Nem elfelejteni 3. rész

 Előzetesként küldöm nektek! De nem kell komolyan venni, de hát úgyis tudjátok! :)))

 Na, összeszedtem a heti dolgokat, így egyszerűbb összegzésként leírni, mint mindennapi apróságok és semmiségeket bepötyögni. Szóval hétfőn voltam újra pszichodokinéninél, és elmondtam, hogy mostanában hála égnek Daninak visszatért az étvágya, és mint ha a kedve is jobb lett sokkal. Lehet a sok heti stressz okozta idegességemet ő is érezte, és talán ez miatt volt ő is rosszabb kedvű. Beszélgettünk egy jót, majd mondta, valószínüleg majd csak szeptemberben fognak felhívni a tanácsadóból, mert rengeteg a gyerek, meg ott van némi nyári szabadságolás. Elmondtam, hogy terveim vannak Danival így, hogy két és fél hónapig itthon lesz. (Egyébként nem szabadna itthon marasztalni csak azért, mert én is itthon vagyok, csak ügyeleti időben, de már más tészta). Szóval kiterveltem néhány dolgot. Például azt gondoltam el, hogy Danit hogy fogom rábírni, hogy például egyedül öltözzön fel. Mert ugye nálunk egy kész tortúra mindennap. Elhatároztam, hogy jutalmazni fogom. Veszek egy ilyen órát, amit például sütésnél is alkalmaznak, és pittyeg, ha lejár az idő. Nos, veszek egy ilyen órát. Egy kisebb befőttesüvegbe fog kapni egy piros pontot. Na….. Szóval….. Dani kap 10 percet arra, hogy felöltözzön, illetve levetkőzzön, és ha sikerül, kap egy piros pontot. Ha teli lesz az a kis befőttes üveg piros ponttal, akkor elviszem valahova. Állatkert, fagyizás egyikkisvárosba vonattal, ilyesmi. Ha nem sikerül, akkor nem jár piros pont. Aztán az időt csökkenteni fogom kétnaponként mindíg egy perccel. Aztán ha már minden rendben lesz, akkor kitalálok valami más nehézségét, amire tudom alkalmazni ezt a rendszert. Dokinéni nagyon örült ennek, és nagyon megdícsért, hogy nagyon ritka anyuka, aki ilyet kitalál. Mondtam neki, hogy nem az én érdemem, a tévéből lestem ki. Elmondtam, hogy van egy ilyen műsor a viasat-on és onnan nagyon hasznos ötleteket és tippeket lehet kapni. És hogy Danit megtanítom két keréken bicajozni. Aztán még nem tudom, majd alakul.

Egyébként minden okés nálunk, ma volt az utolsó ovis nap, bár Dani még nem fogta egyáltalán, hogy most jó darabig nem megy oviba. Egyenlőre örül neki, de ugye azt még nem éri fel ésszel, hogy két és fél hónap iszonyatosan sok lesz neki.

Más különös dolog nem történt azt hiszem. Ovi, játszótér délutánonként, meg ugye eső is volt, bár szerencsére mi csak jó kis csendes záport kaptunk. Némi szivárvánnyal. Most teszek is fel képeket, ha lesz újabb úgyis látni fogjátok.

Jaj, majdnem elfelejtettem….. Játszótéren Niki és Perla kicsit jobban belelendült a szörnyüldözéses fogócskába, és véletlenül, vagy nem ki tudja…. Szóval egy bottal megütötték Danit. Nem volt nagy sérülés, épp hogy csak egy kis horzsolást ejtettek Danin. Viszont lelkileg volt ettől ki Dani. Hogy őt a két lány megütötte. Dani mondta, hogy ő soha nem akar kimenni a játszótérre, és egyébként is ő nem akar az embervilágban élni, mert az olyan nagy….. Hát igen, …….. :)))

 Hát végre eltelt a hétvége. Szombaton a szokásos, takarítás, főzés, délután játszótér. Ma meg….. Tömény unalom. Mert ugye egész nap esett az eső. A földeknek bizony jól jött, bár a nyírségiekben lakókat cseppet sem irigylem a jég miatt. Úgy, hogy ma egész napra be voltunk zárva a négy fal közé. Dani unatkozott, hiába próbáltam játékra bírni, ő bizony nem akart velem játszani. Na, holnap hétfő, végre ovi, bár kedden újra itthon lesz, mert nevelés nélküli munkanap lesz az oviban, ami azt jelenti, hogy az óvónénik mennek kirándulni, az ovisok meg otthon dekkolnak. Aztán pénteken bezár a bazár egészen szeptemberig. Hú, nagyon nem várom, de hát ez van, majd csak eltelik a nyár valahogy.

