Nem elfelejteni 3. rész

 
Csendesen telnek a hetek. Jövő héten beindul a kosárovi újra, és lesz pénteken szüreti mulatság is az oviban. Tavaly is nagyon jól sikerült, csak épp azt néztem, hogy nem lesz valami szuper idő. Nagyon rossz lenne, ha bennt kéne megtartani. Beírattam Danit ugye úszni. Pénteken volt az első edzés. Dani nagyon feldobódva jött haza, rég láttam így csillogni a szemét. A kísérő tanárbácsi mondta, hogy az első 20 percben még a vízbe sem volt nagyon  hajlandó belemenni. Mondtam is neki, hogy Dani fürdőmedencében lévő vízen kívül nagyobb víztömeget nem látott, úgy, hogy érthető volt, hogy bizony megrettent. De ügyes volt azért, és nem volt semmi baj. Hát, ennyi minden semmi történt az elmúlt héten.De inkább ne legyen semmi, igaz?

 Szárnyra kelt a hír, a lakóparkban is csináltak egy játszóteret. Ó, hát el kell menni oda és ki kell próbálni. Egyik délután ovi után lementünk egy kicsit. Hát, mit mondjak. Szép, de kicsi. Nincsenek fák, tehát nyáron ott játszani nem lehet. Nincsenek padok, nincs szemeteskuka, nincs ivókút. Mivel kicsi, a gyerkőcök még mozogni is alig tudnak benne. Tehát, egy hónapban egyszer a változatosság kedvéért le lehet menni, de semmi más csalogató nincs benne.

Meg volt végre-valahára az első nagycsoportos szülői értekezlet. Másfél órát ott ültem, de tulajdonképpen tök feleslegesen. Semmi olyan újdonságot nem tudtak mondani, amit addig ne tudtam volna. A logopédus is jelen volt, rögtönzött egy fél órás kiselőadást a szülőknek. Daninak ugyan nem kell ilyen jellegű fejlesztésen résztvennie, ennek örülök.A nagycsoportban viszont 18 gyerek beszédhibás, és ez nagyon sok. Mert így három csoportba kell osztania a gyerekeket, és sajnos csak 6-7 perc jut egy gyerek egyéni foglalkozására, és ez nagyon-nagyon kevés. Ezért is kéri a szülőket, hogy nagyon figyeljenek oda az otthoni gyakorlásnál, mert ezzel nemcsak a logopédust segíti, hanem a gyerek előrehaladásában többet számít. Ráadásul ugye napközben van, pont a kötelező foglalkozások alatt. Az óvónőkkel próbálnak konszenzusra jutni, de nagyon nehéz összehozni ezt, és ez nem ő hibájuk. Viszont némely szülőt nem értek. Van egy különóra, ami teljesen szétszabdalja a délelőtti foglalkozást, a balett. Ha én olyan szülő lennék, akkor biztos elgondolkodnék, hogy a gyereknek mi a fontosabb. Fél óra balettezés, vagy az, hogy az óvónők rendesen tudjanak foglalkozni, tanítani és nevelni a csemetémet. Én biztos az utóbbi mellett döntenék. Sőt, most elgondolkodtam, hogy a hittanról is ki fogom iratni Danit, mert belelóg a nevelési rendbe a különhittan. Az kosárovi és jövő héttől az uszoda is délután van, tehát az maradhat. Egyenlőre. Aztán majd meglátjuk hogy alakulnak a dolgok. Tegnap, miután beszélgettem egyik anyukával, ma reggel odajött hozzám, és azt mondta, úgy döntött, fia is maradni fog jövőre is oviban, mert nagyon elgondolkodtatta az én hozzáállásom, és rájött talán az ő fiára is ráfér még egy év. Megbeszélte a családdal, és ők sem gördítenek akadályt. Ugye most van 30 gyerek a csoportban, hát nem irigylem az óvónéniket.

Tornázunk is rendszeresen ugye itthon. Sőt, Dani már esténként eszembe juttatja, anya, még nem tornáztunk ma. Nagyon ügyes, csak szeretne minél hamarabb túllenni rajta, így aztán megpróbálja összecsapni. Csak, hogy én is ott vagyok ám, és bizony, tegnap este is volt olyan feladat, ami nincs ínyére. Viszont, ha nem csinálja jól, akkor rápakolok 10-et, tehát hiába kell 20-at csinálnia, ha nem végzi el jól  a munkáját, akkor még 10-et meg kell csinálnia. Ami jó hír, hogy napról-napra szebben ejti ki a sz, c, és z hangokat. Nem tudom, a torna hatására, vagy nem, de nekem nagyon szembetűnő.

Forgószelemnél olvastam, hogy Isti mindenre azt mondja, hogy nem. Nos, az én fiamnál ez a nem szó, úgy jön le, hogy elkezdi mondani, hogy anya, figyelj csak rám, vagy anya hallgassál meg, vagy mondani akarok valamit. Ilyenkor tudom, hogy következik a fél órás kompromisszumkötés közte és köztem. Például, megkérem este pakoljon el, rögtön mondja, de anya figyelj csak, …… Na, már tudom, hogy baromira nem akar összepakolni, csináljam én, ezért kitalál mindenfélét, csak hogy húzza az időt.

