Nem elfelejteni 3. rész

 Kezdődik az őszi szünet a suliban, jó bő egy hét, majd csak 7.-én indul újra a suli. Tulajdonképpen nem is baj, hisz rengeteget dolgoztak idáig, és bizony azért látni Danin a fáradtság jelei.

Azért meg vagyok elégedve vele, már 31 jutalomkártyája van, és gőzerővel hajt, hogy az 50 darab meglegyen, ha így folytatja szerintem karácsonyfa alá odatehetjük az osztályfőnöki dícsérő oklevelet. A magatartása változó, van, hogy  katica felmegy a virágig, aztán van, hogy azzal jön haza, hogy a pici kis bogárkája elköltözött a virággal együtt (ami azt jelenti, hogy nagy kópéságot csinált és levették a tábláról). Általában a wc-s  bulik miatt repül el a katica, sőt a héten a nagyfiúk toalettjét kellett használnia. Bezzeg Dani ilyenkor itthon elmeséli, hogy ő tulajdonképpen ártatlan ezekben a dolgokban, de tudom, hogy csak magát akarja mentegetni vele.

Bírom, mikor hazajön, és még le sem vetkőzik, már az ajtóban mondja: – Anya van egy jó és egy rossz hírem! – Na,  ilyenkor tudom, hogy galibát csinált már megint. Mert, ha nem ezt mondja, akkor minden rendben.:) De a világból ki tud üldözni, mikor látom az úton, ahogy cammog hazafelé. Sapkája félig rajta, a dzsekije és pulóvere (már ha a sajátját veszi fel, mert volt, hogy más pulcsiját hozta magán haza, nem is értem hogy lehet) kint lóg a nadrágon, komolyan, egy hajléktalant meghazudtolóan tud kinézni. Tegnap ráadásul a benti szandáljába jött meg, egyből küldtem vissza a suliba, hogy vegye át a cipőjét és abban jöjjön haza. Ráadásul nem ám a járdán jön, áááá, dehogyis…. Az túl unalmas lenne. Sokkal bulisabb, ha a földön jön, átugrálva a nagy kavicsokat, beleugrik a tócsák kiszáradt gödrébe. A kivágott fák törzse pedig kiváló akadálypálya hazafelé. De bírom ezeket a mindennapi kis jelenetet, az ablakból nézem és jókat szoktam rajta nevetni.

 Bejött a fűtési szezon sajnos. És vele együtt a kint töltött órák száma is csökkent.

A suli megy Daninak, még mindig lelkes, és szeret iskolába járni. Sőt, még házi feladatot is szereti csinálni, bár azért akadnak problémák. Rengeteg betűt már megtanultak a, i., ó, ú, e, s, t, l, m, v, p. Hihetetlen milyen tempóban tanulnak. Számoknál is az 1,2,3,4,5 és a 0 -nál járnak. Nemsokára jön az őszi szünet, majd sokat fogunk itthon gyakorolni, mert azok a számok, amiben kanyar is van, na ott azért kell a gyakorlás, mert külalakra nem túl szépek. Na, és lassan postairón gyárat kell vennem, mert valahogy elfogynak, egy hónap alatt hármat is elfogyasztott a lurkó, mert mindent azzal csinál.

Ráadásul nőtt is, 126 cm és 26 kg, tehát a 128-as méretű ruhák már nem nagyon versenyeznek. Viszont a 132-es nadrág, na abban meg úszhatna, legalábbis a derékrésznél, övvel meg baromi csúnyán áll rajta. Viszont hordhatja az én cipőimet, már ami az edzőcipőt, meg csizmát illeti, ugyanis 33-as bakancscipőt vettem neki, és nem nagy a lábára, vastagabb zoknival éppen jó.

 Már három hete csak zöldborsófőzeléken és almakompóton él. Minden nap egy kiló almát főzök neki kompóton és el is fogy. Csütörtökön egy kiló borsóból csináltam főzeléket és két nap alatt meg is ette. Persze nem baj, ha ezt kívánja egye, csak az alma sem a legolcsóbb. Legalábbis itt nem tudok olcsón venni gyümölcsöt.

