Nem elfelejteni 3. rész

 Juhéjjjjjjjjjj, hurráááááá! :)))))))))) Hogy mi a nagy örömöm? Hát, Dani tud két keréken biciglizni. Na, jó, azért, hogy tud némi túlzás. Kicsit nagy túlzás. De 100 métert simán meg tud tenni, ha az úton nincs kanyar és kátyú, és nem kell fékezni. Ma egy kicsit kertészkedtünk, elültettük a paradicsompalántáit. Hát, nem tudom megmaradnak-e, de Dani már nem tudott várni tovább, így engedtem, hogy kiültessük a kis palántáit. Aztán utána gondoltam egyet, leszedtem a pótkerekeket, és kimentünk. Az első pár kört végigfutottam ugye Danit segítve. Hát, futóbajnok sosem voltam, a hátamat nem éreztem 5 perc után, a combjaimban az izmok beálltak, a  nyelvem lógott, mint Pimpának a mesében. Lihegtem és pihegtem, és hörögtem, a szívem ki akart ugrani a helyéből 50 méter futás után. Hiába no, eltespedtem. Aztán azért a 3. kör után mondtam lúrkónak, hogy most elengedem, mert én már kivagyok, mint a liba. És lőn csoda, fiam 20 métert simán egyedül karikázott. Hatalmas éljenzés, és tapsorkán kísérte a mutatványt, elkezdtem énekelni a Halleluja címü részletet az ismert műből. Dani büszkén mosolygott. És nem bátortalanodott el, mint tavaly, és nem vette el a kedvét semmit, utána már merészen ragaszkodott ahhoz, hogy majd ő egyedül. Szóval van még finomítanivaló a biciglizési technikáján, de alakul a dolog, és tetszik neki. Ja, és azért utána befigyelt egy gombóc fagyi otthon tejszínhabbal és édes, színes cukormázas cukorkával a fagyi tetején.

Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja, haleeeeeelúúúújaaaa! :DDDD

(kép holnap várható)

 Szombaton Nagyizni voltunk, kapott egy ugráló labdát, aminek nagyon örültünk. Kölcsönkértünk egy elektromos pumpát, így aztán perc alatt felfújtuk. Nagyon jó, mert amellett, hogy muri, még jó hatása is lesz remélem.

Vasárnap játszóházba volt Dani a Teszkóban, na, onnan aztán úgy kellett kiimádkozni, de mindent megért, hogy jót szórakozott.

Ma voltunk Ági néninél, aki kezelésbe fogja venni Danit. Ma csak felmérte, de május 10.-től viszont minden héten egyszer csak Danival fog foglalkozni. A felmérésen az derült ki, amit eddig is tudtunk, hogy Daninak nincs egyensúlyérzéke, nincs térérzéke, nincs memóriája, nincs koncentrálóképessége, nincs kialakulva a kézdominancia, és habár nem hiperaktív, ennek ellenére a hiperaktivitás “tüneteket” produkál. Apropó kézdominancia, szinte mindent jobb kézzel csinál, de például a minitenisz ütőjét bal kézben fogja, és úgy üti a labdát. Nem lesz egy Agassi, de jobb kézzel még ügyetlenebb, úgy, hogy azzal üt, amivel ügyesebb, és bal kézzel tényleg jobban és szebben üti vissza a gumilabdát. Mivel, jövőre ugye sulit kezdi, ezt bizony helyre kell tenni, és kevés az, hogy tornázik, és én a magam kútfője után és internet után próbálok segíteni.Na, és persze egy fülészetre is el kell vinnem mindenképpen. A felmérés 3500,-Ft-ba került, és heti egyszeri foglalkozás 1500,-Ft-ba fog kerülni. Itt csak Ági néni és Dani lesz jelen, én egy órára el fogok tűnni, legalább felfedezem a falut.

Aztán elmentünk a kötelező 6 éves oltásra, ez pikkpakk megvolt, viszont védőnéni nem volt ott, majd holnap megkeresem, hogy a kötelező hallásvizsgálatot és szemészeti vizsgálatot megcsinálja. 

Ma egy bodobácsot talált, betettük egy befőttesüvegbe, skatulya lett az ágya, még füvet is tettünk bele, nehogy éhen haljon. Penninek (Volt rajzfilm után szabadon) keresztelte el Dani a kis bogarát. És persze, vadul itatná a szegény kis jószágot.

