Nem elfelejteni 3. rész

 Nos, első inhalálásunk jelentem sikeres volt. Már mint abban a tekintetben, hogy Dani kibírta azt a pár percet a gőz fölött. De egy hónapon át minden nap csinálni, ez nem az ínyére való. Nincs mit tenni, valamit ugye valamiért. Remélem megteszi a hatását. Van egyébként ilyen sóspipa is gyerekeknek, és állítólag tényleg nagyon jó a hatása, sőt évekig használható, ám 5ezer forint. Majd azért rákérdek doktornéninkre hát ha lehet ilyet íratni közgyógyra is.

Tegnap reggel egyik óvónénink épp jó passzban volt, így tudtam vele beszélni kemény 3 percet. Elmondtam, hogy miért is kérdezősködöm, de láttam rajta, mint ha kínaiul beszéltem volna hozzá. Viszont pozitív visszajelzést kaptam. Dani, aki eddig nem tudott egy mese alatt sem megülni a fenekén, szépen végigüli, illetve végigfekszi a mesét, és tényleg egyre többet rajzol és kézműveskedik.

Aztán délután megpróbáltam elkapni a másik óvónénit is, de ő nagyon hamar lepattintott. Épp,hogy belekezdtem a mondókámba, már láttam rajta, hogy baromira nem érdekli a mondandóm. Ráadásul neki épp kapóra jött,hogy egy apuka jött a csemetéiért, így aztán velük foglalkozott, majd mint, ha mi sem történt volna, a többi gyerekhez ment. Pedig nem voltak ott már sokan, így pár percet rám is szánhatott volna. Mérges és csalódott voltam. De nagyon. Pedig nem órákat szántam volna a témára, mindössze pár percet kértem. Ez egy évben egyszer igazán nem sok. El is határoztam, hogy én a büdös életben nem fogok tőlük semmit kérdezni, nem fogok velük kommunikálni.

Azt is megtudtam, hogy a másik nagyközségben az egyik gerekdokinéni viszont privátban is szokott csinálni ultrahangot, azt hiszem el is fogom vinni Danit az inhalációs kúra után. Inkább fizetek pár ezer forintot, mint bevigyem pestre ezért a 10 percért.

Daniéknak mondtak egy mesét, mindenki ismeri a királyt, akinek a lánya úgy szerette őt, mint az emberek a sót. Na, két napja az én drága gyermekem nem is mond mást, mint, hogy ő úgy szeret engem, mint az emberek a sót. Meg úgy szeret,  mint a banánt, meg úgy szeret, mint a gumicukrot, meg úgy szeret, mint a lekváros kenyeret. Ekkora bókot rég kaptam jónéhány cuppanós puszival megspékelve.:)))) Isten tartsa meg jó szokását! :))) Imádom, ha az én kicsi fiam puszilgat és ölelget! :)))

 Na, a mai nap végre eljutottunk fejlesztő Andinkhoz. Megcsinálta Danival a szövegértéses hallásvizsgálatot. Hát sajnos nagyon pocsék lett. A bal fülén 70%-ot, a jobb fülén 50%-ot hall. Ennél jobbat vártam. Most fog jönni az újabb tortúra Dani számára. Mindennap egy hónapon át sós vízzel kell inhalálni, hát ha az orr- és arcüregben lévő váladék feloldódik, és távozik. Aztán lehet, hogy arcüreg-ultrahangot kell csináltatni, meg egy pröcc-vizsgálatot, ami a dobhártya merevségét vizsgálja. Aztán majd meglátjuk. 

Ja, és Andi azt is mondta, hogy hihetetlen, hogy ennyire is megtanult beszélni a gyerekem. És csak gratulál ahhoz, mert ez viszont az én érdemem.

 Telnek a napok. A maguk szürke, őszies módján. Alig van egy-egy sárga falevél a fákon, csak az eső illatát érezni. Nem a nyári zápor frissítő illata érződik, hanem az őszi, hűvös, földszagát. Már délután fél5-kor szinte sötét van, ember alig lézeng az utcán.

Dani jár oviba, bár ma reggel elkezdett kicsit hörögve köhögni, remélem nem lesz komolyabb betegsége. Viszont nyomom bele a vitamint, hát ha az segít.Egyébként jól van a lúrkóm, nemrég volt egy jó kis náthám, de átvészeltem.

