Gyaloggalopp…

Tiszta rohanás és agybaj volt ma. Reggel kezdődött az egész. Illetve nem is. Tegnap délután. Óvónéni mondja, Dani pityergett, mert állítólag rendeltem neki egy 3D-s dínóskönyvet, és ő nem kapta meg. Viszont a másik óvónéni már nincs bennt. Sebaj, majd holnap megkérdezzük.

Így is lett, ma reggel mielőtt Dani öltözött volna, megyek a másik csoportba. Kérdem óvónénit, hogy hát akkor hogy is van ez. Nézi a rendelőlapot, mondja, igen, van Daninak, de a bolygós. Okés, én már elfelejtettem, hogy melyiket is rendeltem meg. Akkor kérünk mi is egy ilyen dínóskönyvet. Visszamegyünk Dani csoportjába, kérdem óvónénit, hol van lehet akkor a bolygós könyv. Óvónéni hívja a másikat, na 10 perces keresés után végre előkerült Dani dobozában. Visszamegyünk a másik csoportba, hogy okés, megkerült a bolygós könyv. Viszont nem biztos, hogy a jövő héten már itt lesz a dínóskönyv, lehet csak a jövő hónapban jön meg. Nem baj, jobb későn, mint soha, a lényeg, hogy majd meglesz.

Na, ezt letudtam potom fél óra alatt. Hazaérek, ztán megyek postára mama takarékját elintézni. Nincs meghatalmazás. Az irattal hazamegyek, kitöltöm, aláíratom miegymás. Visszamegyek a postára, erre kiderül, hogy nem jó a papír, adtak másikat. Azzal újra haza, újra kitöltöm, aláíratom két tanúval (mert baromi fontos ugye). Visszaviszem. Végre rendben van, jó 15 perc, mire mindent elintéztem. Kiderül otthon, hogy nincs disznósajt, pedig mama arra vágyik. Na, megint felcihelődök, elmegyek a közértbe, az utolsó 30 dekára gyorsan rácsapok. Újra hazaérek, már éppen hogy csak levetkőzök, telefonál Erzsi néni, hogy ugyan, ha van itthon nekünk egy kóbor kiló lisztünk, vigyem már át, holnap visszaveszi, csak ebben a fránya időben nincs kedve lemászni a közértbe. Újra felöltözök, elviszem neki a lisztet. Végre hazaérek, levetkőzök. Na, én már nem megyek sehova, és nem csinálok semmit. Hisz már dél van, most minek álljak neki? Mama mindjárt lefekszik a szokásos délutáni sziesztához. Aztán fél 3-ig csend. Addig nem tudok semmit csinálni. Aztán meg már minek, neki délután fél 4 már nagyon későn van, sőt, tulajdonképpen már estének számít nála.

Ráadásul akkorát tanyáztam, mint az a bizonyos ólajtó. Ugyanis mama szokása, hogy az ágyán ülve egy széken eszik. Ez a heppje. Meg egyébként is, így is látja a tévét. Nem is baj, ha neki úgy esik a legjobban az étel, hát egye úgy. Csak, hogy mikor vitte a levest magának, kiloccsant pár csepp. Ami szintén nem baj, csak hogy az a rohadék gumipapucsom alja úgy csúszik mindenfélén, mint ha állandóan jégen kéne járnom. Viszont nem vettem észre azt a pár levescseppet. Lábam alól kicsúszott a talaj. Szó szerint. Térdre estem. Szerencsére a lendület nagyobb volt. Viszont olyat káromkodtam……….. Pedig nem szokásom. Na, mi jöhet még a mai napon?

Szerencsére semmi más nem történt.

Holnap megyünk a Testnevelési Főiskolán a rendezvényre. Pár órát eltöltünk. Jobb, mint itthon ülni. Dani is élvezni fogja, én is elleszek.