Nem elfelejteni 3. rész

 Na, megpróbálom összeszedni magamat….. Pénteken Tomi anyukája megkérdezte, hogy lenne kedvünk Margitszigetezni egyet különvonattal miegyebek. Hát, persze, hogy volt. Jó időt mondtak hétvégére, programunk sem volt. Legalább kimozdulunk kicsit. Dani nagyon boldog volt délután, mikor ovi után hazafelé elmondtam, hogy szombaton kirándulni megyünk. Bár előtte büszkén mondta, hogy anya, képzeld nem sírtam, és az ebédet is megettem, milyen ügyes vagyok? Hát, ettől én is repestem. :)) Aztán eljött a szombat reggel, Danit most nem kellett keltegetni, rögtön ugrott és öltözött. A szigeten is nagyon jó volt, az időjárás is kegyébe fogadott bennünket. Mindent megnéztünk és kipróbáltunk. Este 7-re értünk haza, de mire a nap izgalmai leüllepedtek benne, addigra már fél10 lett. Ekkor aludt el. Aztán egy órára rá már én is pihiztem. Tegnap a szokásos itthon voltunk, délután játszótér.

Ma elmentem Réka nénihez. Direkt ezért bejött fél órával a “rendelés” előtt, hogy tudjon velem beszélni. Elmondtam neki mindent, és kértem a tanácsát, hogy ilyenkor mit lehet tenni. Hát, nem sokat. Az idő majd segít, és türelemmel legyünk hozzá. Nemcsak én, hanem az óvónéniknek is most kicsi nagyobb türelemmel kell lenni hozzá. Hisz ő még nem tudja úgy elmondani, és elrendezni magában a dolgokat. Nem tud sokszor az érzéseivel mit kezdeni, azok vannak, de sok idő kell, hogy ezeket kordában tudja tartani. Ez ballépésem most nyomott hagyott benne, de hatamas törést nem okoz. Csak idő kell, míg szépen elcsendesül benne minden. Viszont velem még szeretne beszélni, mert látja, hogy nemcsak ez a történet van Daniban, hanem velem sincsenek rendben a dolgok. Na, ekkor elsírtam magam. Alig tudtam folytatni, hogy igen, egyáltalán nem vagyok jól. Fizikailag igen, csak mentálisan vagyok a béka segge alatt. Nem mutatom ki mások felé, hisz mindenkinek megvannak a problémái, most minek zúdítsam a nyakába még az enyémet is. Azért megállapodtunk, hogy velem még a jövő héten találkozik, és beszélgetünk. Hát igen, ha én nem vagyok rendben, a gyerek megérzi és másképp viselkedik. És igen, összefüggésben van Dani éhségsztrájkja és a lelke között. Valószínüleg javulni fog, csak szép lassan. Idő, idő, idő…..

Aztán gyerekdokinénit is meglátogattam, kértem a beutalót, meg a kartonmásolatot, mert csütörtökön viszem Danit az éves kontrollra. Aztán lesz majd pünkösdi  mulatság az oviban, majd megyünk újra kullancsszurira. 26.-án ovikirándulás is lesz, úgy hogy nem fog a gyerkőc unatkozni szerencsére.

Na, most hirtelen ennyi jutott eszembe. Ha lesz még valami írok. Pusz mindenkinek!

 Szombaton voltunk Margitszigeten, a gyerekek nagyon élvezték. Részleteket holnap. Most csak ennyire futotta az erőmből. Holnap írok részleteket.

 Jól lehűlt az idő mára. A szobában is hűs az hőmérséklet, de holnapra újra 26 fokot mond, most ezért az estéért nem indítom újra a fűtést. Elég pörgős volt ma a napom, tűdőszűrőre mentünk mamával, csak egy órát vett igénybe. Bár gyorsabban ment volna a dolog, ha nem nyugdíjasokat kértek volna meg rá. Mert olyan lassan nyálazták át a kartonokat meg írtak, azt hittem este kerülünk csak sorra. Aztán mentem utána tovább, de erről nem beszélhetek, mert szerződésben írtam alá, hogy nem közlök róla semmit. De annyit elárulok, hogy Oscar-díjas színésznő lesz belőlem nemsokára. :))) Áááááááá, nem, de autogrammot bárkinek küldök. :)))