Tegnap volt szülinapi bulin. Még szerencse, hogy jó volt az idő, mert az ünnepelt a falu legvégén lakik, így Danival az odaút gyalog 40 percig tartott. Viszont jó nagyot sétáltunk oda is, meg vissza is, jól is esett ez a kis testmozgás. Volt egy kis ugrálóvár, na ott az összes fiú elvolt, alig lehetett őket onnan levadászni.

És a toplistás mesék élén most a Kököjszi és Bobojsza áll, hétköznap minden este ezzel zárjuk a napot. Egyébként ezzel a korán alvással egészen jól állunk. 8-kor tévézárás, aztán meseolvasás, és fél9-kor villanyoltás. Én még egy kicsit számítógépezek, míg elalszik. Nem is kell sok idő, 5-6 perc és már durmol is Dani. De tegnap is “már” fél10-kor elaludt. Én meg kínomban X faktoroztam.

Ja, és előjött Daniból megint a kreatívság, sóliszt gyurmázik, és beföttes üvegekre ragasztja rá a gyurmát, hagyja megszáradni, majd kifesti őket. Csak tudnám mit fogok kezdeni ennyi gyurmás üveggel.:D Lehet kiállítást fogok belőle szervezni.:D

 Na, hát tényleg zajlik az élet….

Kezdem ott, hogy túl vagyunk egy szülinapi bulin, és jövő hét szombaton egy másikra hivatalos Dani. Úgy látszik bővül a lurkó haverjainak száma itt az osztályban. Aminek én örülök, csak visszahívni nem tudom őket, és ugye ennek okai vannak. Helyhiány, a mama, és persze az én kreatívságom hiánya. Na, de szerencsére messze van még Dani szülinapja.

Voltunk kontrollon, és szerencsére nincs komoly baj. Mindössze igazolást kapott kisördög arról, hogy nem futhat annyit, mint a többiek.

Az iskolában is szerencsére minden rendben. Meg volt az első fogadóóra, nagyjából azt mondták, amire számítottam. Igaz, hogy néha még elkalandozik Dani egy másik univerzumban, és öltözésnél még nem olyan gyors, mint a többiek, de tanulásban nem marad le, tudja tartani a lépést. És fejlesztést is kap. Egyetlen rossz pontot kapott, de ezt szinte az összes fiú megkapta. Ez pedig a közös wc bulik miatt. Ugyanis sokuk most láttak életükben először piszoárt. És ez arra sarkallta a fiúkat, hogy 5-6-an körbeállják és úgy próbáljanak beletalálni, ami többé-kevésbé sikerül is. Csak az a baj, hogy ezzel ugye galibát okoznak egymásnak és persze szegény takarítónéniknek is, akik ezt nem díjazzák. Így egy darabig csak tanítói felügyelettel pisilhetnek, de hát ilyen sok gyerek háta mögé nem állhatnak, de mindent megtesznek, hogy ezek a wc bulik megszűnjenek.

Most meg büntiben van Dani. Ugyanis Nikivel és Norbival kimentek ma a titkos bunkerjukba. Csak az a baj, hogy ott szexeltek is. Vagyis (Dani szerint, és elhiszem neki joggal és tudom, hogy így van ismerve a másik két gyereket is) Norbi és Niki “kényszerítették” Danit, hogy a ruhástul a földön fekvő Nikire feküdjön szintén ruhástul rá. Mert, hogy a felnőttek is ezt csinálják. És Dani a nyomás hatására ezt meg is tette. Mikor ma hazajött, el is mondta őszintén, és ezt díjaztam is. Hogy bizalommal van felém, vállalva a következményeket. Persze leültettem és elmondattam vele részletesen hogy is történt ez a szexelés. És megmagyaráztam neki, hogy ezt felnőtt dolog, és azok csinálják, akinek férjük, illetve feleségük van már. Ez gyerekek számára helytelen viselkedés, és okos gyerek ilyet nem csinál. De büntetés sem marad el, mert a helytelen viselkedésnek következményei vannak. Ezért két hétig nem játszhat velük, és ha mégis kimegyünk a játszótérre, akkor szigorúan csak szem előtt lehet, ha Norbi, vagy Niki is kint lenne.

