Nem elfelejteni 3. rész

 Bő egy hónap mulva Dani születésnapja lesz. Kérdezgetem tőle, hogy mit szeretne kapni a hőn áhított csokitorta mellé. Más fiú valószínüleg Transformers figurákat, vagy a mostanában trendi Ben10 figurát kérne, esetleg toronyórát láncostól,  és hasonlókat. Az én drága fiam mit kért? Meglepődtem, mikor mondta. – Anya, én egy váltósínt kérek, de olyat, ami ilyen keresztes. Meg egy órát. Egy ébresztősórát, tudod, amit fel lehet húzni. És beállítom, és reggel arra ébredek fel…. :)) Hihetetlen, komolyan. Úgy látom ezt a szülinapot olcsón megúszom. :)))))

Na, meg ma is meglepődtem. A nappaliban öltözködik, persze meg meg lehetne operálni, olyan lassan. Aztán megszólal.: – Anya nézd csak a tévét…. Nézem, semmit különöset nem látok. Mutatja a tévé alján a feliratot: ORION   Nem tudom mit kéne látnom a feliraton. Kérdezem tőle, hogy mi az az érdekesség rajta, erre azt mondja:- Hát a 10-es számot. Jobban megnézem, és tulajdonképpen igazat adtam neki. hogy a nagy IO egymás mellett olyan, mint ha 10 lenne. Akkor most hogy is van ez? …..

Tréningezek Danival agyilag főleg. Azért vannak érdekességek. Például itthon simán tudja, hogy mi a mellett, a felette, az alatta, jobb oldalt, bal oldalt, stb… Számolunk, és foglalkoztatózok vele. Ha, már a számokat szereti, 30-ig simán leírja a számokat, persze a külalakban akad kivetnivaló, de ez most nem érdekes. Írtam neki 10-es számkörben összeadást, kivonást. Például: 3+5, 10-7, …. ilyenek. Szinte kapásból rávágja. Ránéz, 3 másodperc múlva mondja a helyes megoldást. De, ha mégis megakad, és mondom, hogy akkor számoljunk az ujjunkon, akkor már több időt vesz igénybe, ez már bezavarja. 

Nekem külön nagy örömet jelent, hogy akárhány napot és csillagot rajzol mindegyiknek csinál szemet és mosolygós szájat. És a Shrek-es füzetében a kusza rajzokban hamarabb megtalálja az ott elrejtett apróságokat, mint én. Pedig nagyon aprólékosan vannak kidolgozva. Jövő héten ráállok arra, hogy például 5 mennyivel is nagyobb, mint 3, szóval a matek megy ezerrel. Csak ezzel a fránya torna ne lenne. Na, ezzel mindíg közelharcot vívunk, de mindíg én győzedelmeskedek. 🙂

Most épp Vízcsepp mestert nézi a Minimaxon, most ez a sláger nála.

 Köszönöm lányok a hozzászólásokat. Én minden tőlem telhetőt megteszek. Na, de Danina sikerült ma is kiakasztania engem. De kezdem az elejétől. Szóval tegnapelőtt, miután ovi után egy plusz séta keretében hazajöttünk, rajzoltunk embert. És akkor megcsináltuk a jobb szemét, aztán a bal szemét (elmondva, elmutatva előtte minden testrészt), egyébként itthon minden testrészét megtudta mutatni a könyök kivételével. Aztán a rajzolás után tornáztunk. Igaz, néhány gyakorlatot én nem tudtam együttcsinálni Danival, mert nem férünk el a szobában, de vele együtt mozogtam. Hát, ne tudjátok meg mennyit kellett imádkozni, míg végrehajtotta. Este meséltem neki, de nem tudott felidézni semmit néhány neven kívül. Persze tegnap reggel megkérdeztem ovibamenet, hogy vajon mire emlékszik a meséből, de ugyanazt a silány négy nevet mondta, amit olvasás után, de nem  nagyon tudta őket összekapcsolni. Na, de nem adom fel, mint tudjuk. Tegnap aztán mint túlaggódó, túlkapó anyuka ráfeküdtem teljes erővel a netre és nézelődtem. Miután Dani öszes kórtüneteit leírtam és órákig keresgéltem a virtuális sztrádán rájöttem, hogy az én fiam nagyon is hajlamos lehet diszlexiára, és az ezzel kapcsolatos tanulási nehézségekkel. Semmiféle letölthető dolgot nem láttam, maximum a Varázsbetűt, de az iskolásoknak való legfőképpen. Na, de egyetlen feladatlapot mégiscsak sikerült elmentenem, különféle érzelmes szmájlikról kell megmondani, hogy milyen érzelmeket tükröznek.

