Nem elfelejteni 3. rész

 ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, komolyan……… .((((((( Szóval most voltam házidokibácsinál anyu papírjával. Hát, komolyan először lemerevedtem. Még engem cseszett le, hogy miért én vagyok ott és miért én vittem a papírt. Mondom neki azért, mert anyu két éve nem jön ki  a lakásból, megbilincselve nem hozhatom elé. Mert, hogy akkor ő, mármint a dokibácsi ne is várjuk,hogy alkalomadtán eljöjjön. Nem is vártam, válaszoltam, nem azért jöttem hozzá, hogy megkérjem erre a nagy feladatra. Csak ez történt, itt a papír. Elmondtam, hogy anyum a lelkemre kötötte, hogy mondjam el dokibácsinak, hogy leszögezi, ő nem hajlandó elmenni sehova semmilyen vizsgálatra. Se kocsival, se velem, se nélkülem, se sehogy. Csak írjon fel valami gyógyszert, ha tud, ha nem akkor így is jó neki. Aztán 5 perc után már normálisan beszélt velem, mikor eljutott a doki tudatáig, hogy talán igen, a pánikbetegség azzal is jár, hogy beteg nem biztos, hogy el tud menni az orvosig. Egy 69 éves beteg az meg főleg. Ráadásul anyu csökönyös, makacs, én nem tudok hatni rá, tegnap az ügyeletes dokibácsi sem tudott ráijeszteni. Sajnos. ÁÁÁÁ, komolyan, és még én érzem magam rosszul anyu miatt. Mert engem szidtak le helyette nem is akárhogy.

Na, és persze Dani hipohonder hajlama ma megint előjött. Komolyan a fiam szenvedélybeteg lesz előbb-utóbb. Neki mindíg fáj valamije és persze rögtön követel valami gyógyszert. Persze tudom, ez is valami lelki nyavalya a gyerekemnek. Lehet, figyelmet követel tőlem. Na, jó, de könyörgöm egész nap nem csünghetek rajta és lesni minden szavát és óhaját. Na, remélem az ovi majd segít rajta. Mert lehet csak az unalom teszi.

 Köszönöm Bambu a kedves hozzászólásodat! 🙂 Jaj, lányok, örülök, hogy hiányoltok, de most jelentkezem, mert muszáj. Hát, tényleg nem írtam jó sokáig, mert idáig egészen unalmas napokat éltünk. Mondom idáig.


Van egy kedves régicsetes barátnőm Móni és van egy aranyos kisfia Krisztofer, aki egy évvel idősebb, mint Dani. Na, tegnapra sikerült összehoznunk egy randit, kimentünk a Margitszigetre. A fiúk ettek egy-egy gombóc fagyit, mire hirtelen, mint akibe belecsapott a villám, Dani elkezdett hisztizni, hogy ő azonnal haza akar jönni, mert bogár ment a szájába, és beteg lesz tőle, tehát azonnal gyógyszer kell neki.  Csak néztem, mert Dani még soha nem produkált ilyet, akárhol is voltunk. Nagy nehezen elfelejtette, de óránként 5 percig hisztizett, mert akkor eszébe jutott, hogy bizony haza akar jönni, mostazonnalrögtönizibe, mert, hogy ugye a bogár, meg a gyógyszer, és neki fáj a hasa, meg hányingere van…….. Én csak álltam teljesen tanácstalanul, hogy mi ütött a gyerekembe?
Hazafelé szerencsénk volt, mert elértük a vonatot,  5 percet késett
, így még ülőhelyünk is lett. Hazafelé teljesen kitikkadva jött, csendben szenvedett, nagyon fáradt volt.

Belépünk az ajtón, és mit látok? Anyum a földön fekszik tehetetlenül. Nagyon megijedtem, remegett kezem-lábam. Daninak szóltam, hogy azonnal menjen be a szobába és ki se jöjjön onnan, mert mama elesett. BoltosÉvi éppen kinnt állt a boltjának ajtajában, gyorsan odakiáltottam, hogy jöjjön és segítsen mamát felemelni, mert egyedül nem tudom. Aztán berohantam, anyut kikérdeztem, fáj-e valamije, mi történt, hogy érzi magát, kap-e levegőt, ilyesmi. Évivel felraktuk az ágyra, miközben én hívtam az ügyeletet, Évi bevizetett egy törülközött és anyu homlokához rakta. 10 perc múlva jött az ügyeletes doki, aki megvizsgálta, szerencsére nem talált semmi komoly bajt. Valószínüleg leesett a vérnyomása, ami egyébként nagyon picit magas, és ez okozhatta az esést. Vércukra jó, egyedül a pulzusszáma nagyon magas. Nem adott neki semmi gyógyszert, viszont elmegyek a házidokihoz és szólok, hogy jöjjön és nézze meg, írjon neki fel valamit, és küldje el vizsgálatokra majd én elmegyek vele. Elvégre van betegszállító is, bár nem ingyen, de még egyszer nem szeretnék ilyenre hazajönni. Azóta is parázok, alig aludtam valamit az éjjel. Dani végig bennt volt a szobában, nézte a Minimaxot. Még kíváncsiságból sem nézett ki, hogy mi történik a szobában. Bár én bementem hozzá, és mindíg elmondtam neki, hogy mi történik. Szóval
a tegnapi nap sajnos mozgalmas volt. Akkor inkább a tömény unalom.