Persze Niki anyukáját felhívtam és elmondtam neki, hogy mi is történt. Norbi anyukája dolgozik, de délután vele is beszélek. Szerencsére teljesen normális anyukák, és meg tudjuk egymással az ilyen dolgokat beszélni. Nikianyuka megköszönte, hogy tájékoztattam erről (bár a végén már mindketten nevettünk rajta kicsit, elvégre mi is voltunk gyerekek, és hasonló dolgokat mi is műveltünk ilyen lájtosan és aki azt mondja, hogy ő nem vett részt ilyenbe, az tuti nem mond igazat), és mondta, hogy beszél a kiscsajjal és ő is megkapja a méltó büntetését. 

Na, asszem most ennyi, ha történik valami úgyis írok.

Pussz mindenkinek!

 Nos, szép lassan eltelik a szeptember. Milyen volt az első hónap? Először is, szép, napsütéses, még most is hétágra süt a nap. Velem egyenlőre minden okés; a szűrés eredménye csak október hónapban lesz meg. És még pszihómókushoz is be kell jelentkeznem, mert muszáj. Aztán velem más dolog nem is történt.

Dani már más tészta. Az iskola megy neki, szeret járni a suliba és nagyon lelkes is. A katicája hol felmegy, hol pedig lefelé, de alapjában nem jobb és nem rosszabb, mint a többi gyerek. Leszámítva, hogy imádja puszilgatni a csajokat, hol ennek udvarol, hol annak csapja a szelet. Bár tudom ez nála nem komoly, de már szóltam, hogy így elfutnak előle a lányok, úgy, hogy jobb, ha nem erőlteti ezt a puszilkodást. Ráadásul a szülők sem imádják ezt, nem is értem miért. Mint, ha ők nem lettek volna gyerekek…. Na, mindegy.

Ma kivételesen bementem a suliba, ugyanis Dani egyedül jön-megy. Karcsi bácsi elkapott egy percre, szólt, hogy Dani tegnap el-elbóbiskolt tanóra alatt. Hát, igen, így jár, aki nem alszik el időben. Ma beszélek Danival, és nagyon drasztikusra fogom a dolgot, este 8-kor tévét és villanyt kapcsolok ő pedig le fog feküdni aludni. Már előre tudom, hogy nem fog örülni neki, de muszáj pihennie. Ő, maga soha nem aludna,  ha nem lenne muszáj. Más gyerek álmos, fogja magát és elvonul aludni. Na, az én gyerekem erre teljesen képtelen. De ezen én most változtatni fogok. Biztos fog sírni, hogy a kedvenc rajzfilmjét nem fogja látni, de, hát ez van.

Hétvégén játszóház és modellkiállítás, hétfőn kontroll vizsgálat a Bethesdába, lesz program bőven.

Na, csók mindenkinek!

 Daninak megy a suli ezerrel. Csak úgy repül reggelente be az iskolába, már azt is nehezményezi, hogy a könyvtárig együtt megyünk, de ha már a közértbe indulok, legalább addig legyünk együtt. Aztán búcsúpuszi, és csak fut a lábain, nehogy bárki megelőzze. Lelkes, és boldog, hogy ő már iskolás, még délután is úgy kell noszogatni, hogy induljon el hazafelé most már. Remélem ez a lelkesedés kitart még jó pár évig nála. Próbálja gyűjteni a jutalom kártyákat, de nem mindenki kap, így ma is például hiába jelentkezett és rajzolt csodaszépet nem kapott.

Tegnap volt az első úszásóra. Ez azért új, mert ide írattam be a szállodába. Ugyanis ha már jobbak a lehetőségek, inkább ide helybe járjon, olcsóbb is egy ezressel, és azért nekem ez nagyon nem mindegy. Egyenlőre az is nagyon tetszett neki, csak a medence vize hidegebb, mint az előző volt. De azt mondta Dani, hogy jó volt és megy máskor is szívesen. Hát, igen, nem csodálom, melyik gyerek mondhatja el, hogy egy négy csillagos szállodába jár úszni tanulni.