Na, meg az új hóbortja, nem tudom honnan vette, de előbb-utóbb ez is kiderül. Szóval a múltkor talált itthon egy 20 Ft-ost. Azt ő elnevezte szerencsetallérnak. A tallért bele kell ejteni egy pohár vízbe, és közben kívánni kell valamit. És, akkor majd a tallér teljesíteni fogja. Ma legalább ötször végigcsinálta ezt a rítuálét, majd a többi (3db) tallérja közé tesszük.  Mert, ha összegyűlik sok-sok tallér, akkor Dani úgy gondolta, hogy vesz magának egy külön számítógépet, ami csak az övé lesz. Hát, ehhez bizony sok tallért kell összekuporgatnia annyi bizonyos.

És nem akar többet kosároviba menni. Mert, hogy Danit idézzem: – Anya azért nem akarok kosárra menni, mert olyan uncsi, hogy annyit kell futkározni. Hát, jó, ha nem akar, akkor nem erőltetjük a dolgot. Elvégre ő tudja. 

Pusz mindenkinek!

 Ma lett a kis ördögöm 6 éves. Boldog születésnapot kicsifiam! Isten éltessen sokáig!:)))))))

Ma bevittük a csokitortát az oviba, ahol ebéd után elfújta a rajta lévő gyertyákat, és kapott egy kis sünifigurát, amit az óvónénik csináltak. Mivel a süni csoportba jár, ilyen alkalomra minden szülinapos és névnapos gyereknek kedveskednek ilyen aprósággal. És teljesítették 3 kívánságát, egy játékot, egy dalt, egy mesét ő választhatott ki aznapra.

Itthon várta az kis órája, meg egy malom, amit a vasútjához tud illeszteni. Vettem egy távirányítós mozdonyt, viszont valaki leszerelte a mozdony elemtartóját. Sajnos csak most vettem észre, ugyanis az illetőnek sikerült úgy visszacsomagolnia, hogy nem vettem észre. Azt hittem Dani fog örülni neki, de nem nagyon látszott rajta. Vártam az ujjongást, hogy végre van saját külön bejáratú órája. Hát, az ováció elmaradt.

Egyébként mostanában tényleg próbára teszi a türelmemet, egész egyszerűen nem hallgat a szép szóra, mint, ha két hete elmentek volna itthonról nála. Én pedig az idegösszeomlás határán vagyok. És persze ártatlan szemekkel megkérdezi, hogy anya miért vagy boldogtalan? Nem vagyok boldogtalan, csak tehetetlennek érzem magam, mikor sorra csinálja a buta dolgokat. Viszont ma felhívtam egy fejlesztőt, aki főállásban otthon foglalkozik gyerekekkel, ráadásul itt a faluban dolgozik és nem is túl messze tőlünk. Hétfőn délelőtt 10 órakor jelenésünk van nála, utána úgyis mennünk kell oltásra. Ezer forint egy alkalom, ez egyáltalán nem sok, főleg, ha csodát tud tenni Danival. Rajzolásban most nagyon szépeket rajzol.

Nos, a képen ugye látható egy ház, fa, egy nagy körhinta, egy mászóka, aminek a csúszda része nem látható, egyébként ilyen van a játszóterünkön, egy nagy léghajó, szép kék az ég, és felhők is vannak, na és persze a napfogyatkozás (Dani szerint ezért nem sárga most a nap), és persze elmaradhatatlan szivárvány. És mindez szép színesben.

 Két napja Daniba belebújt a kisördög. Lehet ez a bolond idő az oka, de agyamra megy a szétszórtságával és a kis rosszaságaival. Mint a Szabó Lőrinc vers, amit úgy két éve befirkantottam ide. Mármint az első részbe, csak most kicsit átköltve, Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével egy óriás, Dani ne kalapáld a bútort, Dani hova mégy, mit csinálsz, jössz le rögtön a garnitúráról, ide a kést, nem szabad, rettenetes, már megint lekaszáltad a teli poharadat az asztalról. Hiába szidtam, fenyegettem, nem is hederített reám, csúzlinak használta a vonatát egész délután, a rudis papírt fecnikre vágta, és felboncolta az újságokat, most nagyobb vagyok, mint te, mondta, s a fotel tetejére állt. Nem bírtam vele, tönkrenyúzott, de azért tetszett a lúrkó, s hogy elfenekelni ne kelljen, a büntisarokba vittem.

