Nem elfelejteni 3. rész

 Ma újra volt szülői értekezlet, de csak azoknak, akik iskolába mennek. Az osztályétszám felduzzadt 29-re. Ezzel új rekord született, mert vagy 20 éve nem volt ekkora létszám első osztályban. Hiába no, az idetelepült fiatal fővárosiak felduzzasztották az ovit is ugye, ezzel együtt a sulit is. Megkaptuk a listát, hogy mit kell szeptemberre bevásárolni. Rögtön átírtam, mindenből veszek többet, mert Danit ismerve tuti, hogy nem lesz elég a színesceruza, vagy a zsírkréta. Végülis semmi luxust nem kértek szerencsére, de még így is van azért pár dolog, amin nem fogok spórolni. Ilyen a ceruzahegyező például, mert az olcsóbb fajták használhatatlanok, ez tapasztalat. Mikor megláttam, hogy kell Ablak-Zsiráf ujjongtam, az már van, ráadásul pont a pirost kaptuk egy éve meg, legalább azt sem kell venni. Viszont fűzős tornacipő kell, csak tudnám ehhez miért ragaszkodnak. Dani nem fog azzal bajlódni, hogy kötögesse, már csak azért sem, mert ez neki legalább akkora kihívás, mint ha az Everestet kéne megmásznia oxigénpalack nélkül. Na, azért megpróbálom megtanítani neki szeptemberre, aztán vagy menni fog neki, vagy nem. Nem érdekel ez a dolog, nem fog összedőlni a világ, ha mégsem fog sikerülni. Technika csomagot már tavaly megvettem, abban sok minden benne van. Megvettem már 50 darab rajzlapot, ott figyel az is a szekrény alján. Hja, kérem nekem egyszerübb apránként megvenni, mint a nyáron hazacipelni egyben az egész felszerelést. Láttam már most egészen olcsón táskát is, úgy sem fognak hazahozni maximum az olvasókönyvet meg a tolltartót.

 Még a kedvem is sokkal jobb, mint a hosszú borongós őszi és téli napokon.Ja, és végre jó idő van, süt a nap ezerrel, és tök jó órákat kint lenni a játszón.

Úgy szeretek beszélgetni Danival. Főleg, amikor 5 másodperc alatt ki tud hozni a sodromból. Mert azt hiszi, én egy szóból is megértem. Háááát…… Nem…..

– Anya, szeretnék játszani…..

– Mivel?

– Hááááát, tudod…..

– Nem, nem tudom.

– Pffffff,…… (cicceg) jaj, hát azzal a játékkal….

– De milyen játékkal?

– Hát, ami a számítógépen van.

– Dani, nagyon sok játék van, honnan tudjam mire gondolsz?

– (megint cicceg, fogja a fejét és csóválja), Jajjjj, háááát a vonatossal.

– De melyik vonatossal?

– Hát, amin állítani kell a váltókat.

(Most elégelem meg a dolgot) – Tudod mit Nagyfiú? Behozom az oldalt és majd kitalálod, hogy melyik az.

És ebből nap, mint nap kapok úgy félszázat.

Holnap megyünk Majálisozni, remélem nem lesz eső, vagy zivatar. És ma állítottak a focipályára májusfát. Olyan helyes kis fa lett.

Hát, naná, hogy húsvét hétfőn esik az eső. Mikor máskor. Pedig olyan jól indult a nap. Vasárnap reggel járt a nyuszi, és kivételesen hozott ugye ajándékot is, aminek Dani nagyon örül, és azóta le sem száll a villanyvasútjáról. Na, és persze mindenkinek el kell mondani, hogy ő bizony micsoda játékot kapott. Hétfőn elindultunk busszal a Vadasparkba. Jó is lett volna, ha nem kezd el szakadni az eső. Így aztán kissé elázva és fázva, de visszajöttünk. Még jól belakmároztunk az isteni finom pörköltből, ettünk sütit, a gyerekek tojásokat kerestek, aztán haza is kellett jönnünk. Az eső pedig kitartóan esett egészen késő estig.

Hoztam pár képet is.

 Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindenkinek!

 Azon gondolkodom, hogy adok fel egy hirdetést. Családot keresek Daninak. Nem várok el nagyon semmit, csak évi pár alkalom együttlétet. Hogy tudja meg és ismerje meg, milyen, ha igazi, összetartó családja van valakinek. Mert már nem tudok lassan mit felelni a kérdésekre.

“Keresek 7 éves fiam részére családot. Szeretne nagypapát, keresztszülőket, unokatestvéreket. Ha találnák egy apukát is, az előnyt jelentene, de nem feltétel.”

jelige:

Várom a jelentkezőket! 🙂

 Legalábbis pár hét erejéig. Ugyanis épp jókedvemben talált a mai nap, kedvem volt levágni Dani haját. El is kezdtem, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elől hagytam neki egy jó 10centis csíkot az eredeti hajhosszából. A többit levágtam a géppel. 7mm-rel, és tök jó lett. Daninak nagyon tetszett, sőt még mama is azt mondta, hogy nagyon vagány. Így aztán csináltam erről a hirtelen punkká avanzsált fiúból. Szerintem nagyon jó lett, bár tudjátok, hogy nem vagyok nagy fotóstehetség. 🙂

 Megkezdődött a ballagási mizéria. Mivel két nagycsoport van, így összevont ballagás lesz. Azért arra kíváncsi leszek, hogy a sok gyerek plusz hozzátartozók hogy fognak elférni. Mert ugye van, aki még a soha nem látott Húsvég szigeteki rokonokat is meghívják. Mint ha a gyerek nem az oviból ballagna el, hanem az esküvőjére készülne. Áááááá…….! Hogy rühellem a sok idióta szülőt. Még jó, hogy nem mindenki ilyen. Na, lesz kis tarisznyájuk, rajta a jelük és egy méhecske alakú díszgomb rajta. Benne egy kis pogácsa (ennek sütését én magamra vállaltam), lesz benne régi 1, vagy 2 forintos (szerencsére van olyan szülő, akinek otthon még van ilyen érme elrejtve), meg icipici kis zacskóba homok. Minden gyerek kap egy szál virágot. És hurrá,  nem lesz héliumos lufieregetés. Ezt leszavaztuk, ellenszavazat nem is volt. A tortára pedig gyűjtjük az legköltséghatékonyabb árajánlatokat.

Mivel a csoportból sok gyerek nem ballag, így elhatároztuk, hogy az óvónénik és a dadus kap virágot, emlékkönyvet, és a csoportba a megmaradt pénzből veszünk egy cd-s lejátszót, mivel az óvónéni és a dadus felváltva hozza a sajátját otthonról. Így tuti biztos, hogy emlékezni fognak ránk.

Nem is értem, hogy van ez. Elég jómódú a falu, de még egy nyamvadt kétezer forintos üzenetrögzítőre sem futja, ha nem veszik fel a telefont (ami azért elég sűrű). De, hogy a csoportokba sincs egyetlen normális használható cd lejátszó, amin a gyerekek hallgathassanak néha gyerekdalokat….. Na, ezt most mi megoldjuk a következő évekre. 

És lesz azért egy búcsúkirándulás a Vadasparkba, mert ugye illő az örökbefogadott Móric macinkat meglátogatni.

Azért annak örültem, hogy a mi csoportunk szüleinek többsége a földön jár, és semmi komolyabb luxust nem terveztek be. És tök jó volt  hangulat is, sokat nevetünk.

Én már komolyan várom, hogy elballagjon Dani, aztán még egy hét ovi és utána eltöltheti az utolsó gondtalan nyarat.