Délután ovi után még sétáltunk egy jó nagyot. Itthon a Shrek-kes újságjaiban megfejtette a labirintusokat és az elrejtett tárgyakkal is egészen jól boldogult. Aztán megcsináltuk ezt a szmájlis feladatokat. Úgy, hogy már tegnap egyáltalán nem is gépezett, és nem is hiányolta. Ezekkel a tevékenységekkel nagyon jól lefoglalja magát, és nem is én mondtam neki, hanem teljesen egyedül szólt, hogy ezt és ezt akar csinálni. Egészen időben 10-kor elaludt. Reggel viszont azt meséli, hogy milyen rosszat álmodott a szmájlikkal. Pedig esküszöm nem voltak félelmetesek.

Kaptam két könyvet, az egyik a Gyógyító mesék, ezt neten küldte át nekem egyik anyuka, a másik meg főleg nekem szól, ilyen önismereti könyv.

Ma ovi után, amikor hazajövünk, tornázunk és matekozni fogok Danival. Ja, és persze mivel a könyvespolcon is vannak ilyen csúnya szmájlik, így ma este csapdát fogunk nekik állítani. És a jóálombájital amulettjét kicsit arrébb tettem, hogy rá tudjuk fogni, amiatt nem védte meg Danit, mert elcsúszott. Így majd visszacsúsztatjuk és remélhetőleg minden rendben lesz.

Na, de hogy valami jót is írjak, hoztam néhány képet. A kezével számokat formáz meg. Ez az ő saját kreálmánya, ezt saját maga ötlötte ki. Nagyon megdícsértem, ám az oviban nem hajlandó megmutatni ezt, pedig ha kapna onnan dícséretet sokat nyomna nála. De sajnos nem mutatja meg. Viszont én nagy nehezen lefényképeztem.

Megfejtés: 4

Megfejtés: 3

Megfejtés: 6

Megfejtés: 18

 Ma találkoztam két régen látott ismerős anyukával és beszélgettünk. Elpanaszoltam Dani iskolaérettségijét. Aztán amint egyre többet hallgattam őket, úgy éreztem, hogy lehet jót akarok a gyereknek, csak rosszul csinálom. Mármint a foglalkozást vele. De persze ők is annyit tudtak mondani és tanácsolni, hogy bizony egy fejlesztőbe mindenképp el kell vinnem. Amit meg is fogok tenni, csak jöjjön meg a szakvélemény. Mert ugye pedagógia terén azért valljuk be, nem vagyok egy egyetemi tanár. És egyébként is érzi a gyerek, hogy állandóan feszült vagyok, és agyilag és lelkileg is totál lepukkant. és ez hatással van rám. Igen, pontosan tudom, csak sajnos nem segít az, hogy egész nap mantra módra ismételgetem, hogy nemvagyokideges, nemvagyokideges, nemvagyokideges, vagy egy másik egész napos mondóka, hogy jólérzemmagam, mindenrendben, amainaponmindenúgysikerülahogyakarom, meg hasonló pozitívumok.

Na, akkor csak jól gondoltam, hogy én csesztem el a dolgot. Mégsem vagyok én jó semmiben. Lehet attól félek, hogy kiderül, hogy baromi szar anya vagyok. Én meg azt hittem, hogy jól csinálom a dolgokat és mindent megteszek, és a végén kiderül, hogy mindaz, amit csinálok csak apró zsemlemorzsa, ami ártani nem árt, de használni sem használ. Miért van az, hogy vannak olyan szülők, akik magas ívben szarnak a gyereikre, 10 percet sem foglalkoznak velük, mégis simán veszik a gyerekek az akadályt. Én meg küzdök, hogy jó legyen a gyerek mindenben, bár tudom ez lehetetlen, és mégis problémák vannak és nem kevés.

Kérek egy útmutatót, meg egy seggberúgást!

 Tegnap mentem Mara nénihez beszélgetni. És nagyon elkeserített, legszívesebben végigbőgtem volna a nap többi részét. Eddig sem volt titok, hogy igen, Daninak van némi behoznivalója a kortársaival szemben. Mara néni vagy fél óráig ecsetelte, hogy Danit miben kéne fejleszteni. Tulajdonképpen a logopédia kivételével mindenben fejlesztésre szorul. Középtávú memória határeset, hosszú távú memóriája nincs. Mozgáskoordinációja szintén nincs, és a kézdominancia bár el van döntve, de még mindíg keresztezi egymást a jobb és a bal. Jobb kezes, jobb lábas, viszont bal szemes. Szókincsét fejleszteni kell.

