Nincs cím megadva

Na, megvolt ez a ballagás. Lehiggadtam valamennyire addigra. A gyerekek nagyon aranyosak voltak, és 45 perces műsort adtak. Dani kétszer is mondott verset. Majd feltöltöm és berakom ide később, de a feltöltés több órát vesz igénybe. Inkább hoztam néhány képet. 


És ami hatalmas meglepetést okozott nemcsak  nekem, hanem az óvónénik sem tudtak róla. Volt valamikor egy rajzpályázat, és a csoportunkból egy kislány nyert fődíjat, valamint az én fiam. Az én fiam. Hát, én olyan, de olyan büszke vagyok rá. Az én fiam, aki még szeptemberben alig tudott rajzolni, most rajzpályázaton első helyezett lett. Majd kiugrottam a bőrömből. Hát még Dani. Egy Micimackós könyvet kapott. Még az óvónéni is mondta, hogy ezt még ők sem tudták, úgy, hogy gratuláltak Danihoz. Meg még néhány anyukától is bezsebeltem pár gratulációt. Dani pedig csak úgy feszített a büszkeségtől és jogosan. Nem tudom hol lehet majd megnézni ezeket a rajzokat, de gondolom lesz majd valami kiállítás, ahol kiállítják a műveket.

Aztán a műsor után felengedték a lufikat. A lányok rózsaszínt, a fiúk világoskéket. Sajnos a szél a közeli fára fújta őket, így nem sok menekült meg épen. Aztán a csoportszobába beültették őket, hozták a tortát. Hát, nagyon szép volt, (gondolom az ára is), mert a teteje és minden a tortatésztán marcipánból volt. Szóval felvágták a tortát, a gyerekek kaptak egy szeletet, volt kölyök pezsgő is, majd fél óra múlva szépen mindenki hazament.

Hát, igen, minden rosszban van valami jó, én még mindíg azt mondom, hogy szívem szerint kihagytam volna, viszont akkor nem tudta átvenni a megérdemelt díját.