Holnap megyünk Nagyizni, finom almáspitét fogunk enni. Már alig várom. :))

 


Ma voltunk Andinál és kaptunk néhány új tornagyakorlatot. És csillagos ötöst kaptunk, mert Dani bemutatta mit szoktunk itthon tornázni, és Andi nagyon elégedett volt velünk.

Ebéd után kimentünk a pályára meg az iskolához, mert Egészség-nappal egybekötött “falunap” volt. Jól éreztük magunkat. Gyönyörű, napsütéses idő volt, egy szál pólóba és vékony nadrágba simán elvoltunk. Találkoztunk néhány ismerőssel, de szomorkásan megjegyeztem, hogy mint ha egyre kevesebben lennénk ezeken a napokon. Pedig volt ugrálóvár, arcfestés, különböző játékok kicsiknek és nagyoknak, ingyenes szűrővizsgálatok, a pasiknak focimeccs is. Szóval mindenki megtalálhatta azt a kis szórakozását. Vettem igazi, házi készítésü sajtot, sajnos nem kecskéből, hanem tehénből, de házi, és imádom. Házi készítésü trüffelt is megkóstoltam, mert különben hülyén halok meg, ha nem ehetek egy szemet belőle. Perui, vagy milyen zenészek csinálták a hangulatot, de hát ugye mit tudjuk ez a zene inkább elandalít, mint feldobjon, bizony én is fél óra múlva tudtam volna durmolni. Szerintem ilyen zenét kéne hallgatni annak, aki magas vérnyomásban szenved, vagy például tökéletes lenne annak, aki nem tud éjszakánként aludni. Többször kéne ilyen kis rendezvényeket csinálni, olyan jópofa dolgokat tudnak kitalálni, öröm kimenni. És van egy magtárunk, ami már műemlék, tehát lebontani nem lehet, viszont hozzáépíteni igen. Így készültek tervek, hogy is nézne ki az új magtárunk. Az ötlet, hogy olyan központot hozzanak létre, ahol mindenki megtalálja a maga számítását. A tinik ne lézengjenek az utcán, csinálnának egy ifjúsági helyet, egy gyereksarkot is kialakítanának, lehetne kiállításokat és előadásokat rendezni, lenne egy kis kávézó, cukrászda. Csak egy a baj, hogy a régi épület külseje merőben eltér az hozzáépítettől. És ez borzasztó kontrasztot ad. Na, de, majd kiokoskodják a nagyfejűek igaz? Szóval a mai nap nagyon jó volt, végre hetek óta ma éreztem magam a legjobban.

 Na, hogy Bambi kedvére is tegyek, íme a Ghost. 

 


Csajok, zsebkedőt elővenni….. Régi nagy “szerelmem” Patrick meghalt. 🙁 Nagyon sajnálom. Istenem hányszor néztem meg a Dirty Dancing-et, volt, hogy több napon keresztül csak ez a film ment a videólejátszón.
 

 Hát, az ovi most már megy a maga útján. Beírattam Danit újra heti egyszer kosárra, meg péntekenként úszásra. Hadd tanuljon meg, kíváncsi leszek, hogy fog neki tetszeni a lubickolás. A csoportjából 4 gyerek már fog menni, úgy, hogy nem lesz egyedül, ennek nagyon örülök. Úszósapkát kaptunk, így nem kell azt sem venni neki, papucsot meg holnap még veszek egyet neki, mert csak egy van, azt meg nem akarom befogni uszodába. A tornát csinálgatjuk, bár változást nem vettem észre. Viszont egyre szebben ejti az sz hangot. És az étvágya is valamelyest javult most, hogy oviba jár. Bár a reggelit és az uzsonnát még mindíg sokszor kihagyja. És új szót hozott haza a lúrkóm: – hülye. Egyenlőre igyekszem nem figyelembe venni ezt a szót, hát ha elmúlik, ha nem látja, hogy erre a jelzőre ugrok. Bár elmagyaráztam neki, hogy ezt a kifejezést csak buta gyerekek és felnőttek használják, és ez mennyire megbánthat másokat.

A bojlerünk csöpög és egyre jobban, úgy, hogy kihívtam egy szerelőt, nézze meg. Mondanom sem kell, hogy mama már egy egész brigádot képzelt el, pedig szerintem mindössze vízkőtelenítenésre lesz szükség. Épp most hagytuk abba vele egy fél órás vitát mamával, mert ő már annyira túlbonyolítja a dolgokat. De tulajdonképpen tudom mi a baja ezzel. Az, hogy egy idegen jön, ráadásul ez is felborítja a napirendjét. Már most azzal jön, hogy igyekezzek haza Danival, mert, ha jön, és nem leszek itthon, akkor aztán húha mi lesz. Szerinte ugye minden úgy jó, ahogy van, és ha elromlik végleg a bojler, akkor sincs baj, mert ugye lehet melegíteni vizet és lavórba is meg lehet fürdeni, hisz régen sem volt mindenkinek fürdőszobája. Csak, hogy a XXI. században élünk, és nem a középkorban. Na, de a végén csak beadta a derekát. Mondjuk nincs kedvem új bojlert venni, azt hazahozatni, felszereltetni sokkal macerásabb lenne. Így remélem csak tényleg az a probléma, hogy vízkőves a cső, vagy a fűtőszál, vagy mi, és ha ez megszűnik, akkor még jó pár évet nyerünk rajta.