Danimnak új kis barátja van, Dávid. Ő még hozzá képest igazán baba, még nincs két éves. Viszont odavan Daniért. Párszor hazafelé az oviból együtt sétáltak, és Dávid sírt, mikor haza kellett mennünk. Mi az, hogy nem futkározhat újdonsült barátjával. Ha csak engem meglát, akkor is mondja anyukájának, hogy: – Dajiiiiiiii! :))))))) Kapott tőlünk pár játékot, amivel Dani már nem játszik se autókkal, se repülőkkel. Meg egy kis játszósátrat is, amiben Dani ha ötször volt, akkor sokat mondok. Akkor meg minek álljon kinnt a garázsban, ha más gyerek örömmel bújócskázik benne. Így odaajándékoztam. Örülök, ha más kisgyereknek ezzel boldogságot adok. És örömmel jelentem azt is, hogy Dani nagyon élvezi az uszodát. Alig várja a péntek délutánt, hogy mehessen. Megmutatja, miket csináltak, bár kísérő tanár bácsi szerint az öltözködést gyakorolni kéne. Hja, kérem évek óta próbálkozunk ezzel több-kevesebb sikerrel. Viszont fejlesztőnk mostanában nagyon elfoglalt, utóbbi 3 hétben egyetlen alkalommal sem sikerült időpontot egyeztetni.

Lassan el kéne menni karácsonyi játékok után nézni, jó lenne, ha jövő héten el tudnák nézni a Regio-ba, hát ha kapok ihletet.

Az oviban oltani is jönnek, aki kéri ez új vírus elleni oltást. Jópár hónapja gondolkodom, hogy mivel tennék jót, ha beoltatom, vagy, ha nem. Egyik oldalról állandóan szajkozzák a hozzáértők, hogy igen, a másik oldalról pedig azt súlykolják, hogy inkább ne oltassunk. Végülis én az mellett döntöttem, hogy igen. Mert lehet, ha nem oltatom be, akkor is elkapja, és beteg lesz. Ha pedig az oltás hoz ki belőle valamit, akkor megint ott vagyok, hogy én vagyok a hülye, minek oltattam be. Persze, ha mégis beteg lesz a következő napokban, akkor úgysem oltják be. Aztán meg már lehet azon leszek, hogy már nem fog érdekelni a dolog, lesz, ami lesz. Tavaly sem kaptuk el hála égnek, pedig az ovi egy időben félüzemmel működött az influenzajárvány miatt. Tavalyelőtt viszont mind a ketten Danival nyomtuk felváltva az ágyat. De túléltük.

Tegnap volt a faluban ilyen kis Haloween-est. Délután elnéztünk, mi van ott, de inkább az iskolásoknak volt program, igy elég korán haza is jöttünk. Átjött Norbi cimbora, vele elszórakoztak egy darabig. 

Mivel Danit mostanában érdekli, hogy miért forog a föld, és hogy miért világít sárgán a hold, megilyesmi, vettem neki egy könyvet ezekről a dolgokról. Háááát, mit mondjak, bele sem szagolt. Pedig szép képek vannak benne, és egészen jól le is vannak írva a gyerek részére, hogy is működnek a világ dolgai. Talán később, ha kedvet kap, hát ha el tudunk tölteni fél órát ezzel a könyvvel. Igen, bizony a mesekönyveket lassan felváltják más, komolyabb könyvek.

 
Tegnap szülinapi bulin voltunk. Perla hívta meg Danit, hisz 4 éves lett. Volt nagy tortaevés, gyertyafújás, lufizás és különféle játékok. Azért érdekes, hogy a társasjátékokban a lányok aktívabbak voltak, a fiúk inkább

kimaradtak ebből. Nem vittünk nagy ajándékot, de játékot a családtól úgyis kap. Inkább névleges ajándékot vettünk, egy rózsaszín virágot, amin a tetején egy katica ül. Úgy sem ez a lényeg, hanem a részvétel. 3-kor kezdődött, 6-kor lett vége. A gyerekek jól elvoltak, Dani is jól érezte magát.

Íme néhány fotó a buliról:

 Édes szép anyanyelvünk keretében egy mai gyerekszáj. Remélem senkinek sem kell kétszer-háromszor elolvasnia. :DDDDDDDD

Danival délutáni sétára megyünk. Felveszi a cipőt, majd a földre ül, és hirtelen elkiáltja magát:- Anya, a cipő nyelve rosszul van!

 Ójaj…… Már most azon agyalok mit kéne venni karácsonyi ajándéknak. Most először valóban halvány lila gőzöm sincs róla. Ugyanis Dani már nem igazán vonatozik. Bár, biztos egy-két új szerzeménynek örülne. De meddig? Pár napig. Aztán eszembe jutott…. Trambulin… Á, az sem jó. Mert nem férne el a szobában, és ahogy ismerem, pár nap alatt megunná a rajta való ugrálást. Aha, igen, lego…. A nagyobbik fajta…. De az meg baromi drága…. Moon sand……. Ja, aztán söprögethetem fel állandóan azt a homokszerűséget, ráadásul az sem valami olcsó…Valami készségfejlesztő…. Na, okés, de mégis milyet?… Az sem igazán köti le a figyelmét…. Társas játék….. Igen, viszont még a kinevetavégént sem igazán érti, akkor meg….. Szánkó….. És, ha megint nem lesz, csak mutatóban hó? És még nincs is hol szánkózni, mert mindent beépítettek….. Nem labdázik, tehát mini kosárlabda szettet sem érdemes…. Persze, jövő hónap közepén elkezdek már nézelődni, hát ha kapok valami ihletet. 