Viszont óvónéni ma megint panszkodott Danira.Holnap fel is hívom a pszichónéninket, hogy segítsen benne. Ugyanis már enni sem eszik bennt az oviban Dani, Teri néni nagy unszolására eszik pár falatot, és már délben sírdogál, hogy mikor megyek érte. Azt hiszem ez még az balul sült el anyáknapi ünnepség utóhatása, mert azóta van, hogy állandóan sirdogál, hogy mikor megyek érte, az óvónéni sarkában van mindíg, csak mellette hajlandó valamicskét enni, ha alszanak oda kell ülni az ágyához, stb….. Kérek Réka nénitől tanácsot mit csináljak. Ugyanis az óvónéni sem húz ki belőle semmit, és nekem sem hajlandó beszélni róla. Hát ha Réka néni tud ezen segíteni.

Szulitának ezúton is köszönöm a dvd-t, Danit nagyon boldoggá tette, most épp a Volt-ot nézi, és nagyon tetszik neki. Szerintem az elkövetkezendő hetekben ezt fogja éjjel-nappal nézni. :)))))) Köszönöm Szulita a kedvességedet, Dani a fellegekben jár örömében! :))))))))

 
Egy kis ízelítő a mai kosárovi bemutatójáról. Hát, elég nehézkes volt a sok rohangáló gyerkőcöt lefotózni úgy, hogy Dani legyen a célpontban. De Dani jól érezte magát, és annyira boldog volt, hogy ott voltam rajta.
Nagyon ügyes volt, csak a fogócskázásban nem volt túlságosan aktív. De nagyon büszke vagyok rá, és agyondícsértem. Mert megérdemli. A többit holnap. Pusz mindenkinek!

 Köszönjük a gyógypuszikat, simogatásokat mindenkinek,  hatott! :))))

Pukkedlinek nyoma sincs, másnap reggelre el is múlt. Viszont a gyógyszerfüggőségről le kell szoktatnom Danit. Mert, hogy ő mindennap kéri a gyógyszert. Már két napja gyógyi helyett vitamint adok neki, ez már még sem járja, szóval tegnap este és ma reggel is visszautasítottam eme kérését. Még pár nap aztán nem fogja kérni.

Tegnap este fürdés előtt gyorsan lenyírtam Dani haját, egészen meg vagyok magammal elégedve. Sajnos a hajnyíró felmondta a szerződését, majd visszaviszem, ha megtalálom a blokkot, még elő kell kotornom valahonnan. Viszont ollóval egészen szépen ment a dolog. Igaz Dani nyígott végig, mint egy kismacska, de túlélte. És legalább nem izzad alá ebben a nagy melegben. Óvónéni meg is dícsérte reggel, hogy milyen klassz sportos a frizurája.

Mindíg megfogadom, hogy nem vitatkozom gyereknevelési ügyben anyuval, de egész egyszerűen ma nem bírtam befogni, de már bánom. Viszont nem hagyhatok mindent rá. Szóval én vagyok a rossz anya, mert…. Mert reggel mosolyogva, 10 perces cirogatással keltem Danit. Mert még mindíg segítek neki az öltözésnél, hollott egyedül is meg tudná oldani. Mert mama szerint “majomszeretettel” szeretem a fiamat, és ezt majd meg fogom bánni, fogok én még sírni a gyerekem miatt. Mert nem hagyom, hogy önállóbb legyen. Mert segítek a fürdésnél is, de szintén csak azért, mert ha Danin múlna, akkor egy órán keresztül zuhanyozna, ráadásul Csendes-óceánt csinálna a fürdőből. Mert bizonyos dolgokban hagyom, hogy a fiam válasszon. Mert elnyikkantja magát és én rögtön megyek, hogy mit szeretne.

Sajnos az igazat nem mondhatom meg mamának, de legszívesebben a szemébe vágtam volna most is, hogy van 3 gyereke, abból egyet sem tudott igazán rendesen felnevelni. Miért gondolja, hogy bármiben is az ő tanácsát kérném? Mikor ő már 3 éve csak Danit ismeri gyereknek, egyébként gyereket messziről sem látott, és egyet sem ismer.

