Nem elfelejteni 3. rész

 Dani ma reggel fél hétkor lázasan ébredt. Hőmérő mutatott 39.8 fokot. Fél algopirint kevés mézzel összekutyultam, megetettem vele lúrkót. Két óra múlva már csak 38.6 fokot mértem. Aztán fél11-re újra 39.6 fokot mértem. Kúpot adtam, mert a Nurofenem elfogyott. Bár a gyógyszertárba gyorsan bementünk és vettem egy szopogatós fajtát. Fáj a feje, szédül, bágyadt, erőtlen. Elvittem doktornénihez, aki mondta, hogy ez bizony influenza. Sok folyadék, C vitamin, és pihenés és alvás. Na, alvást nem kellett erőltetni, hazajöttünk, és két órája Dani alszik. 

Viszont a varázsló jelmeze meg szinte teljesen kész, és pénteken farsang. Azért meglátjuk, mert, ha teljesen láztalan lesz, talán az óvónénik megengedik, hogy arra a két órára, míg a mulatság tart, beengednek bennünket. Majd csütörtökön elválik.

Igen Csónakom, tényleg olyan, mint amikor akasztják az embert. A fejemet beleteszik egy ilyen hámba, két oldalt beszíjazzák, hogy ne tudjon a kobakom kicsúszni, majd egy drótkötéllel elkezdik a tarkómnál feljebb kicsit felhúz addig, míg nem fáj. Így kell lógnom a szeren most már 10 percig. Még szerencse, hogy már pár kezelés van hátra. Egyébként tényleg hat, mert  nem zsibbad a kezem, és nem fáj semmim. És a húzás után tök jó, olyan, mint ha több mázsával könnyebb lenne a nyakizmom és a vállizmom. 

Na, de szombaton voltunk a Budakeszi Vadasparkban. Bár, azt hittem nagyobb, így elég hamar körbejártuk. Nagyon jó időt fogtunk ki, sütött a nap, kellemes volt az ember hőérzete. A gyerekek nagyon örültek, és
láttak mindent. Rénszarvast, farkast, macskabaglyot, görényt, fácánt. Sőt, még a medve is kijött a barlangjából a kedvükért, bár pár perc múlva inkább visszament, túl sok volt neki a gyerekek hada. Mikor mindent bejártunk, a melegedőbe lehetett kézműveskedni kicsit. Hoztam is pár képet.

Ma voltam fogorvos bácsinál. Kicserélte a gyógytömést állandóra a bölcsességfogamba. Nagyon ügyes volt, az injekciót is úgy beadta, hogy meg sem éreztem, és a tömést is minden cécó nélkül ki tudta cserélni. Most, úgy néz ki a fogam, mint ha semmi nem történt volna vele. Teljesen észrevehetetlen a tömés. Mondom én, hogy megtartom. 😀 😀 😀 Holnap viszem lúrkót egy kis ismerkedésre hozzá. Mert csak az oviban találkoztak egy perc erejéig. Nem is baj, legalább Dani nem fog félni, ha ezentúl félévente elviszem hozzá ellenőrzésre. 

Torna után beugortam az okmányirodába, ugyanis személyim épp a mai napon jr le. Igaz, csak pénteken tudják elkezdeni a procedúrát ezzel kapcsolatban, de megnyugtattak, semmi problémám nem fog adódni miatta. Sőt, egy általam teljesen ismeretlen tájékoztatást is kaptam. Miszerint ha már van gyerekem, csináltassak neki személyi igazolványt. Néztem nagyot, hogy mi a fenét találtak már megint ki a nagyokosok odafenn?! Aztán felvilágosítottak, hogy bizony közel 2 éve megvan ez a lehetőség, illene élnem vele. Kötelező megcsináltatnom? Hát, nem, de ajánlatos. De könyörgöm minek? Külföldre nem utazunk, maximum  a fővárosba, azt is jobbik esetben kéthavonta. Ja, és arra is próbáltak rádumálni, hogy a gyerek anyakönyvi kivonatába sem ártana egy képzelt apa nevét beíratni, mert hát hogy néz ki a bejegyzés: apa neve: ismeretlen. Hát, szerintem még mindíg jobb, mint egy arctalan, bármilyen férfinevet beírni oda. Az ügyintézők egyébként nagyon kedvesek és jóindulatúak voltak velem szemben, egy rossz szavam sem lehet rájuk. 

