Nem elfelejteni 3. rész

 Drága Wondám, épp a minap jártam ám nálad. :))))) Nem kommentelek, viszont olvaslak ám, nem felejtkeztem meg rólad. :))))))))) Puszi nektek így előre is! :)))))))))))

Hát, hogy mi semminek nem tudunk örülni, de komolyan…. Amikor nem volt hó, potom egy hónapja karácsonykor azért nyavalyogtunk. Most meg aztán kaptunk bőven, és ez sem jó. Nálunk úgy 25-27 centi hó van. Hát, a mai testedzésem megvolt. Úgy 15 percenként jártam ki lapátolni. Ráadásul tök taknyosan. Mert, hogy ugye nekem sikerült megfáznom. Egy évben egyszer fázom meg, de akkor az eltart úgy 3 hétig, és még csak az első hét felénél sem járok. Éjszaka úgy köhögtem, hogy gyerekem köhögéscsillapítójából nyakaltam be egy adagot, mondván, ha neki használ, akkor nekem sem fog megártani. És tényleg. Csak az a baj, hogy finom, legszívesebben az egész üveg útifűszirupot meg tudnám inni. Olyan fagiforos, ha még emlékeztek erre a gyógyszerre.

Na, de visszatérve a hóra, alig 10 óra leforgása alatt ránkzúdult 25 centi hó. Gyereknek mondom, gyere szánkózzunk kicsit. Igen ám, de a szánkót sem tudtam húzni, ugyanis lúrkó minduntalan eltűnt a szánkóval együtt a hóban. Így meg nem lehet húzni ugyebár. Nos, így aztán maradtunk itthon. Hókotró ugye nem igazán van a faluban, egy kicsi van, de hát az annyit ér, mint halottnak a csók. Azért remélem holnap legalább egy hóembert össze tudunk hozni valahogy.

 Mielőtt megint kapték a fejemre, hogy hova tűntem el, jelentem itt vagyok. Sok minden megint nem történt. Jövő hónapban iskolaérettségi, nem mint ha annyira izgatna a dolog, Dani úgysem megy, tehát nyugodtan csinálhat fiacskám egy baromi rossz tesztet. Voltunk megint ilyen beszédértési hallásvizsgálaton, roszabb lett az eredmény, mint volt. Ki érti ezt?! Na, mindegy, most Andi megígérte, hogy fölkutatja nekünk a szomszéd faluban lévő fül-orr-gégész doktornéni  nevét és telefonszámát,. ugyanis ő csinál teljes kivizsgálást. Ha sikerül időpontot egyeztetni, akkor Bencéékkel együtt megyünk, ugyanis szomszédfaluba nem tudunk átjutni, csak autóval. Nekünk nincs. Bencééknek viszont van. Szóval, remélem minél hamarabb át tudunk menni. 

Ja, és persze tornázunk, azért írtam többesszámban, mert én is csinálom Danival. Bár, mostanában magától elkezdi csinálni, sőt szépen végigszámolja.

hmmmm….. Mi van még? Hát, úgy különössebben semmi. Rohadt hideg van, viszont legalább süt egy kicsit a napocska. 

Na, itt vagyok. Köszönöm az érdeklődést, itt vagyok, csak eltűntem kicsit. De benneteket olvaslak ám.Miért tűntem el? Mert ilyen szinten nem történik semmi különös. Dani oviba jár, és elvagyunk, mint a befőtt.