Ráadásul hogy jártam?! Ó, én balga, én hülye, én ostoba, én elővigyázatlan. Egy hónapja vacakol a gépem. naponta  20-szor kell újraindítani, mert lefagyott. Kaptam a tippet, újra kéne telepíteni a rendszert, mert 3 évente nem árt. Na, felhajtottam ismerős fiát, aki állítólag nagy zseni ezen a téren. Ma, persze, pont ebédfőzés kellős közepette megjelent. Leszedett mindent, felrakta az új programot. Igen ám, de aztán a net nem akart működni rajta. Felhívtam a t-home-ot, vagy t-com-ot tetszés szerint, 750,-Ft pótdíjért elmondták, hogy mit kell rajta csinálni. Na, ez simán ment. Aztán fiú elment, én meg el kezdtem keresgélni a programokat, amik még kellenek. Na, itt kezdett elszakadni a cérna. Ugyanis kedves Imi fiú azt nem mondta el, hogy most akkor tényleg szó szerint mindent fel kell tenni újra a gépre. Én meg ugye tök analfabéta vagyok az ilyen dolgokhoz, abszolút nem tudom mit és hogyan kell csinálni. Így történt, hogy egy csomó helyre külön engedélyeztetnem kell, hogy a rókám beengedjen egy-két oldalra, Dani játékai, amik eddig mentek, azok most már nem mennek, hiába tettem fel a szükséges programot, akkor sem megy, sztrájkba kezdett. Hangszóróm is tök süket, úgy, hogy ma szinte az egész napot azzal töltöttem, hogy mit és honnan szedjek le. De perpillanat feladtam.

Hétfőn megyek teszkóba tortáért, mert kedden tölti Danifijú a 6. évét. Csokitortát kért, és legyen a közepén házikó. Na, ezen még ötletelnem kell, honnan fogok szerezni neki marcipán házacskát, vagy valami hasonló dolgot. Ja, és persze az ébresztőórát is meg kell vennem, meg néhány váltósínt. Persze pont hétfőre mondják a legcudarabb időt, de jó volna eső nélkül kibirná az időjárás, míg haza nem érek.

Hú, nem fényképeztem le, de Dani olyan klassz hajót rajzolt, meg tengert, még a vasmacskát is lerajzolta, amint engedik le a horgonnyal. Csuda szép volt, nagyon megdícsértem.

Na, és azonkívül újra kiderült, hogy lúdtalpas a drágám, úgy, hogy megint kap egy szandit, legalább egy évre megint nem kell vennem az oviba benntiszandit, és ráadásul nagyon jót tett neki addig, míg nem ment tönkre. Pedig aztán Dani tényleg csak az oviban visel benntiszandit, itthon állandóan mezítláb van, és egész nyáron mezítláb rohangált mindenhova. Ja, és laposháta van, amit nem tudok, hogy micsoda, de úgy hallottam, hogy az merev hátizmai vannak. 

Majd elfelejtettem, levágtam manó haját egy kicsit. Na, olyan szépen végigülte, és annak örült  a legjobban, hogy végre teljesen egyedül fürödhetett, még a tusfürdőt is ő önthette ki magának. Az ilyen dolgok nála jutalomszámba mennek, viszont azóta is kiköveteli magának, hogy egyedül zuhanyozhasson. Jó, persze, tudom, itt az ideje, hogy egyedül is meg tudja csinálni, de idáig igényelt engem is. Nagyon boldog, hogy 10 percig ott locspocsolhat egyedül, dúdorászik, kicsit még játszhat is a tus alatt.

Na, puszi mindenkinek, legyetek jók, ha tudtok.

Hát, orvos mondta, almát még ehetek. :)))))))))) Á, nem voltam dokinál, én akkor megyek oda, ha visznek. Már a javán túlvagyok a megfázásnak, de még mindíg köhögök, és folyik az orrom is, meg alig kapok sokszor levegőt, de nálam a nátha 3 hétig is eltart. Szóval, előbb-utóbb majd csak túlesek rajta és akkor október végéig nem lesz semmi bajom.

Danim köszönöm szépen megvan és él és virul. Az íróasztal ajtaját addig birizgálta a lábával, míg ki nem jött helyéről. Pedig vagy ezerszer figyelmeztettem, hogy nagyon mérges leszek, ha leszedi azzal, hogy arra támaszkodik a lábával. Jól leszidtam, főként az esett neki rosszul, mikor erélyesen azt mondtam összeráncolt homlokkal, hogy: – Nagyon haszontalan fiú vagy és borzasztó mérges vagyok rád! Úgy sírt, mint a záporeső úgy egy percig, aztán azt mondta: – Nem baj anya majd megcsinálod! Hát igen. Majd megcsinálom. Csak ilyen zsanért, vagy mijarákot kell vennem hozzá. Hétfőn úgyis mennem kell tortáért teszkóba, ott van obi, vagy praktiker, vagymiaszösz, aztán nézek hozzá alkatrészt és megcsinálom.

