Nem elfelejteni 3. rész

Kedves Mindenki!

Mindanyiótoknak egy békésebb, egészségesebb, sikeresebb új évet kívánok!

Legyetek jók, ha tudtok! A többi nem számít!

 Ma a Jézuska alulmaradt Fogtündérrel szemben. Ugyanis épp öt perce esett ki Dani 2. tejfoga alul. Már nagyon mozgott, Danit is állandóan idegesítette. Aztán addig bizgerálta, míg egyszer csak….  Egy épp indulásra váró mozdonyt készített elő a lurkó, mikor elkezdte mozgatni a fogát, és hirtelen odafutott hozzám Dani és nagy mosollyal arcán megmutatta a rizsszemnyi fogat. Hűha…. Na, most légy okos Domokos! …. Fogtündér mit hozzon, mikor a Jézuska már minden ajándékot odaadott tegnap este? Azt hiszem ennek pénzszaga lesz, mert más perpillanat nincs már itthon…. A következő fogra pedig jó fél évet várni kell. Gondolom én, mert most az első kettő között is pont 6 hónap telt el.

 Na, csak túl vagyunk szentestén. Dani már reggel óta várta, hogy este legyen. De legalábbis sötétbe boruljon minden, mert ugye akkor jön Jézuska. Meg, ha ő nincs itthon. Valamit azért csak sejt, de nem mondja. Mivel nem tudtam hova pateroljam röpke fél órára, hát kitaláltam valamit. Egy nejlonzacsiba beletettem pár szem szegfűszeggel tűzdelt narancsot, hozzá szaloncukrot és elküldtem Erzsi nénihez, Norbihoz és Nikihez. Vigye el adja oda nekik, és kívánjon kellemes karácsonyt. Így aztán villámgyorsan behoztam a fát és feldíszítettem. Ilyen sem volt még, hogy röpke negyedóra alatt állt a fa. Hát, nem lett olyan szép, mint, amikor volt időm vele elbabrálni, de most ez van. Dani hazajött, tiszta boldog volt, hogy járt a Jézuska nála, mert Nikihez és Norbihoz még nem ért oda. Persze majdnem bukta volt, mert mama a fa dobozát a szobában hagyta, azt sem tudtam hogy rakjam hirtelen ki a teraszra. Még szerencse, hogy Dani az ajándékokkal volt elfoglalva.

Persze a vonat a fő ajándék, annak örült a legjobban. De a DVD lejátszót is kipróbáltuk gyorsan viszi a CD-ket, úgy, hogy megtartjuk egy ideig.

Persze mama elkezdte hangsúlyozni, hogy ő nem kapott semmit. Mondtam, hogy ez így nem igaz, mert ott a serpenyő, nekem meg a telefon. Annyira utálom, mikor megpróbálja elvenni a gyerek jó kedvét, de szerencsére nem sikerült neki. Azért, mert ő gyűlöli a karácsonyt, attól még a gyereknek hagyjuk már meg ezt az kis örömet. Bár már két napja kóstolgat mama engem, kicsit agyamra kezd menni.

Na, de az a lényeg, hogy Dani boldog volt, elégedett, mert minden kívánsága teljesült.

MINDENKINEK BÉKÉS, MEGHITT, KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!

 Úgy látszik mindenhol elhatalmasodott a karácsonyi ünnep előtti betegségek. Mostanában mindig karácsony előtt fekszünk ki. Nálunk most éppen dömping van ebből. Kezdődött azzal,hogy Dani bekapott valami vírusos hasmenéses nyavalyát, szerencsére csak két napig tartott. Na, de az a két nap…… Végre kimászott belőle, erre Mama lett takonykóros, de nagyonnagyonnagyon. Most kezd kilábalni belőle, de Dani kapott egy kis torokgyuszit. Nem vészes, szerencsére csak hőemelkedése volt, viszont alig tudott nyelni. De a Cataflam és Septofort keveréke helyreteszi, már van étvágya végre. Most meg Dani hasmenéses nyavalyáját elkaptam én is, két napja kényszerfogyókúrába vagyok. Pedig a vasággyalegyütt párkilómnak igazán nem hiányzott. Most akkor hogy fogok így töltött káposztát enni??? Brühühűűűű. Pedig annyira rá vagyok ám állva……

Meg volt a karácsonyi ünnepség is a suliba, tündérek voltak a gyerekek szokás szerint. Bár bevallom ezért a 15 percért én nem szívesen öltöztettem a gyereket, de hát ne lógjak már ki a sorból. Én pedig nem szoktam kilógni, legalábbis ebből a szempontból.