Hát, szóval ennyi minden történt, illetve nem történt az elmúlt két napban. Pusz mindenkinek! 🙂

 Danim újra eszik. Valami csoda folytán, egyre jobban és egyre többet. Bár lehet ebben a jutalmazási ötletem is szerepet játszik. Ugyanis ha rendesen eszik az oviban, kap egy gombóc fagyit, amit ő választhat ki. Ma az oviban valahogy nagy zajt csaptak ebéd közben a gyerekek. Óvónéni kitalálta, hogy az a kislány és kisfiú lesz a nap királya és királynője, aki a legcsendesebben eszik és persze a tányéron sem hagyhatnak egy morzsát sem. Na, hát ennek eredményeképpen pont Dani lett a nap királya. Egészen hazáig büszkén viselte a koronát, amit óvónéni hajtogatott. Nagyon büszke vagyok rá. :)))

 Na, ez az OTP…. Mondjuk egyik kutya, másik eb…. Szóval elmentem egyikkisvárosba, hogy kis betétünket meghosszabbítsam és a kamatot felvegyem. Én kis naív…. Alig kamatozott valamit a pénzünk. Mert ugye hiába emelkedett a kamat, átlagos számítottak, osztottak, szoroztak, gyököt vontak, logaritmust számoltak… És a végén csak a kamat 75%-át kaptam meg. Ugyanis még kamatadót is vontak belőle. Ez felháborító, hogy amit mamáék megspóroltak abból még adózni is kell.

Ráadásul mama azt mondta, hogy amíg Dani itthon lesz, addig a felújítás is szünetelni fog, ugyanis ő nem fogja elviselni, hogy Dani is kotnyeleskedjen, míg a munkások dolgoznak. Szó sem lehet róla, majd akkor megcsináltatjuk szeptemberben, mikor Dani már újra oviba fog menni. Hiába érveltem, nem tudtam meggyőzni, hogy ne halasszuk már. Ne állt kötélnek. Úgy, hogy ma kétszeresen is bosszús voltam.

Na, és ma egy kis gyerekszáj. Dani és Perla hintázik:

Dani: – Anya gyere, adj egy puszit! (Megpuszilom) Perla: – Én is kérek! (Megpuszilom) Dani: – Anya ölelj meg! (megölelem) Perla: – Engem is! (megölelem) Dani: – Én szeretem az anyukámat! Perla: – Én is! Dani: – Az én anyukámat? Perla: – Igen. Dani: – De ő az én anyukám! Perla: – Nem baj, az én anyukámat is szeretem, meg tiedet is!

Hát, nem tudtam megállni, hogy ne nevessem el magamat rajta, annyira aranyosak voltak…:))))))

 Na, ezt a hosszú hétvégét elmosta az eső, dekkolhattunk a négy fal között. Dani ma már olyan szinten unatkozott, rossz volt ránézni. És mi lesz még két és fél hónapig? Azt hiszem fogok itthonra rendelni néhány kényszerzubbonyt. De nem csak nekem, hanem mamának és Daninak is. Bár lehet egyszerűbb lenne egy egész pszichiátriai osztályt felszereléssel doktorral és nővérkékkel együtt idetelepíteni.

Szóval vasárnap és ma nem történt semmi….. Viszont holnap ovi, hurrááááá! Úgyis van elintéznivalóm egyikisvárosba, legalább lesz pár óra szabadságom. Pedig itthon is annyi dolgom lenne, de már ott tartok, hogy ahhoz sincs kedvem. Mondjuk ma lomtalanítottam a garázsba, mert holnap lesz nagy lomtalanítás a faluban. Persze a fémgyűjtögetős szorgos méhecskék itt járőröznek egész nap. 

