Nem elfelejteni 3. rész

Minden este, mikor elalszom Kicsifiam megnézlek jó alaposan. Mint ha utolsó együtt töltött éjszakánk lenne. És minden este, mikor nézlek, eszembe jut az a nap, mikor megláttam a síró arcodat, ahogy a nővér karjaival felém fordított. Egy villámcsapásnyi idő alatt tudtam, hogy igen. Ez az, amire mindig vágytam. De, amíg meg nem láttalak, nem értettem igazán mit jelent, ha az embernek gyermeke születik. És bizony ennek éppen ma 7 éve. Mint, ha csak tegnap lett volna. 

El sem tudom képzelni, mi lenne nélküled. És nem is akarom. Te vagy nekem a napfény, a mosoly, a lélegzet, az étel, az ital, a szeretet, a béke, a harmónia, a játék.

Isten éltessen Kicsikincseanyának! Dani, Manó, Szívem, Drágám, Egyetlenem, Életem, Manóvárim, Lütyőkém, Husikám, és még sorolhatnám hogy becézlek.
Nagyon szeretlek, és még 100 boldog év várjon rád! Boldog születésnapot!

(A tortáról nincs kép, mert az oviban ették meg. :D)

Úgy
látszik most Dani áll a óvónénik toplistájának élén. Na, de, hogy
miért…. Kezdem az elején, ami tegnap jutott eszembe. És naná, hogy a
játszótéren.

Danival
kapcsolatban mindig azt hittem, hogy az én fiam valami csodabogár.
Pedig aztán én láttam már ugye több száz gyereket, mióta megszületett.
De sok mindenben kilógott a sorból. Hogy mire is gondolok?

1. Nem volt nálunk dackorszak.  (10 ujjamon meg tudom számolni hányszor hisztizett, de lehet elég lenne az 5 ujjam is)

2.
Soha nem akart a konnektorba nyulkálni, nem akarta kipakolni a
konyhaszekrényt,  meginni a tisztítószereket (pedig ott volt az orra
előtt állandóan a fürdőben). A tévékapcsolgatás is kábé egy hónapig
tartott, aztán el is múlt szépen.

3. Soha nem volt önző és irigy a játékaira, rám, vagy a társaira. Nem voltak nála féltékenységi rohamok ezek miatt.

4. Soha nem bántotta a társait, az agresszió nála kimerült abban, hogy ellökte magától azt, aki támadta.

5.
Nagyon jó beteg, a gyógyszert megeszi, illetve megissza (ő a kivétel,
aki szereti a gyógyszereket, a C vitamint mindennap követeli)

6. Nyílt szívű, kedves, és barátkozó, rosszindulatnak halvány jele sincs nála.

7. Ha nem játszanak vele, először kicsit zokon veszi, de aztán szépen elvan akár egyedül is.

8. Első (na, jó néha második) szóra szót fogad, ha valamit kérek tőle.

Szóval, ő az, akire azt mondaná mindenki, hogy áldott jó gyerek. És tényleg az.
Pedig aztán ő lehetne anyuka egyetlen elkényeztetett gyereke, de nem az.

A
mai napig nem értem, ha egyik társa visszafelesel az anyukájának, vagy
hisztizni kezd apróság miatt. Nem tudom hogy lehet egy gyerek önző és
irigy, és  miért hagyják, hogy a gyerek akarata érvényesüljön a szülő
felett. 

Na,
de….. Óvónéni szól nekem úgy két hete, hogy beszéljek Danival a
következőkről. 1. A gyerek ne puszilgasson senkit, se fiúkat, se
lányokat. ( Még a fiúkat megértem, de mi a baj, hogy egyszer-egyszer
huncutságból meg akar puszilni egy csajszit?) 2. Ne birizgálja a
fütyijét (egyébként az oviban egyik társától látta, hogy alváskor azt
csinálja, és hát a példa ragadós).

Danival beszéltem, azóta nem szóltak még, hogy lenne ezzel már baj, tehát elég volt a lelki ráhatásom.