És húzták ma a nyakam, hiába mondtam, hogy már az oviban is zsiráf volt a jelem. 4 percen át úgy lógtam, mint ha felakasztottak volna. Nem fájt, de éreztem, ahogy bal oldalon megfeszül az izom a tarkómtól egészen a lapockám legaljáig. És holnap további 2 percet fognak rátenni, tehát 6 percen át fogok lógni egy kötélen, hámmal a fejemen. Mert úgy néz ki, mint a kutyák hámja. Van más neve is, de ha agyonütnek sem jut most az eszembe. Egyébként is elfelejtettem a bankkártyakódom. 😀 😀 Pedig ugye minden hónapban használom. Igaz, csak egyszer, mikor leveszem a lóvét róla.

Ja, felhívtam a fogdokit, kedden viszem Danit hozzá. Asszisztenscsajszi mondta, hogy tulajdonképpen csak ismerkedés lesz, úgy, hogy semmi különös. Nem baj, kedden nem lesz oviba, hanem délelőtt elviszem dokibácsihoz, aztán ebéd után úgyis Ági néninél kell megjelennünk.

Holnap jövök a röntgen eredménnyel. Nagyon kíváncsiFáncsi vagyok! 🙂

 Jól be van táblázva a hetünk. Én járok gyógytornára a kezemmel. Csináltak röntgent is, de nem tudom mi az eredmény, mert csak latinul írtak rá. Valami jó, valami be van szűkűlve, de csütörtökön a doki majd megmondja mi a gond. A lényeg, hogy a bal kezem, illetve vállam fáj. Nem  nagyon, de nagyon zavar, főleg, mikor el kezd zsiborogni, olyan, mint ha ezernyi hangya mászkálna benne. Így aztán hetente háromszor megyek egyikkisvárosba tornára, meg fizikoterápiára. Kedves Mama már mondta, hogy nem fog semmit érni a gyógytorna, és csak azért megyek, hogy ne legyek otthon, stb…. Kivagyok ettől, hogy ha egy órát egyedül marad, már rosszul van tőle.

Ma volt a fogorvos az oviban és megnézte a gyerekeket. Danival mennem kell hozzá, bár nem tudom miért. A többiekhez képest Daninak gyönyörű fogazata van. Lukas foga nincs, de még hajszálrepedéseket sem fedeztem fel. Mindegyik fogacskája sziklaszilárdan áll a helyén. Bár, illendő lenne a kedves fogtündérnek, ha meglátogatná már lúrkót, mert nagyon várja, de a tejfogai nem akarnak kiesni, váratnak magukra.  Na, de jövő héten majd megtudjuk, ha elviszem hozzá. Persze iskolafogászat csak keddenként van délelőtt, úgy, hogy az aznapi gyógytornát át kell tetetnem másik napra. Holnap Mackónap van az oviban, vinni kell egy mackót, meg mackó alakú gumicukrot. Szombaton Vadaskertbe utazunk busszal. Aztán jön a fotózás, majd várjuk már a farsangot. Közben uszásra is megy a gyerek, meg fejlesztőhöz.

Új sláger van fennt Dani étlapján. A sajtos melegszendvics. Ezt eszi reggel, délben, délután, és este is. Meg most rákattant a tejeskávéra Macikávéból. Így reggelente együtt kávézunk. Csak az a bosszantó, hogy egész egyszerűen nem akar se zöldséget, se gyümölcsöt enni. Nem tudom beletukmálni, akármennyire szeretném is. Pedig aztán régen nem volt válogatós, a rozsdás szöget is megette. Most meg….. Bezzeg a multivitaminos vitakid-et na azt két pofára enné, ha lehetne. Csak hát nem olcsó mulatság, de muszáj egy kis vitaminpótlást adnom neki így téli időszakban.

A dinóvadász “‘jelmeze” megvan, nem került semmibe. Szabadidő ruhája van, hasitasi van, alfavezérlőt (legalábbis én annak neveztem el) a múltkori bababörzén találtam, dínókártyái vannak. Így aztán ezen már nem kell agyalnom.

Ja és bővült a kedvenc szavak és kifejezések is, nagyon menő most a tök jó, nagyon király, hú anyám. Miután az oviban is minden gyerek a földrengésről beszélt, a tektonikai lemez kifejezést is sűrűn használja a gyerkőcöm. Na, meg a Minimaxon szlovák, illetve cseh reklámokat is láthatunk, Dani megpróbálja utánozni. Egy-két szót már tud, bár nem tudom mit jelentenek. De az akvaparkos reklám tetszik neki a legjobban.

Dani mondani akar valamit: – Anya, figyelj, ….. izé…… tudod…… anya figyelj, …. izé….. azt szeretném mondani, hogy….. anya, …… szóval,…… csak azt,….. anya,…… (én közben türelmesen várok és nézem, hogy mikor fogja kibökni a mondandóját) hogy, …… én csak, …. figyelj, ….. tudod, …. (nem, még mindíg nem tudom) ja, csak azt akartam, …….. elfelejtettem……..