 Hát, megüt a guta. Pedig egészen jól ment a nap. Felkeltünk, bevásárlás, majd gyorsan megcsináltam a krumplifőzeléket, aztán fél11-kor irány gyereknap. Dani hirtelen nem tudta merre is menjen, de aztán felfedezte a világot, főleg, hogy találkoztunk néhány társával. Elég felhős volt az idő, majd hirtelen elkezdett esni az eső, majd jött a jég is. Nem is kevés. Először egy fa alá futottunk be, mert szerencsére nem vihar volt, hanem zápor. De már félig átázva tudtunk bemenekülni fedél fölé. Mikor már lecsendesett minden, akkor hazajöttünk. Még jó, hogy nem lakunk messze, így futottunk egészen a kapuig. Úgy, hogy sajnos ennyi volt a gyereknap. Most nem esik ugyan, de ahogy elnézem az égképet nemsokára újabb adag következik.

Azért elkattintottam pár képet, meg a jéggolyót is, amit gyúrtam a leesett jégesőből.

 Hoooooooooogy milyen szutyok idő van. Na, pont ezt az időt utálom, de olyan szinten. ………..brrrrrrrr…… Ma egyébként nem történt semmi különös. Ami nem is baj végülis. Viszont, ha holnap,… ha pont gyereknapon fog esni egész nap, akkor baromi mérges leszek. Nem is mondtam Daninak semmit a holnappal kapcsolatban, majd meglátjuk. Az, hogy hűvös lesz, nem baj, végülis fel lehet öltözni, csak ne essen az eső. Illetve ne délelőtt 11-től délután 5-ig. Tudom, nem kívánságműsor, de annyira jó programokat szerveztek, nem szeretném, ha az eső elmosná. 

Danin olyat mosolyogtam, aranyos volt nagyon. Délután megyek érte, nem voltak túl sokan már. Dani villámgyorsan elpakolt, már félig fel volt öltözve, mikor megkérdeztem tőle, hogy evett ma rendesen. Erre mondta, hogy igen, mindent megevett. Mondom a gyereknek jó, de ha megkérdezem óvónénit, vajon ő is ezt fogja mondani? Dani persze rögtön mondta, hogy anya, majd én megkérdezem. Megy vissza a csoportszobába, odamegy Andi nénihez: – Andi néni, ma mit ettem? Ettem rendesen? – Na, de a lényeg, az, ahogy odament Dani és ahogy mondta. Andi néni mondta, hogy most elég tűrhetően evett, úgy hogy minden okés.

Dani boltosÉvánál látott tegnapelőtt dinnyét, és most teljesen  rákattant. Még szerencse, hogy elkapkodták, bár Éva szerint nem is volt nagyon íze. De azóta Dani mindennap dinnyét akar enni. Sajnos tavaly sem tudtunk egy normális dinnyét enni. Pedig a sárgadinnye a kedvencem.

 Na, ahogy Csónakom mondotta volt, seggbe rúgtam a békát. Itt vagyok újra. Köszönöm a kedves hiányoló kommenteket! :))) Nem is tudom hirtelen hol kezdjem. Már háromszor is nekiálltam írni, de múzsa csak nem akart homlokon csókolni. Aztán most nekiduráltam magam.

Szóval voltunk Danival éves kontroll vizsgálaton, újra tartósra vették. Megvizsgálták előlről, háturól, vért is vettek tőle. És nem is sírt egy cseppet sem. Addig nyüszögött csak, míg beleszúrták a tűt, aztán kész is. El ne felejtsek holnap telefonálni a laboreredényért. Szóval a vizsgálat után kapott persze ajándékot is, egy tűzoltóautót, amí addig bírta a strapát, míg haza nem értünk. A létra azóta tíz darabban van mondanom sem kell. Szóval újra itthon leszek még egy évig. Örülök is, meg nem is.

A szállodából hívtak kézilány-mosogatónak, de két műszakos, egyetlen szabad hétvégével bruttó 90ezerért. Ez kicsit nevetséges nem? Szóval munkalehetőségem volt, csak nem tudtam élni vele. Ez van.