Erre
jönnek ma megint, hogy a gyerek nem iszik eleget. Elmondom, hogy azért a
napi penzum megvan neki. Nagyfiú, tudja, hogy mikor szomjas és mikor
nem. Mivel a tej számára lételem, a víz pedig másodlagos. Erre óvónéni
azt mondja, hogy ne igyon annyi tejet a gyerek, mert tejérzékeny lesz.
Hát, persze. Tejérzékeny. Alacsony vagyok én, nem hülye. Ha tejérzékeny
lenne, már rég kiderült volna, Dani még a pocaklakó volt, és már akkor
is tejet ittam, ez volt az egész terhességem alatt a fő ételem. Illetve
italom. Szerintem ezért lett ő is nagy tejivó. Tudom, csak a jóindulat
vezérli őket, ezért aztán rájuk hagytam a dolgot. Viszek be egy fél
literes flakont, abba rakjanak vizet, vagy teát, vagy akármit és itassák
meg vele, ha tudják. (Vagy most fogja a gyerek megutálni a vizet, és a teát vagy soha.)

Ja,
és a lényeg, mert szerintük ezért fáradékony a lurkóm. Mert a
meseolvasást is fekve szereti hallgatni. És ha rákérdeznek, hogy
fáradt-e, ő igennel válaszol. Könyörgöm, ha megkérdeznék tőle, hogy ő
lőtte  le Kennedy elnököt az én Drágám arra is azt mondaná, hogy igen.
Mert tudja, hogy mire megy ki a játék, amit hallani akarnak tőle, ő azt
mondja.

Na, de inkább ezzel szekáljanak, mint azzal, hogy mindennap beveri valamelyik társának az orrát nem igaz?!

Na,
a másik, de arról majd később számolok be a leendő ballagás. Már most
kezd állni a harc, de remélem 14-i szülői értekezleten már meg tudjuk
beszélni rendesen a dolgokat.

Egyébként jól vagyunk, megvagyunk. 🙂

 Tudom, minden anyának a saját gyermeke a legszebb. De ki tudna ellenállni az én sármőrömnek? 😀 😀 😀

Most már tuti itt a tavasz. Igen, tudom, az időjárás nem ezt mutatja, de hát a tavasz mint tudjuk szeszélyes. Vettem spenótmagot, meg bazsalikomot, meg kakukkfüvet és el fogom ültetni. Dani paradicsompalántái már kibújtak két hét múlva lehet kiültetni őket. Remélem idén is olyan szép termése lesz, mint tavaly.

Jelentem alássan kész a bicaj. Dani csoporttársának apukája elvitt egyikkisvárosba a bicigliszervízbe szerdán. És tessék, péntek délután már haza is hozták. És mindössze 3600,-Ft-ba kóstált az egész, úgy, hogy még két évig tuti ez a canga lesz a nyerő. És, ha kapok egyet én is májusban, akkor én is bicajozhatok két év múlva pedig megörökli majd Dani. Annyira boldog volt a lurkó, rögtön sutba is dobta a rollert, mondván az már nem kell neki. Hohóóóóó, jó lesz az még, ki tudja, hát ha jövőre a roller lesz náluk divatban és akkor bizony nem kell venni. Bár lehet, ha idén sikerül megtanulnia majd görkorizni, akkor szerintem még a wc-re is azzal fog közlekedni.

És csoda történt, három nap alatt megcsinálták a játszótéren a hintát. Szuper, legalább nem kell tiltani a gyerekeket tőle. Örülök, hogy ilyen gyorsak voltak, nem gondoltam volna. De pár hét múlva újra be fogok menni és szólni fogok, hogy ha már jó idő van, akkor intézzék el a homokcserét is, ne kelljen várni július közepéig, mint tavaly is.

Hát, ja. Végre. Úgy látszik itt a tavasz. Bár fúj a szél, de szépen süt a nap, nemsokára megyünk ki egy kicsit csavarogni.

Készültek ovis képek ugye, kirakták az indexképeket. Hát, olyan szépek rajta a gyerkőcök. És persze, nekem ugye Dani volt a legszebb. De tényleg. Olyan jól sikerültek, hogy nem tudtam ellenállni a csábításnak, és minden képből rendeltem egyet. Egész egyszerűen nem tudtam választani közülük, mert mindegyiken olyan aranyos volt. Majd csak kiszorítom a családi büdzséből valahogy. Van négy képkeretem, amiben kis macis képek vannak. Majd abba teszem őket és falon mindennap megcsodálhatom rajta kisördögömet.