Most éppen megint hótszerelmes belém, megkérte a kezemet immár századszor. És hát ilyenkor persze egy anyuka simán belemegy abba, hogy igent mondjon.
Jövő hónap végefelé elkezdődik az iskolaérettségi, mindenkit megnéznek, hogy valóban alkalmas-e arra, hogy szeptemberben elkezdje az iskolát. Mivel szerdán voltunk pszihodokinéninél (Mara néni), szóval megkérdezte, hogy még mindíg szeretném-e, hogy Dani maradjon még egy évet az oviban. Álláspontom nem változott, úgy, hogy nem engedem, mert nem érzem felkészültnek Danit erre. Mara néni nézegette a papírokat majd közölte, hogy valóban iskolaköteles, de felmenthető. Hurrá!…:) Az ovivezető viszont nem engedi, hogy annyira vizsgálódjon Mara néni. Teszteket nem enged kitölteni, különben is, elégedjen meg a doktornéni azzal, hogy az óvónénikkel közösen elbeszélget, és majd úgy állapítja meg. Hát, nem tudom, engem ez egyáltalán nem győzött meg arról, hogy valódi képet kapna-e egy-egy gyerekről. Van egy júliusi gyerek a csoportunkban. A szülő viszi ponciustól pilátusig, hogy papírjai legyenek arról, hogy bizony bár évvesztes a lúrkó, hadd menjen iskolába. Van erre egy ellenpéldám. Ismerős anyukának a csemetéjét mindenki érettnek mondta, anyuka engedett is, hisz ő is úgy vette észre, hogy az ő egyszemje bizony mindenképp alkalmas arra, hogy simán vegye az első osztályos akadályt. Hát, mindenki tévedett. Nem kitűnő tanuló, és bizony most már bánja, hogy azt hitte, az óvónénik és a pedagógus is igaza van. Így második osztályban bizony szenved a gyerek. De nagyon. És elment a kedve az egész tanulástól. Pedig olyan jó dolognak tűnt.

Daninak van egy amulettje. Ez lett az ő jóálom amulettje. A párna alatt van, és minden este ráteszi a tenyerét és elmondja a bűvös mondatot: – Védjél meg a rossz álomtól! – és csodák csodájára, valóban nincsenek rossz álmai.

Velem meg végképp nem történt semmi különleges, tengődöm csak itthon. Viszont ma végre kibukkant a  napocska a felhők mögül, így jó kinézni az ablakon. Simogatja az arcomat a finom napfény.

Pusz mindenkinek!

u.i.: Csónakom, néha rúgjál fenékbe, ha elkódorognék!

Íme a Csillag Születik 2025. évi győztese. :))))

Még nem az igazi, de majd belejön! :)))

 Nálunk már a Jézuska. Így jött össze. Hogy ebéd előtt már itt volt. Mert, ugye nagyon sok gyerekhez kell még eljutnia, így aztán sehol sem vesztegetheti az idejét. Csak hó…… Hát, az sajnos elolvadt.


De, kit érdekel, ha hozott egy gyönyörűen feldíszített fát és persze alá a sok ajándékot
.

 Mindenkinek Békés, Szeretetteljes és Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok!

(Ajándékkibontás után majd jövök képekkel)

 Tegnap este drágaédesjófiam ül az ágyon, előtte Mikulásról megmaradt mindenféle édesség, abból szemezgetett, válogatott. Egyszer csak nagyon komoly arccal megszólal: – Anya, figyelj, most valami nagyon komoly dolgot kell mondanom neked. – Mi az Drágám? – A Mikulás a teszkóban vette az összes csokit. – (És egy tényleg egy Tesco-s csokis nápolyi szeletet tart a kezében). Sajnos nem tudom visszaadni azt a pillanatot, azt az arckifejezést, és azt a hangsúlyt, ahogyan előadta. De majd leestem a székről, akkorát nevettem. 