Viszont mondtam dolgokat, amikről láttam, hogy talált, süllyedt. Csak, hogy tudja, azért, mert a “drága”  nagymamám elszabta az egész családot, attól még én tökéletesen értek bizonyos dolgokat. Például, hogy anyu volt a “cseléd” a háznál. Minden gyerek előrébb való volt, mint ő. És éppen ezért csinálom másképp a dolgokat. Mert én nem akarom, hogy Dani átélja mindazt, amit ő, vagy én. De úgy látom bizonyos dolgokat még mindíg nem ért. Hogy mennyi mindennel ártott nekem. És soha nem fogja beismerni, hogy mennyit hibázott élete folyamán. Irigykedik is biztos ránk, de ezt hadd ne kelljen magamra venni. Ezzel bírkozzon meg ő.

Na, panaszáradat mára megvan, fejet felszegni, mosolyogni tessék! :)))

Ma reggel csináltam ezt a két képet az oviban. Mert este ne tudtam rávenni Danit, hogy álljon modellt nekem! :))

 Na, mai nap jó híre, Dani nem fájlalta a pocakját, evett is aránylag rendesen. Gyorsan le is kopogom (kopkopkopp). Kicsi fiamat ma baleset érte. Addig bohóckodott a hintán, míg hatalmasat koppant a feje az egyik oldal tartógerendájába. Szegénykémnek lett egy kis pukkedlije. De azért utána még egy kicsit rá tudta venni Bence, hogy bírkózzanak.

 Na, hát nem tudom mi a baj. Szóóóóóóóval, Dani reggel azért mondta, anya fáj a pocakom, de csak kicsit. Az éjszakát gyönyörűen végigaludta hála égnek. Na, persze megint elkezdtem parázni. Most mi a túrót csináljak? Tegnap este nem is vacsorázott, evett 2 babapiskótát aztán ennyi. Reggel megitta a szokásos kakaóját, azért elvittem oviba, lesz, ami lesz alapon. Viszont gondoltam egyet, és mondtam manónak, hogy ha szeretné, akkor el tudom intézni, hogy ebéd után érte menjek. Na, ennek nagyon örült. Alighogy beléptünk Teri néninek már mondta is, hogy anya jön értem ebéd után. Hazajöttem, kivasaltam, egyebek, alig vártam, hogy fél1 legyen és mehessek érte. Még ebédeltek, úgy, hogy szépen kinn maradtam, ne vegyen észre,mert akkor még annyit sem ebédelni, mint egy kisegér. Teri néni jött, mondta egyszer-egyszer elpityeregte magát, hogy hol van az ő anyukája, mert ő az anyukáját akarja. De sikerült megvígasztalni. Dani villámgyorsan fogat mosott, aztán indultunk haza. Azért lefektettem, mondtam neki, hogy legalább egy órácskát pihenjen. Be is ájult 10 perc múlva, másfél óra múlva úgy kellett ébresztenem. Mert hát azért este is el kell valamikor aludni. Felébredt, jókedvű volt, kimentünk a játszóra, jól elvoltak Bencéékkel. Fél 7-kor hazajöttünk, gyorsan lefürdettem, mert úgy nézett ki, mint egy kéményseprő. Ugyanis a játszóteret felásták, mert új világítást fog kapni. Már egy hete lassan. És ott az üres árokban ugráltak, meg miegymás. Szóval, gyors fürdés hajmosással egybekötve. Vacsorára kért csokis gabonagolyót tejjel, azt mind egy szálig meg is ette, meg épp most majszol háztartási kekszet. És nem mondja, hogy fájna a hasa. Lehet pszichésen fáj neki? Úgy gondolja, hogy akkor nem kell menni oviba? Mert azt tudom, hogy mostanában megint él-hal értem, naponta háromszor vall szerelmet nekem. :)) Vagy esetleg valami kósza vírus, ami nem dönti le, de épp elég, hogy rossz közérzetet csináljon? Már kezdtem félni, hogy vakbélgyanús lesz a lelkem. Vagy esetleg ez a fránya anyáknapi ballépés miatt van? Na, mindegy, most hiába filózok rajta, majd meglátjuk mi lesz a hétvégén.