Bicigliügyben még nincs előrelépés. Bár ígéretet kaptam, hogy elviszik és nyerget meg kormányt cserélnek rajta, csak győzzük kivárni. De cserébe felajánlottam Daninak, hogy ott van rollere, amit már két éve megkapott, de még nem használta egyszer sem. Lurkóm kapott is az alkalmon, úgy, hogy most rollerezni fog, míg bicaj ügyben nem lesz pozitív változás. Ha nem lesz, akkor április végén, vagy május elején lesz bicigliosztás, és kérni fogok egyet neki és egyet magamnak. Nem ártana lassan megtanulnia közúton is közlekednie.

Voltunk csütörtökön kontrollvizsgálaton. De 100%-os fújást csak ventolin adása után tudott fújni. De azért itt is van előrelépés. Májusban csak a papírokkal kell visszamennem, így megkaptam egy évre újra a gyest, Danit pedig újra visszavették tartósra. Vele majd július közepén megyek.

Iskolaérettségi is volt, és nagyon sokat javult, Ági nénivel megegyeztünk, hogy augusztusban tartunk Dani számára egy intenzívebb fejlesztést, és egy héten kétszer fogunk menni. Ági néni is elolvasta a szakvéleményt, és ő is megerősítette, hogy iszonyat sokat fejlődött Dani minden téren, bár azért van még javítanivaló.

És Nagyival is találkoztunk és olyan kincset kapott Dani, ami számára felér most a világ összes gyémántjával. Ez pedig egy cikk-cakk olló. Már neki is van, és nemcsak az oviban vághat vele, hanem itthon is. Most ez az új őrület nála, hogy ollóval kis terítőket vág újságból, rajzlapból. Úgy örült ennek az ollónak, mint ha több százezres játékot kapott volna. Hiába no, ő már csak ilyen. Az apróságoknak tud a legjobban örülni.

Egy hónap múlva lesz a szülinapja és tesco-s vonatot kért. Tescós famozdonyt és a hozzá tartozó zöld személyvagonokat. Mert már a zöld vagonoknak lejött a festése.

Tegnap nagyon elfáradt és fájt a feje is. Így már fél 7-kor lefeküdt és elaludt. Persze fél11-kor felébredt és nehezen tudott visszaaludni, szerintem én hamarabb elaludtam, mint ő.

Puszi mindenkinek! 🙂

Kezdem ott, hogy GabeszBratyókám köszi a tippet a Meixner módszerről, sokat olvastam róla így a neten, csak azt hittem, valami képi anyagot is találok hozzá, de sajna nem. Na, de ez a legkisebb gondom. :):) 🙂

A múltkor már egy nagy szabályt tanult meg Dani. Márpedig, hogy idegenekkel nem állunk szóba. Persze ezt nem egy mondatba sűrítve, jó egy órát beszélgettünk erről, közben sűrűn eszébe véstem, hogy idegennel soha nem állunk szóba. Na, a második illemóra, illetve órákat az ajtóknál próbáltam megtanítani. Vagyis, hogy a lányokat, anyukákat, egyébként a női nemet előre engedjük. Ajtót nyit, beenged maga előtt (persze én megköszönöm), majd bejön ő is utánam és becsukja az ajtót.

A következő “órán” felírom egy nagyobb papírra a telefonszámomat és a 112-es sürgősségi számot. Ha én nem vagyok otthon, csak ő és mama, és mamával valami galiba lenne, akkor engem fel kell hívnia. A másik pedig akkor, ha valami oknál fogva én nem venném fel (ami totál kizárva, de az ördög nem alszik mint tudjuk). A papírt kirakom a szoba falára a telefon mögötti falra, hogy jól lehessen látni. És felhívatom majd magamat vele. Elvégre a számokat tudja, csak még soha nem telefonált ilyen módon. Maximum Nagyival a mobilomon, de ugye sohasem tárcsázott még rajta. Hát, ideje megtanulnia a vezetékes telefon használatát is. Legalábbis vész esetén.

És ma az én édes drága kicsi nagyfiam újra bebizonyította, hogy kíváló kukta. Életem első Kijevi krémesét sütöttem meg. Ehhez persze szükségem van segítségre, mert hát egyedül mire is mennék? Dani sürgött-forgott, tojás fehérjét vert fel habbá, rákente a megsütött tésztára, diót szórt rá, sőt, még tésztát is nyújtott. Szóval élveztük az együtt töltött cukrászati finomság elkészítését. Remekül szórakoztunk közben. És ami a lényeg, hogy a tálat is kinyalhatta. Ez mindannyunk gyerekkori meghatározó élménye, hát ő sem maradhat ki ebből. És olyan finom lett a süti, hogy bizony nagyon vigyáznom kellett nehogy túlegyem magamat belőle.