 Hjaj. Hát itt vagyok ám, szerencsére semmi rosszat nem tudok írni. Dani hála égnek jól van. Megkapta két hete az új influenza elleni oltást, semmi hőemelkedés, semmi láz. Öt perc alatt megvolt az egész

. És más betegség sem akadályozta az ovibajárást, a kosárovit és az úszást sem. Már deszkával úsznak, és annyira szereti. Alig várja, hogy péntekenként menjenek. Roppant büszke, hogy már milyen ügyesen tud buborékot fújni a víz alatt is. Gőzőlünk és tornázunk mindennap, amit viszont nagyon utál, és bizony csak harcok és jutalom árán csinálja meg. De, hát amit muszáj, azt muszáj, nincs semmi cicó. És változik a drágám mostanában. Egyre ügyesebben öltözködik és vetkőzik egyedül, bár a vetkőzés könnyebben megy. Vonatozni már alig vonatozik, bár azért a Jézuskától még azt kért. Thomasos fűtőházat. Na, meg egy igazi kiskutyát, amit sajnos nem teljesíthet a Jézuska. Több okból kifolyólag sem. Most elvarázsolták a bolygók és az egész naprendszer. A postán vettem neki egy kis könyvet ahhoz pedig volt egy cd, benne egy egyszerű kis játék és ismertető is mindenféléről, ami az univerzumban található. Már kívűlről fújja bolygókat, toplista élén a Jupiter és a Szupernóva áll. Gondolom maga a szónak a hangzása tetszett meg neki. Még az óvónéninek is elmondta, hogy milyen csillag is az a szupernóva. Minimaxot csak elvétve néz, abból is most a kedvence a Vízcsepp mester és barátai. És beirattam a könyvtárba. Hú, olyan gyönyörű könyvtárat építettek a nyáron, hogy csak álltam és bámultam. Még lift is van mozgássértülteknek és babakocsival közlekedő kismamáknak. Daninak hoztam is ki két könyvet, egy kutyásat és egy vastagabb tudományosabb könyvet, amiben mindenféléről lehet olvasni. Utóbbi könyvet elég sokszor szokta forgatni, majd meghosszabbítom, ha lejár.

És persze ma jött a Mikulás, igaz ide lovaskocsival érkezett, ugyanis a Mikulás végigment az egész falun onnan osztogatott édességet a gyerekeknek. Aztán délután a Tornacsarnokban volt egy nagyon aranyos zenés mesejáték nekik, nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokan eljönnek, főleg így influenzás időben. De telt ház volt, jó volt nézni azt a sok boldog gyerekarcot.

Ja, és volt persze Cirkusz is. Na, az már nem volt olyan jó. Rosszabbb volt, mint tavaly, de sikerült alulűberelniük. Igaz alig voltunk ott vagy 30-an. Viszont Dani simogatott kígyót, és igazi madárpókot is csodálhatott.

Na, hát egyenlőre ez van. Majd jelentkezem! Pusz Mindenkinek!

 Most kívételesen nem Daniról lesz szó.:))))))))

Szombaton este óta ha éppen Dani nem játszik a gépen, akkor youtube-ot nézek és hallgatok. És most, szombat este óta egy dalt dúdolok, és egy fickót nézek. Igen, mint szombat este óta fél Magyaroroszág én is Tabáni Istvánt nézek és hallgatok. Talán, végre újra lesz egy olyan előadónk, aki méltó utódja lehet Máté Péternek, Zoránnak, Szécsi Pálnak, de hogy nőket se hagyjak ki, Cserháti Zsuzsa, vagy Koncz Zsuzsa. Akik nem azzal tűntek ki, hogy ugra-bugráltak, hanem egyszerűen csak odaálltak a mikrofon elé és énekeltek. Akik nem csináltak semmit, mégis betöltötték az egész teret maguk körül. Akiknek a hangjuk és dalaik elég volt ahhoz, hogy emlékezzenek rájuk. Mondjuk nálam Cserháti Zsuzsa és Máté Péter az etalon. Szombaton este sírtam én is a Fényév távolságon. Odaállt egy egyszerű fiatalember és énekelt. És érdekes módon mindenki megértette. Elért a szívekhez, a lelkekhez kortól és nemre való tekintet nélkül. És én csak abban reménykedem, hogy ez az egyszerű, tehetséges fiatalember nem veszik el a média és bulvártenger mélységében.



Hát igen. Én már azt hiszem “beleszerettem”.:)))
))