a csuszához egy hozzávalót nem kapok meg. Mindíg ott kell az embernek kigondolnia, hogy mit főzzön. És persze kétszer olyan drága, mint akármelyik élelmiszer-hálózat. És még azt mondják a pestiek, hogy vidéken olcsóbb az élet. Hát, akkor jobb, ha tőlem tudják, hogy kétszer annyiba kerül. És nemcsak a kaja, hanem a víz is például itt közel 3-szorosa például a Szegedinek, mint tegnapelőtt megtudtam.
Még szerencse, hogy nem fogunk idén ballagni, bár ki tudja, jövőre miket találni ki a drágalátos szülők. A mostani ovis ballagásra kitalálták, hogy vesznek heliumos lufit, amit a gyerekek egyszerre felengednek. Ez még okés, ebben nincs luxus. De Szamos marcipán tortát rendelni, ráadásul kettőt, na itt már kezdtem kiakadni, ugyanis baromi drága. Egyik szülőnek javasoltam, hogy próbálják meg a tisztelt újgazdag anyukákat (akik sajnos nagyon sokan vannak, és nem csípjük egymást, ami nem is baj) meggyőzni, hogy ez csak ovis ballagás, nem pedig a saját esküvőjük. Süni formájú tortát Szamoséktól, vagy valamelyik jóhírű cukrászdától megrendelni, pedig pazarlás. A gyerekek 3 év múlva nem fognak emlékezni rá. Lufi legyen, meg aprósütik szörppel, aztán jóccakát. Na, meg a másik, hogy az összes óvónéninek ajándékot akarnak venni. Könyörgöm minek? Minek adnék én ajándékot olyan óvónéninek, akinek köze nincs a gyerekemhez. Mert időszámításunk előtt egy-kettő megsértődött. Na, az meg már az ő bajuk.
Még szerencse, hogy jövőre több földönjáró anyukával leszek kapcsolatban, legalább tudom ezt a vonalat tudom majd erősíteni. Mert jövőre Dani csoportjában is lesznek azért olyan anyukák, akik nem ebben az univerzumban élnek, hanem sok-sok fényévnyi távolságban egy másik galaxisban.
Na, most jól eldumálgatok, nem baj, néha úgy szeretek beszélni.:DDD Vasárnap baromira unatkozott Dani. Ugye a németruhásoktól kaptunk görkorit. Igaz 34-es, de nem baj, jó az, amire én szántam. Daninak tetszett az ötletem, hogy tanuljon meg lassan görkorizni. Nagyon tetszett neki. Igaz, még tanulnia kell, de a kezdeti lépéseket elkezdtük rajta, és nagyon jót szórakozott. A felvétel nem túl jó, és én is kicsit halkan beszélek rajta, de nem túl izgis ám a felvétel, meg én sem akartam kiabálni.
Na, csááááááá Mindenki! :))))))

Nagyon ügyes Dani, ha én így tudnék már korizni, örülnék neki…
Nem semmi szülők vannak, már félek, mi lesz majd itt is pár év múlva, főleg most, hogy már hónap elején azt számolgatjuk, hogy mit vegyünk még három hétig, hogy ne haljunk éhen. Köszönhető a hitelnek, amit a lakásra vettünk fel, meg a szar forintnak is…. De a zsíros kenyér mindig is ízlett…. 🙂 Aztán még odébb van az ovis időszak, viszont jó tudni, hogy mire készülhetek majd én is…