Egyébként az ajándékok megvannak, sőt, már be is vannak csomagolva. Mamának odaadtam a teflonserpenyőt, mert nem tudtam előle eldugni. Azóta abban sütünk, és nagyon király, mondjuk a régit sem dobtuk ki, az kiment a garázsba, jóleszmégvalamire alapon.

Elfelejtettem lefényképezni, de ajánlok könyvet. Tegye fel a kezét, aki nem hallott már Romhányi Józsefről?……… Jól van, üljetek le pirospontot kaptok. Tudtam, hogy mindegyikőtöknek eszébe jut róla rögtön minden. Na, ez a rímhányó író írt egy mesekönyvet, címe: Misi meséi. Röviden annyi a sztori, hogy Misi egy kisfiú, aki szeret olvasni. Viszont a mesekönyveit állandóan kipingálja, színezi, kifesti és vagdossa. Csutak kutyája pedig szorgosan segédkezik eme tevékenységeknél. Aztán egy este megjelenik Dzsinn, a szellem, és ezzel aztán megváltoznak a mesék. Ajánlom elolvasásra! 🙂

Mindenkinek jó készülődést, és persze minden beteg gyereknek és felnőttnek (persze magunknak is -hihihihi-) jobbulást és mielőbbi gyógyulást kívánok!

Ja, még valami. Láttam ma vadludakat repülni, délről tartottak észak felé. Ezek szerint nem kell tartani a kemény téltől egyenlőre. :))

 Jaj, de szomorú vagyok. Meghalt egy nagyon kedves ismerősöm. Meg is sirattam, mert szívemhez közel állt. Mindössze 42 évet adott neki az élet. Innen üzenem neki: – Bratyó! Te mindig itt leszel a szívemben!

Na, bánatomról most itt épp ennyi elég, de meg kellett róla emlékeznem.

És páápááápámmmmmm!!! Ma meglett az oklevél! Váuuuuuu! Hipp-hipp-hurráááá!!!!

Így jó kis Mikulás ajándék lett nekem. Így aztán ma nem hozott jutikártyát, mert minek gyúrjon a következő ötvenre, hisz úgyis a tanév végére lenne meg, azért meg kár az energiájáért.

Na, kérem, most elfelejtettem ugyan képet csinálni, majd legközelebb bepótolom a legújabb mesekönyvről. Szóval el kezdtünk új könyvet olvasni, de az valahogy nem jött be Daninak. És bevallom nekem sem. Szalay Balázs: Az égszínkék vándormanó című könyvéről beszélek. Aranyos is lenne, meg minden, csaaaakkkk….. kicsit monoton. Lehet más gyerekek szívesen hallgatnák és olvasnák, de ezt most nekünk valahogy nem lesz a kedvencünk.

Ja, elfelejtettem a (nem emlékszem az író nevére, pedig magyar, és még javában él hála égnek) Sötétbenlátó tündér című könyvről is pár szót akartam írni, háááát… Na, az a másik, ami nem tetszett se Daninak, se nekem. Pedig nagyon sok gyerek imádja.

Én úgy szoktam csinálni, hogy beülök a könyvtárba a polc elé, nézelődök, válogatok, és bele is olvasok persze a könyvekbe. Van, hogy akár másfél órát is elücsörgök ott és válogatok. Eddig egyenlőre ez a két könyv az, amit még egyszer biztos nem veszek ki.

Na, mentem, vigyázzatok magatokra!