Velem bonyolódnak a dolgok. Azt hiszem allergiások táborát fogom szaporítani. Először azt hittem megfáztam, de nagyon. Most már kezdem úgy gondolni, hogy ez inkább allergia lesz. Az orrom van folyamatosan bedugulva, de nem jön ki rajta semmi, csak egyszer-egyszer víz. Meg a fejemet érzem hétszer akkorának, mint alapesetben. 

Bejelentkeztem nőgyógyászatra is, mert szintén valami nem stimmel. Már riogatnak azzal, hogy rosszabb esetben lesz egy egészségügyi küret, hát én inkább ebbe bele sem merek gondolni. Először nézzen meg a doki, aztán majd meglátjuk. De parázok rendesen ettől az eshetőségtől.

Nehéz napok várnak rám, nem szoktam meg, hogy baj lehet velem. És ez roppant idegesít.

 Óóóó, hogyaza……. Dani egyik könyvéből ki kellett vágni a vagdosnivalót, plusz a betűtartóba való kártyákat. Hogy vágatnám azzal, aki kitalálta. Ez egy kemény nyolc órás meló volt. És még lesz hátra kivágni való képek és szótagkártyák. 30 oldalanként.

Na, de öröm az, hogy Daninak tetszik az iskola. Egyenlőre. Így a 3. nap után is szeretne még iskolába járni.

Pénteken kapott 3 jutalom kártyát, és ma is kapott egyet. Legalábbis ő annyit vallott be, ugyanis ellenőrizni nem tudom, mert hogy nem hozott haza semmit. Nem csak ő, hanem az összes gyerek üres táskával ment haza.

Van minden gyerkőcnek egy virág, amin egy katica van. Ez a kis katica akkor megy lefelé, ha a lurkó valami galibát okozott aznap. Na, az én fiam ma összeveszett a ceruzával, amit leejtett a földre, és valahogy nem akart Dani kezébe mászni hosszas kérlelés után sem. Így a katica lemászott a virág levelére. De megígérte, hogy holnap jófiú lesz, és a katica újra visszamegy a virágra. Dani persze rögtön mondta, hogy a Karcsi bácsi katicája is lejjebb ment a levélre, mert elkezdtek egy feladatot és később jutott a tanítóbácsi eszébe, hogy nem is azt a feladatot akarta megcsináltatni velük. Hiába, no mindenki tévedhet ugyebár.

Egyébként gyúrunk a jutalomkártyára, mert 50 kártya összegyűjtése után tanítói dicsérő oklevél jár, 100 kártya után pedig igazgatói dicsérő oklevél, plusz ajándék (ceruza, matrica, stb….). Így aztán ma megegyeztünk Danival, hogy szépen viselkedik, és jól tanul, hogy a kártyákat megszerezze minél hamarabb.

De sokat játszott, persze a legtöbbet a barátnőjével Ancsival, és a Soma fenekét megbökte háromszor, de aztán a Soma is visszabökte, és a tanítónéni még csak rájuk sem szólt, mert nem vette észre, és ez tök jó volt. 

És egyedül jöhet haza mától kezdve. Olyan aranyos volt, ahogy baktatott a táskájával délután. Reggel elkísérem, úgyis közértbe kell menni, miegymás, de egy ilyen nagy fiú, aki ráadásul 10 méterre lakik az iskolától, már egyedül jöhet haza. Délután egyszer kinéztem a kapun, láttam ott hintázott, szerencsére pont háttal volt nekem, így nem látott meg. Mikor másodjára is kinéztem, addigra már nem volt ott. Rá 10 percre pedig itthon is volt. Persze, alig jött haza, befalt egy joghurtot és már iszkolt ki a játszótérre.

Na, ezen is túl vagyunk. Mármint az első évnyitón. 

