Kiruccanás…

 Kiruccantunk ma… Vagyis inkább beruccantunk. Pestre mentünk

a TF-re. Daninak csak reggel mondtam meg. Először hallani sem akart róla, hogy ő most elmenjen bárhova. De, mikor már öltözött, minden rendben volt, alig várta, hogy beérjünk. 11-re oda is értünk. Nem is gondoltam, hogy ilyen pici a fősuli aulája. Jó sokan voltunk ott, bár én még ennél is többre számítottam. Volt ott minden, kézművessarok, lufiállatok, arcfestő, és még sok más érdekesség. Volt zene, capoiéara (remélem jól írtam), voltak táncosok, és akadálypálya is. Daninak az akadálypálya tetszett a legjobban, két órát csak ott volt, és nem akarta abbahagyni. Végülis sikerült elvonszolnom onnan, de már csurgott róla a víz. Ági néni nagyon örült nekünk. Azért sajnáltam, hogy a faluból csak Danival mi voltunk ott. Na, de mi így is jól éreztük magunkat. Fél 4-re haza is értünk. És fantasztikusan jó idő is volt. 

Viszont hazaértünk, mama mondja nagy durcásan, hogy nem jó a telefonunk. Mármint a vezetékes. Se kép, se hang. De ugye főleg hang. És tényleg. Persze szombaton történik az ilyesmi, hisz mikor máskor. Felhívtam a szolgáltatót, persze ugye hétvégén nincsenek, maximum ügyelet, úgy, hogy remélem holnap visszahívnak és kijönnek. Nem tudom mi történhetett. Mama persze adta a nagyhalál előadását. Morgott, mint a bolhás kutya, hogy nincs olyan hét, hogy ne történne valami, és hogy ő ilyenkor olyan ideges, hogy nem fog tudni aludni. És igen, ez a rohadt világ, és hogy bárcsak már vége lenne mindennek. Nem szóltam neki, mert tudom, hogy ilyenkor pont erre megy ki a játék, hogy így próbáljon engem is felhúzni, és egy jót vitatkozzunk. Na, most nem szóltam egy árva szót sem. Mikor aztán látta, hogy az előadására nincs néző, és hallgatóság sem, kábé két perc múlva abba is hagyta.