Csónakom, felmegyek és megírom a számomat neked és Sztázinak is. Sok puszit küldök nektek innen is! :DDDD

Magatartás: változó
Szorgalom: jó

Kiemelkedő teljesítményért dícséret: rajzolásból

Iskolai házirend: előfordul, hogy figyelmeztetni kell rá
Figyelem:           gyakran elkalandozik
Munkavégzés:    önállóan képes dolgozni, kevés segítséget igényel
Füzetvezetés:     tiszta
Aktivitása:           változó
Tanuláshoz való viszonya: rendszeresen gyakorol
Feladatait:          sohasem felejti el
Felszerelése:      hiánytalan – ceruzái általában rendben
Önállósága:        egyedül pakol be

Magyar nyelv és irodalom

Beszédkészség: korának megfelelő
Versmondása:    kifejező
Vers, szöveg tanulása: korának megfelelő
Hangok ejtése:   tiszta
Szavak hangokra bontása: hibátlan, biztos
Hangok felismerése:           hibátlan, biztos
Hangok összevonása:         hibátlan, 3 vagy több hangot könnyen von össze
Szavak szótaghatárainak érzékelése: biztos
Betűfelismerés:        hibátlan
Betű és hang megfeleltetése:   hibátlan
Betű összeolvasás:   jó ütemű
Szavak kirakása, betűkből szóalkotása:   hibátlan
Betűelemek, betűk kialakítása:   szabályos, szép
Betűk kapcsolása:   szabályos
Betűk másolása:      hibátlan
Írás üteme:              kicsit lassú
Füzetének írásának külleme: rendezett, megfelelő

Matematika

Számok írása:   megfelelő
Szám fogalma:: 0-5-ig kialakult
Összeadás:      néha hibás
Kivonás:           néha hibás
Relációs jel használata:   biztos
Számszomszédokat:   tudja
Számok bontása:    hibátlan, lassú

Környezetismeret

Ismeretei környezetéről: gazdag, sokféle
Őszi évszakok jellemzői: ismeri
Növények változásait, az állatok jellegzetességit:   ismeri
Környezeti értékekhez való viszonya:   óvja és figyeli
Egészséges életmód jellemzőit: i  smeri

Ének

Érdeklődése, aktivitása: bíztatásra énekel
Ritmikai készsége:          megfelelő

Testnevelés:

Szabályok:    többször fegyelmezetlen
Önállósága:  kicsit lassú
Labdás játékok:    kicsit bizonytalan
Futása:    átlagos

Rajz

Alkotáshoz való viszonya: mindig szívesen alkot
Fantáziája:     gazdag
Megfigyelőképessége: pontos
Ábrázolása, kifejezése: kimagasló

Munkavégzés minősége: feladatot pontosan végrehajtja bármilyen eszközzel

 Dani kicsit megfázott, issza literszám a teát és eszi a mézes kenyeret, meg a negrót. Egyenlőre még iskolaképes.

Na, de….. Arra gondoltam, hogy megírom éppen milyen mesét olvasok a lurkónak. Ugye nálunk egy rendszeres, bár szombaton és vasárnap szünnapot tartok, de hétköznap minden este meseolvasás. Persze szeretnék köszönetet mondani a Könyvtárnak, ahol rengeteg könyvből tudok válogatni. Nem is értem miért járnak olyan kevesen, pedig ingyen van.

Janikovszky Éva könyvei kipipálva, bár van amit még nem olvastam el tőle Daninak, de azt hiszem azok majd később fognak jönni. Mondjuk úgy jövőre. Kököjszi és Bobojsza nagy siker volt, jó pár hétig vezette a toplistát. Ja, és felhívnám a figyelmet Petrolay Margit írónőre, múlt héten végeztünk egy könyvével, aminek a címe: Mese a kisfiúról, aki nem akart elaludni. Ajánlom mindenki figyelmébe.