Pusz mindenkinek, majd jelentkezek! Hisz a rossz pénz nem vész el, mint tudjuk…


. 🙂

 Ma voltunk Andinál, Danival csináltatott két tesztet. És mondta, hogy nézessem meg Dani szemét. Nem, mint ha nem látna rendesen, hanem a fejét furcsán tartja mikor rajzol. Ugyanis az ő fiánál is felfigyeltek erre, és kiderült, hogy rejtett kancsalságban szenved. Szóval menjünk a tutira és nézessem meg. Mivel gyerekdokinénink szabin van, így jövő héten elmegyek hozzá és kérek beutalót. Írt fel nekünk tornát, amit mindennap meg kell csinálnunk. Ma el is kezdtük. Dani nem nagyon akarta, de megcsináltam utána én is, így legalább ő számolhatott nekem, jutalmul pedig bújócskáztunk egyet. Sőt, még a logico-ból is megcsinált 5 lapot, ami nála nagy szó. És minden lap után, miután leellenőriztünk és tökéletes volt, hatalmas IGEN-t kiáltottunk, utána meg jót nevettünk rajta. Remélem a lelkesedése nem hagy alább.

És egy gyerekszáj Danitól. Tegnap pudingot kért vacsora után. Odavittem neki. – Anya, hozzál légyszi kanalat! – Dani, fogod magad fiam, kimész és hozol magadnak! – De anya, hozzál már légyszi kanalat, hát mindent nekem kell csinálni?! (Ki kellett mennem a konyhába, hogy kiröhögjem magam.)

 Az alábbi képeket ma csináltam a játszón. Szereplők: Dani, mint nagy somleves szakács, és egy Mira névre hallgató 3 hónapos cocker spániel kutyus, akivel roppant jól elszórakozott. Úgy beszélt vele, mint ha a haverja lenne, próbálta megmagyarázni a kiskutyának, hogy mit és merre, és hova, és miként….. 

 Drága Eprem! Köszönöm szépen a csigucit,  kiraktam a szobaablakunkban, majd teszek fel képet, hogy büszkélkedhessek. Nagyon meghatott a kis ajándékod, nem gondoltam volna, hogy még a szülinapomra is emlékszel, én már ugyanis nem tartom számon. :DDDDD

Csoda történt. Mama megengedte, hogy Norbi átjöjjön Danihoz. Végre. Két év után néhány órára van partnere a fiamnak. Jaj, annyira fel van spanolva most, azt sem tudja Dani mit is mutasson meg Norbinak. Mondanom sem kell, hogy a szoba csatatér, de nem érdekel annyira. Jól érzik magukat és ez a lényeg. Tűz és víz a két fiú, de alapvető dolgokban azért egyeznek. Norbi most látott igazán életében először számítógépes játékot is, így aztán tátott szájjal nézte Dani mit is ügyködik rajta. Viszont síneket csináltak, meg függőhidat. Most épp a mesekönyves polcot pakolják szét és nézegetik. De, nagyon hamar elrepül az idő, még fél óra és Norbinak indulnia kell haza. Pedig most kezdtek volna belemelegedni a játékba. Na, de majd máskor is átjön. Mama már sík ideg egyébként, látom rajta és hallom a hangján is.

Szombaton megyünk újra tesztre, szegény Andinak fő a feje a torna miatt, ugyanis a gyakorlatok 7-8 éves kortól ajánlott, mert elég nehezek, és monoton is. Na, de majd meglátjuk.