Hoztam képeket is. 🙂

 Hogy lettem anyából egy Isten, illetve Istennő? Dani ugyanis azt hiszi rólam, hogy én vagyok a mindenttudó, mindentlátó, mindentmegcsináló. Tegnap este közölte, hogy én vagyok a legokosabb, legügyesebb és legszebb anyuka a világon. Ezt idáig nem mondta, viszont miután tőlem hallotta vagy százszor, hogy ő nekem a világon a leglegleg, így most jutott eszébe, hogy ezt viszonozza. Miután egy hete úgy döntött, hogy még sem dínóvadász lesz felnőtt korában, hanem inkább mozdonyvezetővé avanzsál vissza. Egy hete a tube-on mozdonyokat és terepasztalokat néz, és vele együtt nekem is néznem kell ugye. Ráadásul azt hiszi, hogy én, mint mindentmegtudcsinálni Istenség, majd pár perc alatt meg tudom neki csinálni a terepasztalt, és ő vígan villanyvasutazhat. Nem tudja kis agyával felfogni, hogy azokat a maketteket is felnőttek csinálják, és nem gyerekek. És nemcsak sok munka fekszik benne, hanem rengeteg pénz. És persze tudás, amivel én még nem rendelkezem. Mivel a pénz értékével ugye azért nincs tisztában, így azt sem tudja felfogni, hogy azért egy mozdony 60ezer-ért lehet beszerezni, és hogy ez mama nyugdíja és anya gyes-e viszonylag édeskevés. Most már úgy gondolom, hogy ha dínóvadász lenne, az sokkal kevesebb anyagi befektetéssel járna, tehát felőlem nyugodtan maradhatott volna a palentológus szakmánál.

Persze ő azt látja, hogy anya vásárol be, anya vágja le mindenki haját, anya cseréli le a villanykörtét, anya varrja a jelmezt, szóval mindent én csinálok, így szentül meg van győződve, hogy én valóban mindenre képes vagyok. Azért bevallom, már lassan ott tartok, hogy elméletben valóban meg tudnék csinálni egy terepasztalt, annyi blogot jártam be és néztem és olvastam, hogy ott tartok, már csak valaki megszponzorálna, tényleg simán el tudnám készíteni.

Na, de más. Van a falunkban egy nagyon jó kezdeményezés, és már csak azt sajnálom, hogy egy hónapban csak egyszer van ilyen. Szóval minden hónapban egyszer van egy délután. Összegyűlnek az emberek, családok, gyerekek és össznépi játszás van, és beszélgetés egy pohár teával és zsíros deszkával. Tegnap délután elmentünk, és remekül éreztük magunkat. A gyerekek labdáztak, rohangáltak, ping-pongoztak, lufikat hajkurásztak. A felnőttek pedig beszélgettek, kártyáztak, stb… Nagyon jó ez. Következő alkalommal viszek egy kis muffint is meg tollast. És nekem külön öröm volt, hogy végre beszélgethettem olyan dolgokról is, amik végre nem a gyerekről szóltak.

Visszatérve egy régi kérdésemre, hogy ki tudja megfejteni, hogy mit jelent a heti huti gréndzsörsz, hát jelentem mai napig nem sikerült megfejteni. Viszont egy valamire rájöttem. Az alábbi dalrészletre ki ismer rá:- stáp-stáp-stáp stéjuáp, stéjuáp….. Na? … Valaki? … Hát, jó, elárulom. Ez a régi Bee Gees szám, ami a Szombat esti láz című filmből van. – há-há-há sztéjin álájv, sztéjin álájv – csak Danis fordításban hangzik el. 😀 😀 😀 Jó mi?

Vigyázzatok magatokra! 🙂

 Megvolt újra az iskolaérettségi. Értékelő papírt még nem kaptunk, de ovis szakvéleményt igen.