 Sajnos akárhogy is nézzük itt az ősz. Ez nálunk abban teljesedik ki, hogy Dani, mama és én is megfáztunk. Daninak csak az orra szürcsög, délután az oviban sírva ébredt, mert nem kapott levegőt az orrán át. Nekem is folyik a nózim, a fejem lufi, és a közérzetem sem túl jó. Mamának meg fáj a torka. Hát igen, most, hogy kicsit csalóka az idő, így aztán nagyon hamar benáthásodtunk.

Tegnap megint voltunk lovaskocsizni. És Danim le is esett róla. Be akarta a biztosító láncot akasztani, viszont a lovacskák elindultak. Danim meg a hirtelen rázkódás következtében a földön, illetve a betonúton landolt jó fél méternyi “zuhanás” után. Először nagyon megijedtem, mikor elkezdett sírni és fájlalta a térdét. Szerencsére az ijedtségen kívül nagy baja nem lett. Még a bőr is épphogy egy picit horzsolódott le, még csak nem is vérzett. Talán az a szerencse, hogy Dani aránylag már jól tud esni. Így gyerkőcömet megvígasztaltam, sőt azért meg is dícsértem, hogy milyen jót akart nekünk azzal, hogy a láncot be akarta akasztani, és milyen ügyesen tud esni. De azért legközelebb hagyja ezt az akasztást inkább ránk, felnőttekre. Öt perc után mint ha misem történt volna, már együtt nevetgélt és torzsalkodott Bencével, Bálinttal és Lillával.

 Hónapok óta nem értek valamit. Aztán lehet én vagyok kicsit vaskalapos. Szóval azt kérdezném, hogy a mai szülők hogy engedhetik meg, hogy alig 2 éves gyerkőctől kezdve egészen kamaszkorig engedi vezetni a gyereket az autóban. Már isten tudja hányszor láttam és épp ma reggel is döbbentem vettem észre, hogy ül a szülő a kormány mögött, ölében csemetéjével és együtt vezetik az autót. Ja, és persze anyuka az anyósülésen, no meg apa a vezetőülésen, roppant büszkén feszít, hogy lám milyen ügyes a fiacskájuk, illetve kicsilányuk. Jó, az igaz, hogy nem 120-szal repesztenek, de nem is 5-tel. Persze jönnek szemből is autók, bicigliznek is, hisz reggel mindenki igyekszik iskolába, munkahelyre.

Most komolyan, én vagyok a hülye, vaskalapos, ósdi felfogású, vagy a mai szülők ilyen felelőtlenek? Hisz elég egytized másodperc, és meg is van a baj.

 
Dani ma eljárta az esőtáncot és énekelt is hozzá. És láss csodát, negyed óra múlva már esett is. Hát, lehet mindennap este kiküldöm egy kicsit, mert egyenlőre sajnos nagyon kevés eső esett ma este. Bár, ki tudja…. Lehet, ez a gyerek tud valamit?

 Beindult az oviszezon. Dani keddtől jár oviba, és ha bár reggelente nem nagyon akar menni, amikor már ott van, azért jól érzi magát. Szerdán meglátogattuk új gyerekpszichológus dokinéninket, Mara néninek hívják. Ő is roppant kedves, átbeszéltük mi történt velünk 2 év alatt, míg Réka néni volt itt. Megállapodtunk, hogy jövő hét szerdán újra megyünk, és akkor csak Danira fókuszál, vele fog beszélgetni. Dani persze rögtön a babaházat vette elő, félig össze is rakta. Andi néni által kiadott tornát csináljuk, egyedül a tyúklépést nem hajlandó manóci megcsinálni, így azt kihagyjuk. Még mindíg az a téma Daninál, hogy ha  legyet, vagy muslincát véletlenül megesszük, akkor milyen betegek lehetünk tőle. Ma reggel el kezdett szürcsögni az orra, remélem nem lesz belőle nagyobb ügy. Viszont azt megtudtam Danitól, hogy Nóri az egyik csoporttársa tetszik neki nagyon. De ő nem tetszik Nórinak, úgy vettem ki Dani szavaiból. Egyenlőre Ancsi a legjobb barátnője, ő pedig akkor barátfiúja, ahogy Dani mondta, de ez szimpla barátság. Sajnos. Pedig Ancsi nagyon aranyos és helyes kislány. Hiába no, Daninak a szőkés hajúak jönnek be ezek szerint.

Én meg napok óta megint rosszul alszom, biztos ez a hidegfront teszi.