 Ma volt Andinál a nagy felmérés Danival kapcsolatban. Még kedden ugyan lesz egy, de a nagyján már túl vagyunk. A lényeg az, hogy van némi korrigálni való Danin. Nincs kialakulva a kézdominancia, kúszni nem tud, és egyensúlya a nullával egyenlő, térérzéke nincs, nagymotorikus mozgásai hiányosak. Hallás után remekül visszamond mindent, de a vizuális memóra sem megfelelő a korának. Azt is mondta Andi, hogy annyira látszik Danin, hogy meg akar felelni, de nincs meg benne a megfelelő önbizalom.  Szóval biciglizni két keréken az idén még biztos nem fog tudni menni, visszaraktam a pótkereket. Legalább tudom, hogy mitől nincs labdaérzéke, miért önt ki mindent, miért nem tud sok olyan dolgot megcsinálni, amit egyébként már tudnia kéne. Javasolta Andi is, hogy maradjon pluszba még egy évet oviba, ha jót akarok a gyerekemnek. Mondjuk ez nem is volt kérdéses számomra, már eldöntöttem jó egy hónapja, hogy én Danit nem engedem suliba jövőre, de nagyon örültem, hogy ezt meg is erősítette egy olyan ember, aki jártas, hisz fejlesztő pedagógus, és gyakorló óvónő is egyben. Az lenne a legjobb, ha szeptembertől újra középsős lenne, de ennek már búcsút inthetek, hisz így is bővített csoportok lesznek, mert annyi a gyerek. Szóval akkor kedden lesz még egy felmérője, és majd utána meglátjuk mit lehet tenni Danival. Ja, és jövő márciusban, vagy áprilisban csinál Andi egy diszleksziatesztet is. Biztos, ami biztos. Nagyon örülök, hogy  végre tudok tenni valamit Daniért, hogy később könnyebben vegye az iskolás akadályokat, és ne érje sok kudarc.

Köszönöm a kedves köszöntőket lányok, igazán jólesett. :))) Én majdnem elfelejtettem, mint mindíg. :))) Ezúton hadd kívánjak druszámnak Vadmacseknek is boldog névnapot!

Egyébként jól vagyunk, megvagyunk. Telnek a hétköznapok, kissé egyhangúan ugyan, de lassan csak múlnak a nyári szünidős napok. Voltunk Dani egyik csoporttársánál Szilveszternél egy kósza délutánt töltöttünk náluk, és jól sikerült, a lúrkók nagyszerűen érezték magukat, és csak a falu túlsó végére kellett átmennünk. És tegnap délután kimentünk a játszira is, ahol mikor még kettecskén voltunk, Dani megkérdezte, hogy akkor neki nincs apukája? Mondtam neki, hogy van, csak mikor még a pocakomban volt, akkor nagyon csúnyán viselkedett, és hogy ne bántsa őt, se engem, inkább elköltöztünk tőle. Azt hittem fog még kérdezősködni, de a következő pillanatban már inkább a 101 kiskutyáról beszélgetett velem Dani és arra volt jobban kíváncsi, hogy az ő lába mikor lesz akkora, mint az enyém. Szóval ennyivel megelégedett. Egyenlőre. Úgy, hogy én jobban paráztam ettől a kérdéstől, de simán ment mindent.

Danit leginkább most azt bosszantja és azért volt vasárnap nagyon szomorú, mert nem nyertük meg a lottót. Ugyanis az ő nagy álma, hogy költözzünk emeletes házba, mert ő akkor az emeleten lakna, és lenne egy kutyája, meg egy macskája, és mind két állatot Pál-nak fogják hívni. Komolyan majdnem elsírta magát, mert nem nyertünk. Vígasztaltam, hogy ez egy ilyen szerencsejáték, és talán majd máskor fogják kihúzni a számainkat.

A medence pedig kinnt árválkodik napok óta a teraszon, holnap leengedem, és kitisztítom. Dani ugyanis nem fürdik benne, mert ahogy ő mondogatja mostanában, anyu, egyedül olyan uncsi. Meg persze mostanában minden uncsi. Hisz jóformán egész nap egyedül van. Na, de három hét és újra indul az ovi. Most már nagyon várja, hogy végre elkezdődjön, és újra lássa a csoporttársait és barátait.

 

Azért csak megmaradok. Nem vagyok jól, de lehelletnyit jobban érzem magam, bár voltak kritikus pillanatok. A doxicata duó megteszi a hatását. Ja, azért kísérőnek mindíg ledobok egy flórát is, legalább a gyomromat ne lyukkasszák ki idő előtt. 

Ma a játszón találkoztam egy ismerőssel, mostanában nem szoktunk beszélgetni, sajnos találkozni sem nagyon. Óvónő egyébként, és fejlesztő pedagógus is. Jövő hét szombaton elmegyünk hozzá Danival, és felméri, majd ad nekünk egy “edzés”programot. Leginkább torna, egy hónapig egy fajtát kell csinálni és mindennap, tehát monotón lesz, de szerintem menni fog. Szóval 8 hónapig kell csinálni, minden hónapban változik a torna fajtája, de esküszik a hatásosságára, azt mondja, sokat fog változni Dani, és kéthetente megnézi, mennyi fejlődés tapasztalható majd. Annyira örülnék, ha bejönne Daninak. Tornázni úgyis szeret, és velem együtt fogja csinálni. Ááá, de messze van még jövő hét szombat.