Pedig hétfőn délután 3-kor kosárovisok bemutatót tartanak. NEM ELFELEJTENI!……..

 Dani tegnap délután megemlítette, hogy nagyon fájt a hasa, és sírt is ebéd után. Óvónéni nem mondta nekem. Ma megyek Daniért, és akkor mondta a másik óvónéni, hogy nagyon nem volt topon ma Dani, fáradt volt, bágyadt, még hittanra sem akart menni, és nagyon hamar elaludt. Tegnap Dani jókevű volt egészen alvásig, semmi baj nem volt vele. Még ma sem a játszón. Most viszont megint mondja, hogy inkább nem eszik semmit, mert fáj a hasa. Mivel ma nem is kakilt, lehet csikar a pocakja és ez a baj. Kapott espumisan cseppet, hát ha az segít. Ha nem, akkor nem tudom. Mindenesetre ma nem kap vacsorát. Esetleg később pár háztartási kekszet.

És íme a legújabb leendő sztárpár Perla és Dani.

 Nagyon aranyosak vagytok. Tényleg. Köszönöm lányok, hogy lelket öntöttetek belém. :))))))) Külön köszönetet mondanék Nagymaminak, mert mikor elolvastam a kommentjét újra átgondoltam a napot, és igazat adtam neki. Tényleg. Mi anyukák ünnepeltetjük magunkat. És hogy is kívánhatom el az 5 éves gyerekemtől, hogy átérezze ezt az ünnepséget. Ő már fél órára rá túltette magát, meg sem említi azóta sem. Odaadta az ajándékot, látta, hogy én boldog voltam tőle, és részéről lezáródott a dolog. És tulajdonképpen mióta ő van nekem azóta minden nap anyáknapja van. Mert minden nap, a mosolya, az ölelése, egy mondata felér egy ajándékkal. És én olyan büszke vagyok rá. Vidám, mosolygós, kiegyensúlyozott, szófogadó és nem egy rosszaság. Mit is akarhatnék még?? :)))))) Különben is. Még van jónéhány évem hátra, úgy hogy lesz még anyáknapi ünnepség jópár, amin részt vehetek. Csak hát én gyűlölök csalódást és szomorúságot okozni bárkinek is. Főleg annak, akit a világon mindennél jobban szeretek.

Köszönöm mégegyszer nektek! :)))

 Hú, ma aztán felköptem és aláálltam. Legszívesebb elásnám magam szégyenemben. Elnéztem az anyák napi ünnepség kezdetét. Fél 4-kor kezdődött, én meg fél5-re emlékeztem. Így aztán lekéstem. Egy ismerős anyuka hívott 4-kor, hogy hol vagyok. Mondom épp a cípőt húzom, aztán megyek oviba. Miért? Hát, mert az ünnepségnek vége. Ekkor lettem ideges. Hát fél5-kor kezdődik nem? Nem, fél4-kor kezdődött. Dani sír, mert nincs ott az ő anyukája. Öt perc alatt ott teremtem. Erika azt mondta Daninak, hogy a munkahelyemről nem engedtek el. Így én is ezt hazudtam neki, mert ugye Dani úgy tudja, hogy én dolgozni megyek, míg ő oviban van. Szóval, remegett az idegtől a kezem, lábam. Mire odaértem Dani megnyugodott, és boldogan odaadta nekem az ajándékot. Meg sem érdemlem. Most is sírni tudnék, mert csalódást, és szomorúságot okoztam neki. Iszonyatosan fáj a lelkem, hogy a kicsi fiam mennyire készült és várta, hogy ott legyek. Én meg….. Lehet, ő már a következő fél órában túl is tette magát ezen, nem igen szokott lelkizni, nekem szerintem jobban fáj, mint neki. Persze bocsánatot kértem tőle, meg minden, de akkor. Na, és az óvónénik pillantása, hát arról már nem is beszélek. Nem elég, hogy majd meghalok az önmarcangolásba, meg a lelkiismeretfurdalásba, még az ő megvető pillantásukat is el kell viselnem. Pedig isten lássa, én aztán a két év alatt egyetlen szülőit hagytam ki, mindenen ott voltam.

Most úgy érzem, hogy nem érdemlek meg semmit. Pedig ezt készítette nekem a csepp fiam.