Az iskolatáska ma reggel tényleg nehéz volt, de Dani vitte hősiesen. Fél7-kor ébresztő nekem, negyedórára rá neki is kellett. Szokásos reggeli kábulat. Aztán fürdés, öltözködés. Még egyszer, immáron vagy századjára leellőriztem mindent, hogy be van-e pakolva a táskába. Elindultunk, félúton találkoztunk Dani kísérő leendő ötödikes társával. Az oviban gyors elköszönés, rohanás a suliba.
Az osztálytermükben lepakoltam a táskát, irány az udvar
. Nem sokat kellett várni, már jöttek is. Leültek a kis padokra. Szokásos himnusz, igazgatói beszéd, egy vers, egy ének. Leendő elsősök közül hárman mondtak egy kis verset. Tulajdonképpen csak az elsősök szülei voltak ott, pedig azt hittem az évnyitókon az ország fele nem dolgozik. Hát, tévedtem. Hiába, no régen jártam oskolába. Szóval fél óra elteltével vége lett. Mindenki bement az osztályterembe, Danit rögtön beültettem az első padba, ami a tanári asztal előtt volt. Bár, ő Ancsi mellett szeretett volna ülni, most kivételesen megvétóztam. Így aztán egy Soma nevű kisfiú mellett foglaltam le a padot neki. Pár perc múlva minden szülő búcsúintegetés közepette elhagyta a termet.

Én meg a szokásos bevásárlás után, a kertet gyorsan kigazoltam, kimosott ruhákat teregettem. Felmostam, stb……  És már hipp-hopp délután is lett. Daniért mentem fél4-kor
. Elmesélte mit csináltak, és hogy tök jó volt az iskolában. Na, gondoltam magamban kíváncsi vagyok, vajon meddig fog tartani ez a tökjóvoltaziskolában állapot.

Szóval fél5-kor irány a szülői értekezlet. Naná, hogy én voltam az első, de nem sokáig sorra érkeztek a szülők, mindenki nagy pakkokkal. Adtak nekünk még plusz munkát, nehogy unatkozzunk hétvégén. Betűket kell kivágni, vagy több százat, ja, és elfelejtették mondani, hogy könyvjelző is kell, na még azt is kell csinálni. Így a könyvek háromnegyede szépen hazajött velem….. Ó, úgy sem tudtam volna jobb programot hétvégére, mint több órán át vagdosni, gumizni és könyvjelzőt fonogatni fonalból. Na, de remélem egy darabig nem adnak ilyen házi feladatot….:)

És jövő hét hétfőtől Dani egyedül jöhet haza. Ha már itt lakunk az iskolától 10 méterre, simán hazatalál.

Szóval, szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi……. 

Egészen délután olyan volt a nap, mint a többi. Csak jónéhány fokkal melegebb. Úgy is mondhatnám, hogy hőség ezerrel, és még sok van sajnos belőle hátra.

Na, de a lényeg, hogy alig hazaért egyik cimbijétől Dani, máris jött fél4-kor a másik egy “havercsaj”, hogy hadd menjen át lurkó medencézni.Mondom okés, mehet, de egy óra múlva itthon legyen. Gyerkőcök elmentek, én még kicsit tévéztem, aztán fél5-kor elindultam a szokásos hátizsákokkal a gyerekek után, gondoltam kimegyünk a játszóra. Megyek a kislányhoz, mondja a mamája, hogy Norbiéknál vannak. Még beszélgettünk 10 percet…. Na, jó volt negyedóra is, de ki nézte. Szóval megyek másik országos cimborához nincsenek ott. Irány a játszótér. De ott sincsenek. Kezdtem méregbe gurulni, magamban már a heti szobafogságot helyeztem kilátásba. De csak nem hagyott nyugton a dolog, elmentem a titkos bunkerba, ám ott sem voltak, de a közeli focipályán sem. Irány vissza játszóra, mikor meghallottam Norbi kiabálását. Visszamegyek hozzájuk, mondják elment Dani nem tudják hova. Vissza a játszóra a cuccokért. Felhívom mamát, aki közli Dani otthon van és alszik. Aztaleborult szivarvégit neki…..