Na, ezt jól megbeszéltük, és hangosan felnevetek. Dani pedig csodálkozva néz rám, hogy mi olyan mulatságos. 😀 Ja, és ez naponta többször is lejátszódik ez a fentebb leírt párbeszéd. 😀 😀 😀 😀

Ja, és csak mellékesen megjegyzem, hogy nemsokára új ruhatárat kell vennem Daninak. Hát, én már nem bírom követni, mindent kinőtt. A nadrágjai a bokáját verdesik, a pólói is lassan a pocakját súrolják, az alsónadrágaiból most adtam oda Bencééknek vagy 6 darabot, a zoknikból is múlt hónapban csak 15 párat ajándékoztam el, mert mind kicsi. A pulóvereiből is szanálok, és már csak 3 darab van. Komolyan kész tortúra, mire reggelente találok olyan ruhát, amit rá tudok adni. Na, és persze, már 32-es cipőket kell vennem. A pénztárcám meg ugye… hát elég szűk a költségvetés.

 Hjaj, ez a gyerek, ez a gyerek….. Óvónéni szerint drága magzatom kóros anyahiánnyal küszködik. Illetve, túlzott az irántam anyaimádata. Már reggel biggyedt szájjal ment be a csoportba, és nagyon le volt hangolva, alig reggelizett, és non-stop ott ült óvónéni mellett. Délután viszont kiosont a csoportajtóig és ott várt engem. És most akkor???? Mit csináljak???? Mondjam neki, hogy drága fiam, ne szeressél annyira, mert az oviban ez már-már betegesnek tartják?!  Majd eljön még a pillanat, amikor elhúzza a kezét, nehogy meglássák, és csak lopva tudok neki puszit nyomni az arcára. Már, ha engedni fogja egyáltalán. Nem tehetek róla, hogy Dani mostanában nem Ancsit akarja elvenni feleségül, hanem engem, s csak velem hajlandó elképzelni a jövőbeli életét. Ahogy mama mondja: – nem baj fiam, majd elmúlik.

Viszont ma csináltam egy házi tűzhányót, illetve tulajdonképpen bájital lett volna, de tűzhányó lett belőle. Nem kell hozzá más, mint bármilyen üveg, és perce tömény ecet, 10- 20 %-os, az már mindegy. Ecetet beleöntjük az üvegbe, bele vagy ételfestéket, én temperát használtam, de csak annyit, hogy megszínezze a folyadékot, majd egy csomag szódabikarbónát raktam bele persze evőkanalanként, így is jó alaposan kifutott. De, hát ez a lényeg benne, hogy kifusson az üvegből. Daninak nagyon tetszett. Aztán jót birkóztunk, párnacsatáztunk.

Na, cupp mindenkinek! 🙂

Ma a délutáni séta után megnyírbáltam Dani séróját. Most nem azért, de egyre többen mondják, hogy miért is nem mentem fodrásznak. Igaz a kép kissé sötét, de baromi jó lett kisördögöm frizkója. Kár, hogy holnapra el fogja feküdni, annyira fickós lett. 🙂 Most tényleg szemrevaló pasi lett belőle. 🙂

Tudtam, hogy doktornéni megkérdezi ma, hogy ezzel miért vittem Danit hozzá. Említettem, hogy iciripicirit megfázott Dani. Ami annyit jelent, hogy alvás előtt általában bedugul a nózija egy kicsit, és napi 4 zsebkendőt használ el, aminek csak a felében van váladék, az is vízszerű, vagyis semmi baja nincs a lúrkónak. Óvóda félgőzzel megy, a középső csoportban ma összesen 6 gyerek volt, mint tudtam meg az egyik anyukától.

Szóval, óvónéni szól nekem, hogy már két napja be van dugulva a gyerek orra és kicsit folyik. Okés, mondtam, elviszem azért dokinénihez. Bár tudtam mi lesz belőle.  Dokinéni  ma természetesen csodálkozva kérdezte, hogy ezzel miért mentem hozzá. Hát, mert óvónéni is kinéz az oviból, most meg a doktornéni néz ki az orvosiból ezért a semmiségért. Tudom, hogy a legtöbb gyerek igazából és ténylegesen beteg, én sem hoztam volna ilyen semmiségért el, de, ha óvónéni ajánlja, akkor elhozom. Eddig nem volt beteg a gyerek, ma tuti elkapott valami nyavalyát, míg várakoztunk, ami természetesen majd hétvégén fog kiütközni. De reménykedem benne, hogy nem. Úgy, hogy Dani holnap már mehet oviba, kapott egy szabadnapot.

Ja, és reggel ágyba kaptam ám a kávémat! Jaj, de jó volt látni, ahogy Dani ügyeskedik és kedveskedik  nekem! Agyonpuszilgattam érte! 🙂