Oviban volt locsolkodás. És Andinéni mondta, hogy a kis vers, amit Dani mondott nagyon aranyos, írjam le neki:

Húsvét napján mi jutott eszembe,

egy kis rózsavizet veszek a kezembe.

Most, hát kedves lányka, kérlek szeretettel,

hadd öntözzelek meg, egy kis szagos vízzel. 

Még egy anyukát is meglocsolt, délután öltözés közben, na és persze, hogy a kis kölnisüveget leejtette és össze is tört. Hát, azt a szagot (direkt nem illatot írtam) még ma is éreztük az öltözőben. :))))) Persze, azért hazafelé nagyon megdícsértem, hogy ügyesen elmondta a verset.

Ez aztán már mestermű Manóvárimtól, kezd Picasso lenni. :))) A képen ugye napocska, meg házikó, meg fa, és ott van egy fiú, aki egy nőt akar (idéztem Danit). Vagyis szeretne egy lányt, aki segít neki hídat építeni a folyó felett. És a világoszöld kacskaringós vonalak mindenhol, az szél.Mert, hogy fúj a szél is. És mivel rákattant a filctollra a kedves lúrkóm, azért örülök,hogy egyre színesebben rajzol, már nem nagyon ragaszkodik a feketéhez. Bár a filctollnak egy átka van, hogy sajnos mindent befog, legfőképpen a ruhát.:)))
Na, puszi mindenkinek! :)))))))

Miért van, hogy ha nagyon megfázom, de kajakra, akkor az ínyem is begyullad. Most nem tudom mim fáj jobban, a torkom, vagy a fejem, vagy az ínyem, vagy az orrom, vagy a fülem. 🙁

Tegnap este beszélgettünk a mese után Danival. Egyszer csak azt mondja nekem:

– Anya, ha mama meg fog halni, akkor csak ketten maradunk itt a lakásban ugye?- Hát, szívem, nagyon remélem, hogy még nagyon sokáig fog élni a mama.- Persze, csak viccelődve mondom anya.- Ja, hát ha nem komolyan mondod, akkor igen szívem, ketten maradunk itt.- És akkor, ha te is meghalsz, akkor már csak egyedül fogok itt lakni.- És aztán mit fogsz csinálni?- Hát elköltözhöm, mert akkor senki sem tud vigyázni rám.- És hova költöznél?- Hát, Norbiékhoz.(nagy haver)

Aztán egyszer csak megint megszólal: – Anya, mikor nulla éves voltam, akkor laktunk egy nagyon pici lakásban ugye? – Igen drágám, laktunk ilyen lakásban. – És olyan pici volt, hogy a konyhában aludtunk. – Valóban jól emlékezel, tényleg ott aludtunk. – És, anya emlékszem ám a játékaimra, mindre, az összesre.- Ó, hát ez igazán nagyszerű, de vajon arra emlékszel-e, hogy hol volt a tévénk? – Igen anya, ott volt a hűtő tetején, és egyszer felébredtem, és piros szemek néztek rám, és aztán visszaaludtam, mert a tévé piros gombja volt csak. (a készenléti lámpára gondolt).

Nagyon megdícsértem, amiért ilyenre visszaemlékezett, remélem ma is lesz ilyenben részem. :))))))))))

Ja, és baromi csúnyán megfáztam, fáj a torkom, miegymáshasonló, most kúrálhatom magam.

 Jaj, ma csuda jó napom volt. Uccsó pillanatban megbeszéltünk Bambival, hogy Ben babával együtt meglátogatnak, ha már erre visz az útjuk. Alig vártam, hogy ideérjenek. Sajnos nem sokáig voltak itt, de hát…… Bambi pont olyan, mint a blogban, aranyos, kedves, közvetlen, barátságos. Beni meg… Hát, valami tündér pofa. :))))))))))) Anyum rögtön pártfogásba is vette a nagyfiút, hogy pár szót tudjunk beszélni nyugodtan. Úgy látszik Ben jól érezte magát az első perctől fogva, jött, ment, mászott, keresztül-kasul bejárta a hatalmas 38 nm-es kis lakásunkat, jókat nevetett és dumált.:)))))))) Sajnos hamar elrepült az az egy óra, és utazniuk is kellett tovább. De, ha erre járnak, akkor mondtam, hogy mindíg ugorjanak be hozzánk, elvégre jövet-menet útbaesünk. És bármikor szívesen látjuk őket.