Matekban legalább jó, csak egyet rontott. A matekkal kapcsolatban azért egy valamit nem értek. Nagycsoportban tényleg miért kell összeadni és kivonni 10-es számkörben? És miért kell tudnia egy 6 éves gyereknek hogy 3 alma mennyivel több, mint 1 alma? Ez számomra új. Mi ezt annak idején első osztály második félévében kezdtük el. Most meg tudniuk kell? De akkor a szülőnek is tudnia kéne, hogy mi az, amit fontos, hogy otthon is gyakorolják nem?!

 Ma volt az iskolaérettségi, amiről nem is tudtam. Na, de fél órája telefonált Mara néni, hogy fél 2-re menjek be az oviba, hogy tudjunk beszélgetni. Síkideg vagyok.…. Remélem nem mond sok rosszat……

 Volt szülői értekezlet. Persze az iskolaérettségi volt a fő téma. Mondjuk bennünket ez  most annyira nem érdekel, úgyis Dani marad még egy évig oviba. De, hogy mekkora hülyeségeket találtak megint ki odafennt a górék, akiknek szerintem halvány lila gőzük sincs semmiről. Komolyan, tök jó dolog lehet ott dolgozni. Hozzá nem értők hoznak olyan sületlenségeket, hogy én, az alulképzett, egyszerű, szűk látókörű (nem felhördülni és fejet csóválni rosszallóan) is megérti, hogy mire van szükség, és mire nincs. Főleg, hogy mire nincs. Na, és a sok agyament, szuperokos szuperanyu kérdései….. ÁÁÁÁ, agyam majd eldobtam tőlük. Na, de…. Szóval kaptunk egy papírt, hogy azért nézze meg Danit Mara néni, aki a gyerekpszichológus ugyan, de egyben ő a fejlesztésért felelős pedagógus itt. Legalább tudni fogom mire kell ráerősíteni a jövőben.

Viszont Dani beteg lett, igen csúnyán megfázott. Mire ma hajnali 2-re elállt a köhögés, fél6-kor már sokat mocorgott, megnéztem, hát tüzel a homloka. 39,2 fokos láza volt. Aztán már nem igen tudtunk visszaaludni, úgy, hogy fél7 után felkeltünk. Dani csak feküdt az ágyban úgy 8-ig. Azóta is köhög, szinte egész nap lázas, nyűgös is kicsit, nincs étvágya, de legalább iszik. Sokat hála égnek. Holnap megyünk doktornénihez, tuti minimum egy hét szobafogság. Remélem jövő péntekig meggyógyul, mert farsang lesz, és ugye a jelmeze 90 százaléka már készen áll a bevetésre. 

Ráadásul így nem tudunk szánkózni, pedig csütörtökre újabb havazást mondanak mindenhol. Azért szerintem erre az évre elállhatna a hó nem? Szegény hóvirág sem tudta még kidugni a fejét, pedig tavaly ilyenkor már mutattam képeket ezekről a gyönyörű fehér kisvirágokról. Hiányoznak.

Jucus, iwiw-en kereslek majd holnap…..:))))))

 Február 8.-án szülői értekezlet. Fúj, de utálom. Gondolom mi lesz a téma. Farsang és iskolaérettségi. Nos, farsangi jelmez kérem előkészülőben van, kezdem alakítgatni. Lúrkóm ugyanis szellem lesz. Már tavaly a farsang után jutott eszembe, hogy pedig ez a lehető legegyszerűbb jelmez. Egy lepedő kell hozzá, aztán kész. Most áldom a sorsot, hogy fiam lett, mert lányként nem lenne annyi variácó. Ugyanis a csajok minden évben vagy királylányok és hercegnők, vagy pillangóknak öltöznek. A fiúk valahogy kreatívabbak, bár Pókember most is toplista élén van.

Iskolaérettségi? Legyen, és szeretném tudni milyen különbségek vannak az ottani és az itthoni képességei között.

Éééés, náthám is múlik, már csak elvétve jön rám egy köhögőroham, használt papírzsebkendők száma is szerencsére megfogyatkozott. Úgy, hogy megmaradok. :)))))