Egyébként sok újság mostanában nincs. Az úszás tetszik neki, és szerencsére egyre jobban. Lekopogom nem is beteg egyenlőre. Ma ovi után kicsit sétáltunk, egészen kellemes volt az idő, egy órán át csavarogtunk erre is, arra is. Egy ismerős anyuka és másfél éves kisfia társaságában. Nem volt sok kedvem hazajönni.

Viszont észrevettem, hogy Dani egyre többet és többet rajzol. Múlt héten is minden nap úgy mentem Daniért, hogy ő ott ült az asztalnál és rajzolt. Általában a szokásost, ház, fa, virág, napocska és egy ember. És nagyon örülök neki, hogy a fekete színt, amit eddig előszeretettel használt, egyre többször felváltja más szín, zöld, piros és sárga. Szombaton megyünk Andihoz, csinál vele hallásvizsgálatot. Egy fülhallgatón keresztül a bal majd a jobb fülébe elhangzik 10-10 szó. És amennyit ebből visszamond, annyi százalékos a hallásértése. 70%-nál már Andi általában elküldi további vizsgálatra. Remélem ennél többet talál el.

 Hú, de zimankós idő van. Francba, minek vettem én tavasszal átmeneti kabátot, mikor ott rohad a szekrényben. Mert vékony pulcsit a nagykabát követte. Ez már durva nem? Egy hete még szuper késő nyári idő, majd 3 nap alatt 20 fokot esett a hőmérséklet. Most meg fúj a szél, holnapra már havasesőt és a hegyekben hózáport is mondanak, hogy eshet. Így, hát be kellett izzítani a konvektort, fürdőszobába a hősugárzót, hogy zuhanyzás alatt meg ne fagyjunk.

Voltunk ma szemészeten. Mivel időpontunk volt, elég hamar ránk került a sor. Jelentem Dani szemének kutya baja, ennél jobb nem is lehet. Bementünk gyorsan még a Tesco-ba, szerencsére nem sok minden kellett. 7-re hazaértünk, gyors pancsi és vacsora.

És nagyon úgy néz ki, hogy Ancsi és Dani egymásra találtak. Jó, nem olyan igazi ölelgetéses, puszizkodós szerelmesek, de nagyon ragaszkodnak egymáshoz. Dani mondta, hogy szerelmes Ancsiba, és a kislány is szerelmes az én fiacskámba. Tegnap délután hazafelé még Ancsi egy csomó papírlovacskát ajándékozott Daninak kiszínezve. Sőt búcsúzóul még át is ölelték egymás vállát. Ó, istenem, hát ezt is megértem, hogy Dani tényleg és igazán boldog egy kiscsajszi oldalán.

Mai gyerekszáj:

Dani: – Anya, te jó ember vagy ugye?

Én: – Remélem igen. Szerinted?

Dani: – Igen anya, te nagyon jó ember vagy.

Én: – És miből gondolod, hogy én jó ember vagyok?

Dani: – Mert minden jó, amit csinálsz.

 Jön a hidegfront és a fejem olyan szinten fáj, hogy bele tudnám verni a falba. Két algoflex és egy cataflam már megvan, de valószínüleg újabb adag gyógyszerre lesz szükségem. :((

Megvolt pénteken a szüreti mulatság. Nagyon jó volt, elfogyott minden, zsíroskenyér mindenféle zöldséggel, rengeteg finom süti, különféle szörpök és a zsákbamacska is egy órán belül elfogyott. A gyerekek jól érezték magukat, és mi szülők is.

Felraktam egy kis videót, bocsánat, kicsit remegős a kép, de nem tudtam 10 percig úgy tartani a gépet, hogy ne mozogjon egyáltalán. Úgy volt, hogy Dani lesz a medve, de ő nem vállalta a szereplést, így maradt a “kórusban”. Azért érdekes. Mert a műsorban nem igen aktívkodott, folyton engem keresett a szemével, vagy integetett nekem. Viszont itthon, mikor felraktam a gépre az előadásukat, szóról-szóra végigmondott minden mondókát és éneket. Ő az, világoskék, csíkos tréningalsóban


.