Ma megkaptam Daniról a szakvéleményt. Szép, kis három oldalas tanulmány. Kiemeltem pár dolgot belőle. Majd elviszem Andihoz, akinél már ugye jártunk és a tornát is ő írta fel. Hát, ha tud valami okosat mondani, mert én egyenlőre még tanácstalan vagyok, ugyanis jelenleg ebben is magamra vagyok hagyatkozva, és semmi pozitív megerősítést nem kapok senkitől.

1. Dani a vizsgálati helyzetben kedves e nagyon visszafogott, gátolt gyermek benyomását kelti. Szomatikus fejlettsége kissé elmarad életkori szintjétől, fogváltás még nem kezdődött el. A csoportos vizsgálati helyzetben magatartása visszafogott, feladattudata, feladattartáa kialakulóban van. Figyelme felkelthető de könnyen elterelődik. Az egyéni helyzetben együttműködő, spontán módon verbalizál. Folyamatos támogatást, megerősítést igényel. Önálló munkára nem képes. Mozgása összerendezetlen.

2. Ábrázoló kézsége: jobb kezes, de először a bal kezébe fogja a ceruzát, majd átteszi. Ceruzafogása bizonytalan, vonalvezetése egyenetlen, nyomatéka gyenge. emberrajza fejletlen, szem-kéz koordinációja fejlesztésre szorul. Grafomotoros tempója lassú.

koránál fejletlenebb szintű válaszokat ad.

4. Számfogalma: 5-ös körben kiala3.
Általános tájékozottsága: Közvetlen környezetére vonatkozóan vonatkozóan megfelelően
tájékozódik. Időben és térben bizonytalanul, sok hibával tájékozódik.
Testsémája és lateralitása kialakulatlan. Problémahelyzetekben életkult, 10-es körben kialakulóban. A mennyiségek együttes felfogására és megnevezésére apró bizonytalanság mellett képes. Relációk felismerésére és megnevezésére képes. Műveletek végzésére 5-ös számkörön belül képes.

5. Hangképzését tekintve kissé beszédhibás, szókincse szegényes, fejlesztésre szorul.

6. Összefüggéseket sok segítséggel,  kérdésekkel ismeri fel. Hasonlóságokat, analógiákat részben képes megnevezni. Részekből egész formát minta alapján lassan, de ki tud rakni.

7. Vizuálisan gyenge, verbális figyelme gyenge, rövid és hosszútávú emlékezete egyaránt gyenge, fejelsztésre szorul. Számemlékezete 4 elemre terjed ki.

Fejlesztés során kiemelt fontosságú: finommotorika fejlesztése, szem-kéz koordináció fejlesztése, verbális és vizuális memória megerősítése, auditív és vizuális differenciáló készség fejlesztése, mozgásfejlesztés

Egyébként most a tornával kapcsolatban, hát igen. Perpillanat feladtam. Egész egyszerűen falba ütközök nála, nem használ semmi. Se dícséret, se ösztönzés, se zsarolás, se semmi. Az órákon át folytatott harcok már kiveszik az energiámat, és ha nagy nehezen megcsinálja, komolyan én fáradtabb vagyok, mint ő. A monotonitást annyira nem tudja elviselni,, hogy már a torna szó hallatán sírva fakad.

Van egy mesekönyv, amiben nagyon rövid kis mesék vannak. Minden nap felolvasok belőle 5 mesét, és minden mese után vissza kell mondja, hogy mi is volt benne szó. Általában csak a végkifejletre emlékszik, és arra is rosszul.

Hosszú út áll előttünk. Ugye mondták, hogy beszélgessek vele sokat. Azt teszem, de nagyon nehéz beszélgetni egy olyan kisfiúval, akit nem érdekel semmi. Néha az az érzésem, mint ha egy teljesen más bolygón élne. Egy olyan bolygón, ami csak az ő világa. És kifejezetten utálja, amikor ebbe a világba kell visszalépnie. Néha szeretnék belelátni, hogy, amikor az ő világában van, akkor az milyen világ. Mi az, ami ott jó, és mit tudnék tenni ebben a világban, hogy ez is olyan vonzó legyen, mint amilyen az agyában lakozik. De egyenlőre nem akar erről beszélni velem.