Múlt héten vettem ki könyveket újra, mert már elfogyasztottuk a havi adagra valót. Amit most ajánlanék azt most fedeztem fel. Meg lehet vásárolni is a könyvet (és nem is drága, karácsonyra remek ajándék is lehet), de ha könyvtárban is megvan, akkor tessék kivenni Francesca Simon: Rosszcsont Peti sorozatát. Hááááttt…… Valami eszméletlen jó könyvek, sajnos nálunk csak két kötet jelent meg belőle. Nem vastagok a könyvek, rövidek a történetek, Dani hatalmasakat nevetett, mert nagyon humoros. És még én is élveztem az olvasást. Szerintem lányoknak is nyugodtan el lehet olvasni, a fiúk még jobban fogják élvezni Peti csíntalanságait. Amelyik gyerkőc tud olvasni, szerintem ezzel a könyvvel meg is lehet hozni az olvasáshoz a kedvet.

Na, most tudtam hozni Márton-napi ünnepségről pár képet, bár nem az én fotótudományomat dícséri, hanem egy osztálytárs apuka készítette. Jó sokan voltunk, nem is gondoltam volna, hogy ennyien összegyűlünk, mert tavaly valahogy nem úgy sikerült, ahogy eltervezték. Mikor már mindenki megjött, elindultunk a lámpásos felvonulásra, tettünk egy jó nagy kört a falu egyik részén. A falu kemencéjében sült gesztenye, tök, alma, volt zsíros kenyér és jó forró tea is. Csináltak egy jó kis tábortüzet, ahol a gyerekek egy szűk 10 perces műsorral kedveskedtek. Aztán mindenki megrohamozta a kemencében sült finomságokat. Fél 7-re értünk haza, a lábamat nem éreztem, mert én hülye sportcipőben mentem, és nem igazán éreztem már a lábujjaimat.

Ma pedig volt nyílt nap, az első két óra az iskolában megnézhettük a gyerkőcöket. Szintén sokan voltunk, én gyorsan helyet vertem az ajtótól  nem messze, ha rám jönne a pánikolás a levegőtlenségtől ki tudjak menekülni. Hát, mit mondjak, végigkínlódtam a kétszer negyvenöt percet, de ugye a gyerekért mindent. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan megy náluk minden. Az új betű tanulására 5 percnél tovább nem szántak, máris olvasták össze az addig megtanult magánhangzókkal. És érdekes, a gyerekek szinte rögtön tudták. De akadtak beszólások a gyerekeknél, amiknél hangosan nevettünk.

pl: tanítónéni: – Ki tud egy “okos” szót? gyerek: fá tanítónéni: az meg milyen szó? gyerek: dó-re-mi-fá   😀

Tüneményesek voltak. Én ugye Danit figyeltem a legjobban, ő nem volt annyira aktív most, és bizony legszívesebben rászóltam volna, hogy figyelj oda, mert a tanítónéni nektek magyaráz. Mert ugye Dani vagy háromszor elkalandozott megint egy másik naprendszerbe.

De volt ma fogadóóra is, naná, hogy elmentem. De nagyon büszkén jöttem ki. A tanítónéni nagyon megdícsérte Danit. Igaz, hogy nem a legaktívabb az osztályba, de ő vissza tudja hozni az álomvilágából. Szépen olvas, és egyre szebben ír is. Igaz, néha benne van csíntalanságban, de gyerek, és fiú is, benne van a pakliban egy kis rosszcsontkodás. Viszont a figyelme is fejlődött nem is keveset, egyre kevesebbszer kell visszahozni őt a valóságba. És amit nagyon figyel az Dani rajkészsége. Azt mondta, hogy ha így folytatja Dani a rajzolást, akkor 1-2 év múlva javasolni fogja a suli rajztanárának, hogy foglalkozzon vele, ugyanis hihetetlenül jókat rajzol. Még nem a legszebben, de kitölti a hatalmas firkalapokat (A/3), teljesen belemerül, minden kis apró részletre ügyel, és ő, mármint a tanítónéni úgy érzi, hogy ezt bizony erősíteni kell a gyerekben.

A tanítóbácsi sem mondott semmi rosszat, bár ő nehezebben tudja visszahozni Danit, ha elkalandozik. Pedig a matematikánál talán még fontosabb  az, hogy lehetőleg a teljes órában odafigyeljen a lurkó. Mert, egy-egy feladatnál a legtöbben már a végénél tartanak, Dani valahogy elakad útközben, és még az elején tart (mert ugye a másik univerzum sokkal érdekesebb), és visszahozni a feladathoz, hát nem könnyű.