Tegnap volt szülői értekezlet. Elmentem, hát ha tudnak újdonságot mondani. Bemutatkozott a két tanító, és nagyon örültem, hogy lesz egy tanítóbácsi is. Karcsi bácsi, vaskos termetű, és nagyon fiatal tanítóbácsi. Egyrészt azért örülök ennek, mert nagyon elnőiesedett ez a hivatás, és bizony több férfi elkéne az iskolákba. Másrészt azért örülök, mert ugye Daninak semmilyen férfiminta nincs a közelében, és egy “keményebb” férfi kéz, aki ráadásul tanítóbácsi, bizony jót fog tenni neki. A tanítónénit tulajdonképpen gyerekkorom óta ismerem, a lehető legjobb tanítónéni, akit csak kívánni lehet.

Iskolaotthonos az intézményünk, ami újra nagyon jót jelent. Hisz a gyerekek nem fognak hazahozni házi feladatot, hisz ott meg csinálják. Nem padokban fognak tanulni, hanem asztaloknál kisebb 4-5 fős csoportokban. Úgy néz ki, hogy 25-en lesznek egy osztályban, ez nagyon megfelelő.

Néztem a neten, de sehol sem találtam a Meiszner módszerről. A gyerkőcök ilyen módszer alapján fognak tanulni írni és olvasni. Annyit hallottam róla, hogy nagyon jó, hisz ezzel a módszerrel csökkenteni lehet a diszleksziára és a diszgráfiára való hajlamot. Daniék lesznek a tesztosztály, ők lesznek az elsők, akik e módszer alapján fognak majd szeptembertől tanulni.

Beszéltem Mara nénivel, ő a gyerekpszichológus, illetve ő csinálta már tavaly is az érettségi tesztet. Pár perc erejéig elkaptam. Megnézte újra Danit, és elmondta, hogy bizony ég és föld a tavalyi és mostani Danit. Hatalmasat fejlődött minden téren, bár még akad tennivaló rajta. Mondtam, hogy tudom, hogy sok mindent kell még tennünk, de már látom az alagút végén a fényt. Viszont a suliban Danit két gyereknek kell majd venni a tanítóknak. Vagyis Danira kétszer annyi energiát és figyelmet kell majd szentelniük, mint egy normál gyerekre. De erről majd később úgyis beszélni fogunk, a két tanítóval leülünk egy kis beszélgetésre, és megvitatjuk, hogy Danival hogy és miként kell majd bánniuk.

 Dani jól van, kutya baja, csak az étvágya lehetne jobb, mert bizony lefogyott, esküszöm 2 kiló lement róla 3 nap alatt. Mikor fogja visszaszedni nem tudom, de jobb, ha igyekszik. Én viszont igen csehül vagyok, legszívesebben egész nap feküdnék, de, hát ez van, a muszáj nagy úr. Én nem lehetek beteg még úgy 30 évig biztos.

De….. Elmentünk a farsangi buliba ma, csuda jó volt. Igaz a legfontosabb dolgot hagytuk itthon. Hát, a varázspálcát. Bár igazából szerencsére senki sem hiányolta. És még valami. Volt fánkevő verseny, és Dani és én nyertük meg.  :DDDD Pedig nem szeretem a fánkot, viszont a gyerekért ugye mindent megteszünk.  Hoztam pár képet.  

 Kicsit jobban van Dani. Tegnap óta ki sem kelt az ágyból, igaz most öt perce kelt fel, a fotelből nézi Chuggington sorozatot a Minimaxon. Tegnap este még igen lázas volt, szinte egész nap aludt, fél óránként keltettem fel, hogy pár kortyot igyon. Ma azonban még nem volt láza szerencsére. Sikerült pár korty vizet beleerőltetnem, de ami még jobb, hogy pár kiskanál krumplipürét és néhány szem háztartási kekszet is megevett. És kortyonként, de iszik is. 

Én sem vagyok túl jól, de nekem állnom kell a sarat, én ugye nem lehetek beteg egy kicsit sem. De csak túl leszünk ezen a fránya víruson, és jövő héten már nem is fogunk emlékezni erre a pár morcos napra. 

És mivel Dani éppen jobban érzi magát, megcsináltam neki a végleges verziójú varázsló jelmezt. Nagyon tetszik neki. Ügyes anyuka tuti két óra alatt megcsinálta volna, nekem 2 napomba telt. De kész, manóvári örül neki, és remélem pénteken fel is veheti.