Nem elfelejteni 3. rész

Ó, istenem, de jó volt a mai nap. Újra esett az eső. Nem is egyszer és nem is akárhogy. Nagyon. Ömlött. Szakadt. Dörgött. És villámlott. És fájt a fejem. Nem akárhogy. Nagyon. Nagyon-nagyon. És Dani unatkozott. Nem akárhogy. Nagyon-nagyon. Nagyon szeretném, ha holnap nem esne az eső, hanem sütne  a nap. Nem akárhogy. Nagyon. Nagyon-nagyon.

És egy rejtvény. Mit énekel az én kicsi fiam? A dal szövege a következő: – Énnajnajnaj déééceláájon, dombonononno dócelájon….. :)))) A másik, hogy szenttül meg van győződve arról,  hogy esik az eső, hullik a vessző….. Pedig hajlik az. De már csak azért is hullik szerinte. :)))))

Ja, és levágtam a haját nem tudom észrevettétek-e? :))

1. kép: láthatatlanná tévő köpenyben ő a szellem

2. kép: itt aztán tényleg nem lehet látni, hisz a köpeny még mindíg rajta van.

3. kép: szegény tisztára leizzadt, épp levegőt próbál venni

 Az, hogy gyerekkorom egyik nőbálványa Farrah Fawcett elhunyt, az sem érintett jól. Mennyien akartunk rá hasonlítani. A haja még most is divat. Elég szőrnyű betegsége volt, talán jobb is neki így. De hogy Michael Jackson is meghalt…. Jó, nem fogok öngyilkos lenni, hogy elment közülünk, de akkor is…. Azért mégiscsak mindenki elismerte. Kemény rockzenész és operaénekes egyaránt. 14 éves voltam, mikor megjelent a Thriller, és imádtuk a számait. Próbáltuk lemásolni a mozgását. Most már ott zenél fennt a többiekkel, Lennonnal, Presley-vel együtt. Isten nyugosztalja mindkettőjüket.


Azért még kaphattak volna néhány évet az égiektől…

Na, de hogy azért valami jó is legyen a mai napon, megsütöttem életem első kenyerét. Kaptunk kenyérlisztet, amiben már élesztő is van, tehát langyos vízzel és kevés sóval össze kellett gyúrni, keleszteni fél órát, majd betenni a sütőbe, és fél óra múlva már kész is volt. Nem emelkedett fel, de hát nem is puffasztott bolti kenyér. Viszont két vékony szelettel jólaktam belőle. Fél kilót csináltam meg, azt hiszem a jövő héten nem kell kenyérre költeni. Végülis, nem mindegy, hogy mennyit fizetek ezért.

És végre két órája nem esik az eső. Hurrá! :))

 Annyira rákattantam erre a slideshow-ra, hogy csak na…..:)) Tetszik nagyon. :))

Dani ma roppant vicces kedvében volt, engem is megörvendeztetett vicceivel, amin ugyan én felnőtt fejjel nem tudok nevetni, de, hogy neki örömet okozzak, hát hahotáztam. Ilyen viccei vannak: – Miért nem főz az elefánt? Mert belemászott a palacsintába…….. (hahahahha, tessék nevetni, halljam ám….. :)))  )

És milyen jó kis zivatar volt ma? Danival kinnt álltunk a teraszon és onnan néztük. Még szivárványt is láttunk, de azt elfelejtettem feltenni a gépre. Na, majd holnap. Igaz, nem volt olyan szép látványos, de azért szivárvány vol

t.

 
Mai kis kirándulásunk képei. Muszáj volt kicsit kimozdulni, mert már nem lehetett Danival bírni.

 Hú, azért esőből is megárt a sok. De most jó látni végre egy kis napocskát. Bár, ahogy elnézem még mindíg kapni fogunk belőle. Tudom, a növényeknek nagyon kell, de azért pár napra abbahagyhatná nem?

 Dani szoborrá változott… Csak úgy… Pózolt, mert ő egy szobor…


És ugye van ilyen is, olyan is, sokféle. 

Íme a monumentális vasúti építmény. Jómagam is segédkeztem a felépítésénél. 

Szóval nem azért tűntem el, mert megint “depis” vagyok, hanem mert nem történt semmi különös. Itthon vagyunk, egyenlőre Dani is elvan, mint a befőtt. Ma voltunk Teszkóba, és  lúrkóm újra nagyon jól érezte magát a játszóházba, én meg elméláztam bennt, nézelődtem, vettem ezt-azt. Aztán ettünk egy-egy pizzaszeletet, ittunk egy kólát, ettünk egy kis fagyit, aztán irány hazafelé. Ebben a dög melegben, mert hát ilyenkor kell Teszkóba menni, 35 fokos hőségben. Jól kitikkadva hazajöttünk, aztán fél5-kor újra ki a játszótérre, hát úgy látom, Dani nincs kifáradva, még vígan játszik itt mellettem.

Ja, és virágzik a napvirág és a kukacvirág, és egyre több és több bimbó nyílik Aki. Olyan szépek. :)) Na pusz mindenkinek!

 Hát, akkorát nevettünk ma…. Dani kitalálta, hogy lemossa a kukásautóját. Mondom, jól van… Vittem egy kis lavórba langyos vizet, meg szivacsot is. Dani elszöszmötölt vele, mama tévézett, én meg a lakásban tettem-vettem. Egyszer csak szól mama, hogy menjek csak be a szobába. Bemegyek hozzá, mutatja Danit, aki levetkőzött tök pucérra és beleült a kis lavórba és ott tapicskolt benne. Már ahogy tudott, mert ott aztán nem volt túl nagy hely. Jövő héten bemegyünk Teszkóba és veszek neki egy kicsi medencét. Olyan jót nevettünk rajta, mert nagyon muris volt. Ráadásul még rá is tett egy lapáttal, ott bohóckodott benne…:))