Így aztán azt mondtam magamban, köszönöm Istenem, hogy ilyen gyereket adtál nekem. Lehet, nem ő a legjobb tanuló, de nála jobban senki sem rajzol (szebben lehet, de jobban senki). És szófogadó és nincsen vele olyan probléma, ami szomorúságra adna okot.

A jutalomkártya meg…… Ma megkérdeztem Danit, aki azt mondta, hogy őt annyira nem érdekli a kártya, ha kap, annak örül, ha nem kap, akkor nem kap. Így aztán én sem görcsölök rajta. Őt ez nem motiválja, önmagáért tanul, és nem is olyan rosszul.

Szóval heppi vagyok.

 Na, így őszi szünet után folytatódik a sulisélet. Szépen, lassan csordogálnak a napok, elvégre, már délután 5-kor sötét van. Beszorultunk a lakásba. Holnap Márton napi ünnepség, az első osztályosok kis műsorral készülnek, így aztán a fényképezőgép már előkészítve várja, hogy holnap délután magammal vigyem. Dani pedig titkolja, hogy milyen lesz a műsor, mert, hogy a tanítók megmondták nekik, hogy meglepetés lesz, tehát egy szót szem szólhatnak róla. Pedig én vagyok olyan galád, hogy megpróbáljam Daniból kiszedni valami információt, de bezzeg most egy szót sem lehet belőle kihúzni a műsorral kapcsolatban. Meg lesz lámpás felvonulás, meg a nagy falukemencében sütünk tököt, almát, lesz zsíros kenyér és tea.

Hétfőn pedig (hallelúúúja) fogadóóra. Jó lenne minél hamarabb letudni, mert áttették az úszást, most már fél6-ra kell menni, mert a szállodások utálatos dögök a gyerekekkel szemben. A fogadóórán már tudom mire számíthatok. Csak ezt a jutalomkártyás dolgot nem értem, de lehet én vagyok a lüketódi. Mert van egy gyerek, aki már lassan egy hónapja megszerezte a kártyákat. Jó, ő behozhatatlan előnnyel indul, mert iskola előkészítős volt egy évig és nem ovis. Már mindent tud, amit a többiek még csak most tudnak. De szerintem nem illik olyanért kártyákat osztogatni, amit már tud, olyanért kellene, amiért megdolgozott az órákon. De nem csak Dani az egyetlen, akinél valahogy nehezebben gyűlnek ezek a kártyák. És a szülők sem értik, hogy lehet, hogy napokig nem kapják ezt a fajta ösztönzést, így kissé csalódottak vagyunk miatta. De azt hiszem az lesz a legjobb, ha nem foglalkozom vele. A katicával is már napok óta így vagyok. Ahogy lesz, úgy lesz. Ha Danit nem érdekli, (és tényleg nem igazán érdekli), akkor engem sem. Mert a gyerekem ne miattam akarjon hozni kártyát, hanem maga miatt kellene. És úgy látom, hogy Dani nem magának akar megfelelni, hanem nekem. Az pedig igen nehéz. Mármint nekem megfelelni. Így úgy döntöttem hagyom a francba az egész kártyás és katicás mizériát. Nem csesztetem miatta a lurkót. Azt a kevés leckét megcsinálja, gyakorol, szeret suliba járni, lelkes és boldog, akkor meg minek frusztráljam a gyerkőcöt.

Na, majd holnap hozok képeket a Márton napról. 🙂

 Épp 5 perce, hogy Dani színt vallott. Hogy miért csak a virág van fennt a táblán. Mert ugye katica elköltözött világgá….Mert ő, mármint Dani valami suligyűlés alatt a Niki fenekét fogdosta…… És persze Niki rögtön szólt a tanárnéninek…. Hjajjjj kérem szépen, nehéz a bányászok élete, de az enyém sem könnyű!…….  Okos szuperanyukák ilyenkor mit csinálnának? Vagy a kevésbé szuperanyuk? Mint amilyen én is vagyok ugyibár…