Aztán voltunk kullancsoltáson is, azt is simán kibírta Dani, úgy, hogy most már védett is a kicsi szentem.

Voltunk nagyizni, és pont akkor, mikor a ligetben Nők Lapja családi hétvége volt, egy jó kis napot eltöltöttünk, főleg az ugrálóvár tetszett Daninak, oda elmentünk vagy 3-4-szer is. Kapott vonatszettet nagyitól, ami már romokban hever természetesen.

Aztán voltam pszichodoktornéninknél, de most inkább az én lelkemet gyógyította azzal, hogy beszélgetett velem. Azt mondta, hogy kicsit engedjem el magam, és ne akarjak mindenki elvárásának eleget tenni, mert úgy sem tudok. Legyek lazább, mert inkább egy őrmesterre hasonlítok lassan, mint nőnek, anyának. Na, hát ez nehéz lesz nekem kivitelezni. Megszoktam, hogy mindent kordában kell tartani.

Voltam fodrásznál, jó kis trendi extrém frizkóm lett. És ez még semmi, két hónap múlva leszek csak igazán extrém, mert kinéztem a fordrásszal egy frizurát, asszimetrikus lesz az is, mint a mostani. Csináltam képet rőla, de nem lett túl jó. Hiába magamat fényképezni még nem tanultam meg.

Ja, és mostanába sűrűn találkoztam egy volt osztálytársammal a játszótéren. Elvált apukáról van szó, sőt, kétszeresen elvált. Aztán ma randizni hívott. Nemet mondtam. És mielőtt azt mondanátok, hogy milyen hülye vagyok, elmondom, hogy nem vagyok hülye. Először is annyira nem az esetem. Másodszorra ismerem, harmadszorra pedig megfogadtam, hogy csak olyan jöhet számításba, aki már valamit fel tud mutatni és ő pont nem ilyen. Kérem szépen, nekem már igenis azért fontos, hogy ha már randizok valakivel, akkor azért ne csak a nadrágja legyen övé.

Lássuk mi van még………. Ja, igen, az ovi. Dani lassan most már kezd enni, és nem pityereg az oviban. Viszont mivel nem dolgozom június 15-től Dani itthon lesz egészen augusztus végéig. Hát mit mondjak, baromira nem tetszik. Leginkább az, hogy Dani ugye annyira társasági gyerek, itthon meg fogja enni az unalom. Mert aki őt le tudja fél órára kötni, azt felterjesztem Nobel-díjra. Ő szétúnja magát, ami azt jelenti, hogy egy hónap után már az idegeimen fog táncolni. De, ez van, ezt kell szeretni. Még az sincs, hogy egy anyukával összefogva eljárjunk akár pestre jónéhányszor programokra. Mert itt olyan anyuka nincs. Marad a két és fél hónapos játszóterezés, amit Dani nagyon nem fog respektálni. Na, de majd csak túléljük valahogy.

Másik bánatom, hogy pont gyereknapra romlik el igazán az idő, pedig annyira jó programok lesznek itt a faluban. Az még hagyján, hogy aránylag hűvös lesz, de, ha még az eső is esni fog, na akkor leszek igazán szomorú. A programok 90%-a ugyanis szabadtéren lesz megrendezve.

Ó, és majdnem elfelejtettem, volt nálunk pünkösdi mulatság az oviban. Mivel itt az oviban bárányhimlő járvány van, sokan sajnos nem voltak ott. Csináltunk paprikás krumplit, a szülők hoztak sütiket, palacsintát, szörpöket, és azt árultam, mert sok szülő az eladásban nem tudott besegíteni a betegségek miatt. Hát, végülis itthon vagyok, szívesen segítettem. Dani potyázott egyet, mi is jól éreztük magunkat. Jó kis nap volt.

Na, ha még eszembe jut valami, majd írom.

És azért hiányoztatok ti is nekem, de már itt vagyok, majd utánaolvasok mindenkinek szép sorban. :)))) Szeretlek benneteket ugye tudjátok?! :))))

 Elbújok egy kis időre, mert a béka segge alatt vagyok. Nem néhány méterre, hanem jó néhány kilométerre. Ha összeszedtem magam jövök. Addig olvasgatlak benneteket inkább.