Hazaslattyogok, Dani fennt van, én jól legorombítom, és a szokásos prédkiációt levágom neki. Dani elpityeredik, mama védelmébe veszi. Ami igencsak ritkaság, magamban csodálkozom is rajta, hogy no csak- no csak védi Danit. Dani lefittyedt szájjal könnycseppek a szemében elmondja, hogy nagyon fájt a feje és hazajött. úgy látszik elkerültük egymást. Megsajnálom a csórikámat, megölelgetjük egymást. Tényleg látom rajta, hogy nem stimmel vele valami. Fél algopirint adtam neki. Alszik, felébred, megint alszik kicsit, megint felébred. Úgy látszik nem csak én nem bírom a hőséget, hanem ő is nehezebben viseli, mint általában. És úgy látszik ő is ugyanolyan fejfájós-migrénes lesz, mint én.

Remélem nem lesz semmi baja.

Na, a másik, hogy újra van egy hívatlan látogatónk. Dani még mit sem sejt arról a kisegérről, aki meglátogatott bennünket. Ám ez a vizit kicsit hosszabbra nyúlik, ugyanis egyenlőre ellenállt a csapdánknak. Öt helyre tettem ki ragacsot, benne finom falatokkal. De ez a kis cincogi úgy látszik nem éhes, mert még nem harapott rá. Akarom mondani, nem ragadt bele. Tegnap is láttam, amint a szobából kisurrant mamához. Mert ami van macska a környéken, azok nem fognak egeret sajnos, mert az egyik szomszédnéni előszeretettel eteti őket finom csirkelábbal, és hasonló finomságokkal. Így aztán már smafu egeret fogni. Valahol meg is értem. Ha macska lennék lehet én is inkább ennék csirkét, mint egeret. Az legalább nem büdös és nem vinnyogna.

Valóban most volt a szülinapom, köszönöm a jókívánságokat! 🙂

Na, de hiánycikkel küszködök hónapok óta. Ez pedig a nadrág. Na, nem nekem, hanem Daninak nincs egyetlen normális nadrágja sem. Szétnéztem már mindenhol, de úgy látszik 128-as méretű fiú nadrágot olyan  nehéz találni, mint a frankhiteleteseknek a kiutat a válságból. Csak ennél kisebb méretű és jóval nagyobbakat lehet találni. Néztem turkálókban, teszvesz és hasonló oldalakon. Szívesen várok nadrágcsomagot, vagy tippeket hogy hol a bánatba találok én rá való nadrágot. Mert meztelenül csak nem mehet ősszel suliba.

 Íme Dani iskolatáskája, potom 1590,-Ft-ért. Nagyon erős táskának tűnik, vastag az anyaga, széles a vállrésze, erős gumi az alja, és sokat lehet bele pakolni. Köszönöm Cora (és az ott dolgozó ismerősömnek) 🙂

Na, és ha már itt vagyok, leírom a listát (hála égnek nem extrás):

4 db vonalas füzet
3 db matek füzet
1 db sima füzet
1 db üzenőfüzet
1 db betűtartó
2 csomag írólap
2 csomag színes papír
Cipősdobozból rajzdoboz: 12 db-os gyurma, festék, zsírkréta, színes ceruza (vastag)
rajztábla, törlőruha és ecsetek
50 db rajzlap
10 db fehér famentes rajzlap
babzsák
tornacipő, fehér póló, fekete nadrág
váltó zokni (fehér)
váltócipő (suliba)
tisztasági csomag
Ablak-Zsiráf (piros)
tolltartó megtöltve (színes ceruzák, grafit ceruzák, piros-kék postairón, golyóstoll)
matek doboz (cipősdobozból): korong, pálcika, számok kartonból összegumizva
50 db boríték
kis tükör
gyöngyfűző játék
ülőpárna
játékpénz
játékóra
papír mérőszalag
2 db dosszié

Szerintem ez nem is vészes. 🙂